Sok íjász szolgált a csaknem fél évezrede elsüllyedt Mary Rose nevű angol hadihajón - állapították meg brit kutatók a hajóban talált csontvázak alapján.

Az íjászok az angol hadsereg elit egységeinek számítottak, már a (második) százéves háborúban, a 14-15. században is mindig nekik köszönhetően győzedelmeskedtek az angolok a nagy ütközetekben többszörös francia túlerő ellenében is. A Mary Rose a 16. század hadihajó-büszkesége volt, VIII. Henrik zászlóshajója. 1545-ben süllyedt el a francia flottával vívott ütközetben. Roncsát 1982-ben kiemelték hullámsírjából és kiállították.

Az elmúlt két évben a Swansea-i Egyetem kutatói megvizsgálták azt a csaknem száz csontvázat, amely a portsmouth-i Mary Rose Múzeumban nyugszik. A legújabb DNS-vizsgálati módszerekkel lehetővé vált, hogy az algák, kagylók szennyezte emberi maradványok többet eláruljanak magukról, így például szemük, hajuk színe is kiderült. Emellett olyan ismétlődő sérülésekre is fény derült, amelyek az izomzat erős és gyakori igénybevételéről árulkodnak, például íjak feszítéséről.

Az említett íjászok úgynevezett hosszú íjat használtak, két métereset, amelynek húrját rendkívül nehéz feszíteni. Ráadásul rengeteget kell gyakorolni, hosszú éveket, hogy mestere legyen valaki a fegyvernek, így aztán az íjász teste megsínyli a túlzott és egyoldalú igénybevételt. Erről a váll és gerinc alsó része vall. Íjásznak - már csak a fegyver hossza miatt is - kivételesen szép szál legénynek kellett lenni, 185-190 centi magasnak.

"Ezek az íjászok voltak koruk elit atlétái" - idézte a BBC Nick Owen biokémikust, a csontváz-vizsgálatok vezetőjét, hozzátéve, hogy a hadihajóról előkerült maradványok szerint sok íjász szolgált a Mary Rose-on.

"Bár a hajóról viszonylag sokat tudtunk eddig is, a fedélzetén lévő emberekről keveset" - indokolta a kutatást Owen.