Az eredmények azt sugallják, hogy az életközépi válság nem az emberi társadalom sajátossága, hanem a nagyemlősök biológiájában rejlő jelenség. "Egyszerűen megdöbbentünk, amikor a majmok adataiból felvett boldogsággörbe U-alakot mutatott" - idézte fel Andrew Oswald, a brit Warwicki Egyetem közgazdásza, a tanulmány társzerzője.

Az emberi boldogságot és az emberi jóllét más vonatkozásait ábrázoló görbe U-alakja alaposan dokumentált, ám a hátterében lévő okok magyarázata ellentmondásos. 2002 óta mintegy ötven országban elvégzett tanulmányokban jutottak arra az eredményre, hogy a jóllét a fiatal években magas, majd csökken, középkorúként eléri a minimumát, hogy aztán idősebb korra újra emelkedjen.

A fiatalság eufóriája a határtalan reményekből és a jó egészségből fakad, míg az idősek megelégedettsége és derűje "vélhetően a felgyűlt bölcsességet és azt a tényt tükrözi vissza, hogy amikor látjuk családtagjainkat és barátainkat meghalni, akkor jobban értékeljük, amink van" - magyarázta Oswald.

A jóllét középkorúaknál tapasztalt hanyatlását, a megugró öngyilkosságokat és antidepresszáns-szedést sokszor kizárólag szociológiai és gazdasági okokkal magyarázzák. Oswald és kutatótársai ezért döntöttek úgy, hogy olyan teremtményeknél vizsgálják meg a jóllét időbeli változását, amelyeknél szóba se jöhet karrier miatti bánkódás vagy nyomasztó hitelteher.

Összesen 508 majmot tanulmányoztak felkért kutatótársaik segítségével: 155 csimpánzt japán állatkertekben, 181-et amerikai és ausztrál állatkertekben, valamint 172 orángutánt az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Szingapúr állatkertjeiben. Mint Alex Weiss, az Edinburghi Egyetem pszichológusa elmondta, az állatok viselkedését, megelégedettségét egy kérdőív segítségével értékelték a munkában részt vevő gondozók, önkéntesek és kutatók.

Mindhárom vizsgált majomcsoportban U-alakot adott az elégedettségi görbe: az állatok 28, 27, illetve 35 éves korában mélypontra jutott, amelyek az embernél 45-50 évnek felelnek meg.

Oswald úgy véli, hogy a majmoknál is lehetnek társadalmi okai az életközépi válságnak, megélhetnek például egzisztenciális kétségbeesést, amikor rájönnek, hogy soha nem lesznek alfahímek vagy alfanőstények. A tanulmányban azonban felhívják a figyelmet arra, hogy szükséges lenne evolúciós és biológiai magyarázatot is figyelembe venni az ember és a nagymajmok életközépi válságának elemzésekor.