A pálya a normál, 1435 milliméteres nyomtávú vasút legrégebbről fennmaradt lelete.

A régészek az Anglia északkeleti régiójának Wallsend elnevezésű területén dolgoztak, az egykori Neptune hajógyár környékén, itt találták meg a huszonöt méter hosszú, fából készült vasúti pályamaradványt.

A feltárás egyik vezető régésze azt mondta: a fapálya rendkívül jó állapotban maradt fenn, olyan, mintha csak mostanában hagytak volna fel az üzemeltetésével. A fa nyompálya nem korhadt el, mert a talaj megóvta a szétmállástól.

A Tyne-parti lóvasúthálózat a 18. század végi mérnöki tervezés csúcsa volt. A szakember szerint a favasút bármilyen római kori leletnél sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mert a lóvasutak nélkül nem tudták volna fejleszteni az északkelet-angliai szénmezők kitermelését.

A 18. század végén vagonok százai hordták a szenet a bányákból a Tyne partján létrehozott hajórakodókhoz, ahonnan vitorláshajók szállították azt tovább Londonba és külföldre.

A vasúti pályát úgy építették ki, hogy ahol csak lehet, enyhén lejtsen, így a vagonok saját tömegüknél fogva, emberi vagy állati erő igénybe vétele nélkül gurulhattak. A kocsi hátsó részén ült egy féket kezelő ember, a ló pedig a kocsi mögé kötve poroszkált. A szén kiürítése után az üres kocsit a ló húzta fel az emelkedőn – olvasható a cikkben, amelyben fotókat is közzétettek a leletről.