“Életmentő szolgálaton kívül” - ezt a nevet adta projektjének J. Bennett Fitts, amiért ráadásul 2összesen 0 ezer mérdöldet volt képes utazni. A félig kisült neoncsövek halovány vibárálásával övezett, ármánykodás és züllöttség szinonimáiként ábrázolt útszéli szálláshelyek számtalan film fontos helyszíneit képezik, úgy hozzátartoznak az Államok imidzséhez, mint a platós kisteherautók vagy a Dunkin Donuts. Természetükből fakadóan hálás témák tehát, de Fitts még ennél is tovább ment, és azokat a moteleket kereste fel fényképezővel, amiket már régesrég magukra hagytak, amikhez már nem érkeznek nyaranta felmálházott családok, hogy egy napot eltöltsenek bennük. Nincs is, aki fogadná őket.

A bemocskolódott medencék, a megroggyant kosárpalánk és az, hogy egy lélek sem tűnik fel a képeken, a kiüresedés olyan intenzív érzetét kölcsönzik ennek a sorozatnak, hogy mást nem tehetünk, csak elismerően hümmentünk egyet a fogunk alatt.