A magyar tévék sztárfacsaró bűze
Valódi sztárok helyett a teljesítmények nélküli karriereket teszik közszemlére – szólt a magyar bulvársajtó bírálata azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelynek leirata a Médiakutató című folyóiratban jelent meg. Pedig „már az ókori rómaiak is” – szólt a riposzt. A beszélgetésből az is kiderül, miért nem publikál Esterházy a Storyban.
Győzike Megnézik őket, tehát szükség van rájuk? |
A hazai sztárkultuszról lesüt, hogy valami nem stimmel vele. És ez nem azt jelenti, hogy más országok sztárkultusza kifogástalan, csupán azt, hogy a hazai sztárgyárok által előállított karakterek látványosan fajsúlytalan figurák. Sztárnak végeredményben csak előállítóik nevezik őket, a távolságtartóbb média szívesebben nevezi őket celebnek. Ez egyébként találóbb is: celeb az, akit felismernek, de nem okvetlenül rajonganak érte, s egy celebnek értenie sem kell semmihez. Egy valóságshow-ból ismert celeb már azzal is ismertté válik, ha minden nap kamera előtt megfürdik, ha pedig pár mosdást kihagy, talán méginkább híre megy.
John Lennon és II. János Pál pápa sztár, csakúgy, mint Nelson Mandela – mondta György Péter. A magyar celebek abban is különböznek a világhírű társaiktól, hogy még a közönség is mást vár tőlük. Megközelíthetetlenség és rejtelmesség helyett azt, hogy a közértben összefussanak velük - magyarázza Ómolnár. Talán ezért neveznek sztároknak előszeretettel senkiket.
Ómolnár, a hazai "bulvárpápa" a beszélgetés során annak a förtelmes emberi szokásnak is hódol, hogy személyes tárgyú telefonbeszélgetéseit kibeszéli. A jelenetben ő a jó szerkesztő, aki feltelefonálja a pápaszemes írót, ugyan, írjon már tárcákat a Storyba. S mikor Esterházy Péter (ő volna a megkörnyékezett értelmiségi) ezt visszautasítja, a bölcs főszerkesztő szembesíti őt azzal, hogy pedig bizony az oly kedvelt Jiři Menzel is a kinti Storyban publikál. Ómolnár a kerek asztalnál jelen nem lévő Esterházy Péter hebegését próbálja visszaadni, sarokba szorított írónk ezek szerint csak őzött, amikor Ómolnár szembesítette őt azzal, hogy csehországi sorstársa – ellentétben ővele - bizony publikál a cseh Story magazinban.
Ómolnár persze elmulasztja kiemelni, hogy a cseh kiadvány leginkább csak nevében hasonlít a magyar "laptársához". Azt sugallni pedig szimpla csúsztatás, hogy Esterházy ódzkodása miatt muszáj a magyar magazinoknak (például) szerencsétlen Kiszel Tündével foglalkoznia. Nem E. P. miatt nincsenek rendes cikkek a magyar bulvársajtóban. És bár Ómolnár magas lóról beszélve próbálja osztani az igét, arról sincs szó szerencsére, hogy Esterházynak volna szüksége a Story-megjelenésekre. Szerencsére E. P. esetében nem az elefántcsonttoronyban élő, elhanyagolt értelmiségi húzódozásáról van szó. (Ha azt akarjuk tudni, ki az ismertebb, érdemes Esterházy nevét beírni a Google-ba. Aztán meg Ómolnárét.)
A televíziók előállítanak egy adag idiotizmust, amiből önök másnap pénzt csinálnak - mondta a főszerkesztőnek a tanszékvezető. A moralitás nem gőg, hanem egyszerűen annak a kérdése, hogy ember ember általi kizsákmányolása elítélendő, főképp, ha ez a személyisége egészének az elhasználásával jár együtt - merengett a tömegkultúra természetén az esztéta.
A Story és a Best Magazin (meg a Story Tv) főszerkesztője ugyanazzal a tévedhetetlenséggel érvel a megélhetését biztosító celebrendszer fennmaradása mellett, mint annak idején a valóságshow-kat készítő programszerkesztők és producerek. Az emberek ezeket megnézik, tehát szükségük van rá, mondják. Ha pedig szükségük van rá, az csakis üdvös dolog lehet – sugalmazták a kereskedelmi tévék vezetői. Pedig érdemes volna néha a károgó vészmadarakra is figyelniük, azok jövendölései ugyanis sorra bebizonyosodnak. A Big Brother című sorozat első hazai nyertese például előttünk emelkedett a csúcsra, majd zuhant annál is sokkal mélyebbre, mint ahol korábban volt.
Ómolnár szerint cirkusz, és mesék kellenek a népnek, és akárhogyan is vesszük, a tömegszórakoztatás módszerei az elmúlt évezredekben igenis finomodtak. Igaza lehet. Oroszlánok helyett ma csak kiszavazás van, ha pedig valamibe beleköthetünk, akkor már inkább - mondjuk - a profi boksznál lehetne kezdeni.
De mégis, elnézve a kibeszélő műsorokban egymás ellen hergelt suhancokat, meg a szerepüket véresen komolyan vevő ostoba celebeket, látható, hogy a kereskedelmi celebgyártás méltatlan helyzetbe hoz másokat, méltatlan helyzetbe hoz bennünket, meg a gyerekeinket is, akiknek biztosan senki nem azt a sorsot szánja, hogy Győzikét tekintsék mintának. Márpedig soakn őt tekintik, ez már csak így van. Ómolnár szerint a kereskedelmi televíziózásba (ha csak kábelszinten is) még Palya Bea is belefér, ami bizonyíték arra, hogy még nem ment el az eszünk. Na, erre azért ne vegyünk mérget.
(Médiakutató, 2008/1)
Schmidt Ferenc
„A történelem bírói átértékelése politikai jelleget öltött”
A németek Vergangenheitsbewaeltigungnak nevezik, mi múltfeldolgozásnak. Történelmi sérelmek és traumák mindenütt léteznek, de mégis van abban valami sajátosan kelet-európai, ahogyan képtelenek vagyunk velük megbirkózni. Sokszor a próbálkozások katasztrofálisabbak, mint maga a felejtés.
Hajóvonták találkozása a boncasztalon
A méret számít a belvízi hajózásban is. Kelet-Európa-szerte a folyami áruszállítás szenvedte el a legdrasztikusabb visszaesést a közlekedési ágazatok közül a rendszerváltás óta. Ahogyan a XIX. század végén a vasútnak, mostanság a közúti közlekedésnek kedvez az állami részrehajlás.
Boldogból is megárt a sok
Spanyolországban kisebb Kulturkampf zajlik. A múlt értelmezése is hadműveleti terület. A baloldali kormány az állam és az egyház érintkezésmentes elválasztására törekszik, és tabudöntő döntéseivel borzolja a klérus meg buzgó hívei kedélyeit. Az egyház mindent bevet befolyása megőrzése érdekében, tavaly például 498 vértanút emelt egyszerre oltárra.
Szálasi: akasztófát az érthetőség kedvéért
Az antiszemitizmus a hülyék szocializmusa – szól August Bebel aforizmája. Szálasi Ferenc újrafelfedezett naplója fényesen igazolja a fenti állítást, egyben megvilágítja a „nemzetvezető” gondolkodásának tekervényeit. A korábbi Szálasi-kép revízióra szorul: a nyilas vezér gyűlölte a zsidókat, de 1944 decembere közepéig reménykedett kormánya nemzetközi elismertetésében, s ezért csak vonakodva deportált – véli Karsai László történész, a szinte ismeretlen „C”-füzet publikálója.
Mennyire nyögdíj a nyugdíj?
Hullámvasutat járt be Károly bácsi és Irma néni nyugdíjának reálértéke, hogy aztán 2006-ban elérje az 1990-es szintet. Tavaly pedig beindult a csökkenés, idén se lesz túl jó évük. Ők ugyan csak kitalált figurák, de a számok valósak. A Statisztikai Szemle esettanulmánya egy háztartáskönyvet dolgoz fel, amiből kiderül, hogy a nyugdíjasok létfenntartási költségeinek aránya 17 év alatt másfélszeresére nőtt.
A rendes magyar baloldali nem lehet jó keresztény?
„A magyar élet szempontjából” a 2006. október 23-iki brutális rendőri fellépés olyan volt, mint Amerikának és a Nyugatnak 2001. szeptember 11. – véli Balog Zoltán. A parlament emberi jogi bizottsága elnökének „transzcendens megbízója van”, de ettől – mint mondja – még nem lett gőgös.
A "neokonzervatív összeesküvés mauzóleumának" sírfelirata
A Project for the New American Century (PNAC) irányt szabott az Egyesült Államok védelmi politikájának, és meghatározta a szuperhatalom geostratégiáját. Mára csak öröksége maradt. Ha egyáltalán maradt belőle valami.
A leggazdagabbaknál „kuncsorognak” az akadémikusok
Meghökkentő felhívással rukkoltak elő a szegedi Széchenyi-díjas akadémikusok: ösztöndíj-alapításra sarkallják a leggazdagabb magyarokat. S ha már, rögtön meg is mondják, mi legyen a díj neve, valamint hogy a nábobok kinek mennyit perkáljanak „példamutató nemzetépítő” módon. A száz leggazdagabb közül húsznak van személyesen több-kevesebb köze a tudományokhoz.
Felesleges, unalmas, fűrészpor olvasmány a Mészöly-napló
Megsemmisítő kritikát publikált Mészöly Miklós Műhelynaplóiról Wilheim András az áprilisi Holmiban. Szerinte a szerkesztők eleve elhibázott koncepció alapján dolgoztak, ráadásul trehányul.
