hvg.hu: Mikor adtál utoljára magyarul interjút?

Meskó Zoltán: A Super Bowl előtt, valamelyik magyar lapnak.

hvg.hu: Itthon sokan nemzeti hősnek tartanak, az első magyarnak, aki az NFL-ig jutott. Te mennyire tartod magyarnak magad?

Meskó Zoltán: Én abszolút, olyan magyarnak, aki Romániában született. Mindkét országot szeretem. Pesten, ha jól emlékszem, ötször jártam, még gyerekkoromban, mielőtt kiköltöztünk Amerikába. Nagyon tetszik, és persze megvannak a családi kötelékek is. Meg a magyar konyha: a nagymamám palacsintáját imádom, Amerikában még csak hasonló édesség se nagyon van. Ha Temesvárra hazamegyek, mindig azt eszem.

hvg.hu: Hogy kerültetek Amerikába?

Meskó Zoltán: Apám mérnök, és amikor zöld kártyát kapott, úgy gondolta, itt próbál szerencsét. Akkor költöztünk ki, de utána még egy ideig senkinek sem volt munkája, New Yorkban laktunk, később aztán kaptak munkát a szüleim.

hvg.hu: Az amerikai futballról hallottál előtte?

Meskó Zoltán: Nem, azt sem tudtam, mi az. 11 éves voltam, itthon én addig az európai focit játszottam, mégpedig elég nagy szívvel. Szerettem focizni. Játszottam jobbszélsőt, csatárt, de a kapus poszt volt a kedvencem.

hvg.hu: A kétezres évek elején még láthattál néhány jó kis román focistát.

Meskó Zoltán: Igen, de a nagyapám mindig egy magyarról beszélt, hogy volt akkoriban egy nagyon jó magyar játékos. Várjál… Lisztes, igaz? Volt ilyen?

hvg.hu: Hogyne. Ma is játszik.

Meskó Zoltán: Na, ő volt a kedvenc játékosa. Fradi-drukker volt és mindig nézte a Duna tévén a meccseket.

hvg.hu: Hol fedezték fel a hatalmas lövőerődet?

Meskó Zoltán: Már az otthoni focicsapatban én voltam a legnagyobb lövő. Amikor kijöttünk, az iskolában kezdtem el az amerikai futballt, de nem azonnal. A negyedik osztályt végeztem itt kint, futballozni meg a kilencedikben kezdtem. Akkor felfedeztek, mert hatalmasakat rúgtam, volt, hogy a mennyezetvilágítás bánta. Dönteni kellett, hogy az itteni futball vagy az európai, bár igazából addigra már el is dőlt. Jöttek az egyetemi ajánlatok, kínált ösztöndíjat az Indiana, a Harvard, a Michigan, végül oda mentem.

hvg.hu: Megváltozott az életed, amikor felfedeztek?

Meskó Zoltán: Nem fogalmaznék úgy, hogy megváltozott. Tulajdonképpen lett egy munkám. Ezt egy foglalkozásnak tekintem, amit igyekszem jól végezni. De mellette azért elvégeztem az egyetemet, van két diplomám, szóval, nem lett minden más körülöttem attól, hogy már komolyabban futballoztam.

hvg.hu: A Wall Street Journal az NFL „legérdekesebb játékosának” nevezett, amikor draftoltak, mert diplomáid vannak, és öt nyelven beszélsz. Ennek örültél?

Meskó Zoltán: Annyira nem foglalkoztatott. Nem is tudom, kell-e örülni az ilyesminek. Nyilván büszke vagyok rá, hogy végig tudtam csinálni eddig mindent, amit elkezdtem, a tanulást, a sportot, de mindez a jelenben igazából nem számít, nem érdekes. Itt csak az a lényeg, hogy amit most csinálok, azt jól csináljam. Ez egy munkahely, pont olyan, mint bármelyik másik.

hvg.hu: Az öltözőben számít valamit, ki honnan jött, milyen az előélete?

Meskó Zoltán: Kicsit foglalkoznak vele, kicsit számít, de mégsem mondanám, hogy bármit befolyásol. A játék az, ami számít. Egy csapatban az mondja meg, hogy ki vagy, amit az edzéseken és a meccseken produkálsz, nem a diplomáid. Eredetileg nem punter akartam lenni, de miután kiderült, hogy ekkorát tudok rúgni és viszonylag pontosan, ide kerültem. Ebben az elemben kell a legjobbnak lennem, nem foglalkozhatok azzal, hogy más mit csinál, miért ott van, ahol. A csapat külön egységekből áll, mindegyiknek nagyon pontosan megszabott feladatai vannak, senki nem azzal foglalkozik, hogy a másik honnan jön vagy hova megy.

hvg.hu: Ilyenkor, amikor nincs szezon, edzetek?

Meskó Zoltán: Csak egyéni edzések vannak most. Nekem például a technikámat kell tökéletesítenem.

hvg.hu: Egyre fejlettebb a rúgójátékosok technikája, egyre messzebb juttatják el a labdát, mi lesz, ha egyszer valamelyik punter kirúgja a pályáról?

Meskó Zoltán: Jó kérdés. Remélem, én leszek az első, akinek sikerülni fog.

hvg.hu: Milyen lesz, merre halad a Patriots? Sokan mondják, hogy nem fiatal már a csapat, a legnagyobb sikereken túl van.

Meskó Zoltán: Szerintem még tudunk nyerni. Attól itt soha nem kell tartani, hogy valaki elkényelmesedik, mert egyrészt nagyon jó az edzői team, másrészt olyan felhozatal van az egyetemekről, hogy mindenki hajt, mint az állat, mert tudja, hogy ha nem tesz bele mindent, viszlát, mehet máshova. Hatalmas a merítés, ennél jobb motiváció nem kell.

hvg.hu: A punter egy sajátos poszt (lásd keretes írásunkban). Kicsit furcsa ezért a helyzeted: akkor lépsz pályára, ha támadásban ront a csapat, viszont ezért egy ilyen jó csapatban kevesebb lehetőséged van, mint egy gyengébben lenne. Soha nem bántad?

Meskó Zoltán: Valóban van egy paradoxona a posztomnak, de még soha nem vágytam máshova emiatt. Mint mondtam, ez az én munkám, és én nagyon szeretem csinálni. Tudod, hogy van ez: jó dolog az NFL-ben szerepelni, egy ekkora csapatban játszani - és ehhez el kell fogadnod, hogy azon a poszton játszol, ahová kerültél. Nem mi vagyunk a sztárok, de ez sohasem zavart különösebben.

A punter feladata:

Az amerikai futballban minden játékosnak leosztott szerepe van, ezek közt akad ún. speciális, amelyik se a támadó, se a védő egységbe nem tartozik bele. Ilyen a punter. Az ő feladata, hogy ha a csapatnak három kísérletből nem sikerült előrehaladnia tíz yardot és az ellenfél indíthat majd támadást, előtte kézből elrúgja a labdát, lehetőleg minél messzebbre, hogy távolról indulhasson a másik csapat támadása. A csapat szempontjából tehát az a jó, ha a puntert minél ritkábban kell bevetni. Meskó átlagai első két szezonjában folyamatosan javultak, az első szezonjában 58-szor, a másodikban 57-szer puntolt, előbbiben 19, utóbbiban már 24 rúgása érkezett az ellenfél 20 yardos vonalán belülre, az ún. nettó átlagával első szezonjában megdöntötte az újonc rekordot azzal, hogy a mezőny 11. legjobbja volt az övé. Idén már 3. a nettó átlaga az egész mezőnyben.

hvg.hu: Nem is ismernek meg az utcán?

Meskó Zoltán: Néha, nem túl gyakran. Tom Brady egyszerűen ki se tud lépni a házából, nem tud végigmenni az utcán, engem ez azért nem fenyeget.

hvg.hu: Vele milyen viszonyban vagy?

Meskó Zoltán: Amikor együtt vagyunk, jól kijövünk. Tréfás típus, mindig viccelődik. Nagyon közvetlen barátság azért nincs, de ez nem baj.

hvg.hu: Payton Manning klubváltásához mit szóltál? (Az NFL egyik legnagyobb sztárját, emblematikus alakját nem szerződtette „örökös” klubja, az Indianapolis  a sérülése után, végül Denverbe igazolt – a szerk.)

Meskó Zoltán: Szerintem jó neki így, hogy van új csapata, a körülményekhez képest korrektül rendeződött a dolog. Lehet, hogy lett volna más választása is, de a részleteket mi nem ismerjük.

hvg.hu: A Michigan Egyetemen van még magyar származású játékos, Jordan Kovacs: mit gondolsz, eljuthat az NFL-ig? Ismered egyáltalán?

Meskó Zoltán: Ismerem, beszéltem is vele, sőt egyenesen tőlem tudta meg, hogy magyar származású. Ő már kint született, azt hiszem, a nagyszülei voltak magyarok, a nevéről sem tudta, hogy magyar név. Az NFL-be talán van esélye bekerülni, ha elég keményen tud melózni hozzá.

hvg.hu: Az amerikai futball ma már népszerű idehaza, de még mindig sokan fintorognak, hogy túl sok a szünet és túl kevés az esemény benne.

Meskó Zoltán: Én viszont azt szeretem benne, hogy rengeteg lehetőséget rejt minden egyes akciója. Minden játékelemben benne van a védekezés és a támadás ezer esélye, a játékosok mozgásának számtalan variációja. Az egész egy hatalmas taktikai háború. Az európai futballt itt ritkán látni a tévében, egy-egy szép gólt megmutatnak, de többet nem nagyon.

hvg.hu: Azért még követed?

Meskó Zoltán: Nagyjából. A Barcelonának szurkolok.