szerző:
Simon Andrea - Somos Ákos

Egyelőre a BL négyes döntőjének kilenc magyar résztvevője nélkül edz a Margitszigeten a magyar vízilabda-válogatott. A tizennyolcas keret fele tempózgat tehát a medencében, köztük háromszoros olimpiai bajnokok és az első olimpiai részvételre hajtó reménykedők. A tizenhármas keretet legkésőbb a Vodafone Kupára kihirdeti Kemény Dénes.

A kapitány 2000-ben vezényelt először olimpiai felkészülést, azóta a világ, és benne a póló is, rengeteget változott. Ahogyan Kemény is. Van, amit ma is ugyanúgy csinál, van, amit „kidobott”. A harmadik olimpiára utazik címvédőként a csapat, ez a szövetségi kapitány szerint akkor is meghatároz nálunk és az ellenfeleknél is sok mindent, ha Peking óta nem nyertünk világversenyt.

Kemény Dénes: Van a recepteknek az a része, ami bevált. Amit a tapasztalat visszaigazolt, azt butaság lenne megváltoztatni. Másfelől viszont ha az ember nem keresi a megújulás lehetőségét, akkor biztos, hogy előbb-utóbb elverik.

Az, aki győz, mindig egy kiindulási pont az ellenfeleknek. Ahogy mi készülünk az elmúlt évek győztes csapataiból – akár, hogy mik a gyenge pontjaik, akár, hogy mit kell eltanulni tőlük – ők ugyanúgy készültek belőlünk. Ismerjük ezt, voltunk mi is pole pozícióban.

©

Tizenöt év alatt sokat változtam, de ehhez elég a fényképeket megnézni. A játékosok közül az idősebbek érettebbek lettek, fizikailag kevésbé terhelhetőek, a stressztűrésük valamivel alacsonyabb – ezt sokszor érzem edzéseken, meccseken is. A fiatalok tisztelik az idősebbeket, de szerencsére nem annyira, hogy ne próbálják megelőzni őket.

De maga a sportág változik a leginkább. A pár évvel ezelőtti videókat, dvd-ket kár is megnézni, annyira más a csapatok és a bírók felfogása, folyamatosan fejlődik a játék.

©

Nem unalmunkban nem nyertünk a két olimpia között világversenyeket. Egyrészt nem sikerült, másrészt, ha olimpiai ciklusokban gondolkodik az ember, akkor áldozatokat hoz közben. Hogy megérte-e, az majd augusztus 12-én kiderül. Az olimpia speciális formát igényel, ez nálunk Sydney óta tart. Nagyon megtanultuk, mi a különbség egy „átlagos” világverseny és az olimpia között. Hogy az olimpiát jobban tudja kezelni valaki magában, az egyrészt tapasztalat, másrészt tudás. Eleinte instruálnom kellett őket, mára az idősebbek tudják ezt és segítik a fiatalokat.

Már annyiszor kellett végigcsinálnom a keretszűkítést, hogy van benne rutinom. Soha nem volt könnyű, ma sem érzem annak. Legkésőbb a hazai Vodafone Kupáig kijelölöm a tizenhármas keretet, addig még a tengerentúlon, Európában és itthon nagyon sok felkészülési meccsünk lesz.

Az első sajtónyilvános edzésen a játékosokat is faggattuk a még csak alakulgató (meg)érzésekről, a csapatba kerülésért folytatott harcról.

Kis Gábor (pekingi olimpiai bajnok)

Kis Gábor
©

Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy itt leszek a 19-ben. Mert az idei évem sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Fél éven keresztül sérült voltam, előbb egy gerinc-, aztán pedig egy kézműtétem volt, vagyis gyakorlatilag semennyit sem tudtam edzeni. Ezért fizikailag nem ott tartok, ahol kellene és ahol a csapattársaim tartanak. Nekem most az a dolgom, hogy a következő 1 hónapban olyan erőre tegyek szert, amire már Dénes is azt mondhatja: a régi Kis Gábor van itt.

Igazából a fél év munkanélküliséget volt nehéz megélni, amit a testem is megérzett, ehhez köthető a súlyfelesleg, amit le kell dolgoznom. Mert hiába figyelek oda arra, mit eszem, nem edzettem napi négy órát, így bármit eszem, az meglátszik rajtam. De a fizikai részével szerintem nem lesz probléma, a lelki már nehezebb. Mert a klubszezonom sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Amikor a végjátékra visszatértem a sérülésemből, a szezon második felére, az addig zakatoló csapat (a Szolnok - a szerk.) egyetlen rangadót sem nyert. Vagyis én ebben az évben egyetlen olyan meccset sem játszottam, amire azt mondom, jó volt, örülök neki, szép volt, fiúk. Nem volt benne az, amire egy sportember azt mondja, ezért érdemes csinálni. És ez nyilván egy komoly hiányérzet és egy komoly hátrány. De ha lesz 3-4 kétkapus edzés más csapatokkal, amikor ugyanazokat a szemeket látom majd, amikor bemegyek centerbe, mint amiket korábban láttam a válogatottnál, akkor elhiszem majd magamról, hogy ugyanaz vagyok. Ha látom a bekken, hogy pánikból hívja a zónavédekezést, mert pozíciót szereztem.

©

Nem kedvelem ezt a szót, hogy riválisaim, mert én közben nagyon szeretem Steinmetz Ádámot, Pufival (Hárai Balázs - a szerk.) pedig jó barátságban is vagyunk. Szóval én nem riválisaimként tekintek rájuk, holott azok. Nehéz dolgom lesz, mindketten nagyon jó játékosok, de azt tudom mondani, hogy két éve is a riválisaim voltak és mégis én voltam a magyar válogatott egyik centere. Szeretném, ha most is így lenne. De ez a magyar válogatott attól is ilyen jó, hogy Dénes mindig ki tudja választani azt, aki a legjobb formában van, a legnagyobb önbizalommal rendelkezik, és aki a legjobb hatással van a csapattársaira, amikor olyan helyzetek vannak, hogy tényleg mindent elő kell venni. De nem remegek, akkor sem remegtem, amikor anno bekerültem a kétszeres olimpiai bajnok csapatba. Mert az azért nem egy csőd, ha a világ egyik legjobb válogatottjába nem férsz be. Ha nem leszek ott a 13-ban, akkor is az a fontos, hogy a tükörben azt a Kis Gábort lássam majd, aki mindig is voltam. Egyébként ha azt látom majd, akkor benne leszek a csapatban.

Rég volt ilyen kemény csoportunk (Szerbia, Montenegró, USA, Románia, Nagy-Britannia), de ezt sem érzem problémának. Sőt, sokkal jobb, mint amikor a csoportmeccseken 2-3 gyenge csapattal játszottunk, volt egy rangadónk, amit el is veszíthettünk, mert akkor is bent voltunk a négyben. Ahol aztán az erős csapatoktól kaptuk a pofonokat, és nem sikerült a végjáték úgy, ahogy szerettük volna. Örülök, hogy komoly meccsekkel kezdünk, mert rögtön az elején fel tudjuk venni a ritmust, és ha az működik, már csak finomítani kell, hogy állandóan meglegyen az a szint. Amit nagyon nehéz 3 héten át tartani, de semmiképp sem lehetetlen.

Hosnyánszky Norbert (pekingi olimpiai bajnok):

©

Ez még csak „edzegetés”, de a hét második felében már lesznek komoly edzések. Ezen a héten utol kell érnünk azokat, akik komoly meccseket játszottak az elmúlt napokban és majd ezután csatlakoznak hozzánk. Az a cél, hogy a második hét végére velük azonos állapotban legyünk. Azt nem mondanám, hogy kipihentem magam, annyit pihentem, amennyit kellett, maradjunk ennyiben. A hosszú felkészülés már megszokott dolog az olimpia évében. Mindenki tisztázta magában, mi vár rá, a családtagok megszokták, a játékosnak meg kutya kötelessége lazán venni.

Itt nincs bérelt hely, mindenkinek van vetélytársa, de úgy gondolom, az én feladatomat meg tudom oldani úgy, hogy ne kelljen aggódnom.

Az olimpián jön ki, hogy mennyire csapat egy csapat. Hogy tizenhárom férfi sok ideig összezárva mennyire viseli el egymást, mennyire szereti a másikat, ezeken múlhat 40-50 százalékban a siker. Utána jön csak a szakmai része.

A sorsolással nekem sincs problémám. Az olimpia lebonyolítása más, mint a többi versenyé, itt nem premizálják, ha megnyered a csoportot, maximum kicsit könnyebb ellenfelet kapsz a negyeddöntőért. Úgyhogy egyáltalán nem baj, ha már a csoportban játszunk pár keményebb meccset.

Hárai Balázs (még nem szerepelt olimpián):

©

Egyelőre nincs centerharc. Hárman vagyunk, eddig mindig kettő utazott, szerintem most sem lesz változás. Kettő utazik, tisztában vagyunk a helyzettel. Aki jobban odateszi magát, jobban akar és jobban kijön neki a lépés, az megy Londonba. Nekem óriási lökést adott, hogy olimpiára készülhetek, mindent megteszek, hogy én legyek az egyik center Londonban.

Szoktunk egymásnak tanácsokat adni, segítjük a másikat. Nem érzem, hogy bárki a másik ellen dolgozna. Ez a válogatott ettől is csapat. Hogy a sanghaji vb-n kint voltam és nem is ment rosszul a játék, az lehet, hogy számít, de nem nagyon foglalkozom azzal, hogy hol voltam korábban. Egy fontos, hogy a következő versenyre kijussak.

12-14 éve játszom centert, hozzászoktam, hogy minden mérkőzésen agyonvernek, szeretem az erőpólót. De Steinmetz Ádám és Kis Gábor is gyerekkora óta ezt csinálja, ezt nem emelném ki előnyként velük szemben.

Hogy mit fogadtam meg vagy mit írtam fel magamnak otthon, az maradjon az én titkom. Készülök, ennyi.

Szivós Márton (két olimpia előtt maradt ki a keretből a szűkítésnél):

©

Nem tudok különbséget tenni az eddigiekhez képest, most is ugyanolyan nehéz bekerülni a magyar válogatottba, mint az elmúlt két olimpia előtt. Ugyanúgy meg kell győznöm a kapitányt, hogy most alkalmas vagyok a csapattagságra, mint a többieknek, nekem eddig kétszer nem sikerült, megint megpróbálom, hátha.

Jobb játékos lettem, mint nyolc vagy négy évvel ezelőtt, rutinosabb vagyok. De ez még nem elég, ide nem lehet csak úgy besétálni, nap mint nap meg kell küzdeni a pozícióért. Barátok vagyunk, senki nem akarja elgáncsolni a másikat. Sportszerű küzdelem ez, de mindenkinek az a célja, hogy beverekedje magát a tizenháromba. Nekem is.

Nagyon sokat jelentett nekem ez az év, köszönettel tartozom a csapattársaimnak, akik nélkül nem lehetnék most itt a keretben. Plusz erővel tölt el, hogy ezt az évet így tudtuk végigvinni, az állandó nehézségek közepette is egymásért küzdve, lehoztuk egy jó eredménnyel. Hogy milyen szerepem volt a Honvédban, lát-e bennem vezéregyéniséget Dénes, azt tőle kellene megkérdezni.

Biros Péter (háromszoros olimpiai bajnok):

©

Kellett az a kis szünet Peking után, de most egyelőre jól bírom… És semmi nem hátráltat abban, hogy kibírjam. Persze hosszú felkészülés lesz, sok utazással, biztos nyavalyogni fognak egyesek, ilyen eddig is volt, most is van, ezután is lesz. Olimpia évében vagyunk, ez arról is szól, hogy nagyobb a teherbírása az embernek.

Idősebbek lettünk jó néhány évvel, de rutinosabbak is, tudjuk kezelni az olimpiával járó dolgokat. Van négy-öt favorit, mi is köztük vagyunk. Hogy ki mit csinál a felkészülésben, az nyilván fontos, de az aranyérmet az fogja eldönteni, hogy ott, a faluban ki mit tesz hozzá. Semmi más nem számít.

Nem lehet tudni, ki lesz az, vagy inkább többes számban mondom, mert többen lesznek szerintem, szóval, kik lesznek azok, akik megnyerik nekünk az olimpiát Londonban. Lehet, hogy valamelyik újonc, lehet, hogy valamelyik háromszoros bajnok. Lesz, akivel többet kell foglalkozni lelkileg, de ez nem csak azt jelenti, hogy mi, háromszoros bajnokok pátyolgatjuk a többieket, mert az is megtörténhet, hogy egy fiatal fog segíteni egy öregnek. Figyelni kell az apró jelekre, mert apró dolgokon fog múlni minden, ezért fontos, hogy figyeljünk egymásra is, amellett, hogy mindenki harcol a csapatba kerülésért. Ha mindenki becsülettel elvégzi a dolgát, tiszta lelkiismerettel kimegyünk és elhozzuk, amiért kimentünk.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Simon Andrea Csapatsportok

Akitől még a szerbek is félnek

Athénban és Pekingben is ott volt az aranyérmes pólócsapatban, most mégis meglepetésnek számít, hogy Kemény Dénes behívta őt a londoni bő keretbe. Varga Tamás a magyar póló nagy vándora, két olimpiai arany után sok mindent átértékelt magában. Debrecenből lett újra válogatott – erejére és a riválisok előtt meglévő tekintélyére is számíthat a kapitány.

Itt egy applikáció, amely megmondja, hamis-e a bankjegy

Itt egy applikáció, amely megmondja, hamis-e a bankjegy

Kiszállt a zughoteles cégből, állítja a fideszes képviselő

Kiszállt a zughoteles cégből, állítja a fideszes képviselő

Meghalt Anna Karina francia színésznő

Meghalt Anna Karina francia színésznő

A színháztörvényről a Fülkében: Mindent letarolnak

A színháztörvényről a Fülkében: Mindent letarolnak

Harmincezernél is több vasutas kap pluszpénzt karácsony előtt

Harmincezernél is több vasutas kap pluszpénzt karácsony előtt

A Red Hot Chili Peppers gitárost cserél

A Red Hot Chili Peppers gitárost cserél