„Nincs rá okom, hogy távozzak”. José Mourinho a Bayern elleni kupavisszavágó előtt kimondta, amivel kapcsolatban annyian találgattak az elmúlt hetekben. A Speciel One most speciel nyerő helyzetben van, most kimondhatta.

Szerződése 2014-ig szól a királyiaknál, de az csak papír. Mourinho lépett már le előző csapatainál úgy a színről, hogy mindent bevégzett, sokan gondolták, a Real Madridnál is ezt fogja tenni. Ha bevégzi, amiért odament. Jelen pillanatban van rá esélye.

Ezért szól nagyot, ha most mondja ki, maradni fog. Pedig nincs még bebiztosítva semmi. A Real Madrid még nem nyert címe(ke)t idén, hiába a Barcelona legyőzése, maga Mourinho sem engedte ünnepelni játékosait. De kétségtelen, ebben a pillanatban fél lábbal fellépett már a spanyol királyi emelvényre, és egy lépés választja el az európai kupadöntőtől is. „Az idény végén leülök játékosaimmal és a klubvezetőkkel, és ha mindenki úgy látja jónak, nem megyek el” – tette hozzá. Ha a Real Madrid mindkét fronton átveszi a Barcelonától a koronát, mindenki úgy látja majd jónak.

AP / Daniel Ochoa de Olza

A magasztos pillanatokban csak az az apróság rondíthat bele a képbe, hogy a mai ellenfél a legkevésbé sem a Real Madrid szezonját tovább fényezni érkezik a Bernabéuba. A Bayern München az a csapat, amelyik szuverén jogot formál a dicsőségre bárki ellen. Pláne, hogy most nála az előny.

Ahogyan a két csapat történelmi párharcában is. BL-elődöntőben négyszer találkoztak, háromszor a bajorok mentek tovább. A Real sosem tudott nyerni Münchenben, a Bayern már kétszer is Madridban. Iker Casillas az egyikre biztosan nem szívesen emlékszik: 2000-ben nagy potyát szedett be Giovanni Elber lövésénél.

Mindez persze csak emlék, a jelent nem befolyásolja. Az első meccs alakulása annál inkább. A Bayern teljes joggal hiheti el, hogy még a félelmetes – és az első meccs óta még feljebb emelkedő – Real Madrid sem verhetetlen. És emlékezhetnek a két évvel ezelőtti negyeddöntőre, amikor ugyanilyen előnnyel érkeztek az Old Traffordra, ahol 0-3-ra is álltak, mégis továbbmentek.

Mégis azt hangsúlyozza mindenki, mennyire fontos lehet, ki kezdi jobban a meccset. Cristiano Ronaldo a The Sun-ban azt mondja: „Remélem, hogy a Bernabéu és a szurkolóink szerzik az első gólt. Alapvetés számunkra, hogy ott legyünk a döntőben. Ha érezzük a pályán a szurkolók szeretetét, sikerülni fog.”

AP

Ronaldo őrületes egyéni ambícióit a BL-ben nyugodtan visszafoghatja a csapat érdekében, mert gólkirály már nemigen lehet ebben a sorozatban. Nem úgy, mint a másik oldalon Mario Gomez, aki előtt Messi kihagyott 11-ese és a Barcelona kiesése megnyitotta az utat.

„Már nem félek a Real Madridtól” – jelentette ki a máskülönben egyáltalán nem nagyhangú gólvágó (tegyük hozzá, tizenkét idénybeli BL-góljából csak tizenegyet hazai pályán lőtt), persze számára sem az a legnagyobb kérdés, ki lövi a Bayern gólját. Inkább az, hogy mikor.  „Könnyen lehet, hogy szükségünk lehet megint egy késői gólra” – fejtegeti. Ha van párharc, amiben – úgy tűnik – benne van az utolsó perces fordulat lehetősége is, akkor ez az.

A két csapat eltérő felvezetéssel, mégis, hasonló lelkiállapotban indul neki a visszavágónak. A Real – alighanem – megnyerte a spanyol bajnokságot a múlt héten, a Bayern most bukta el a Bundesligát. Mégis, számukra ez épp annyira jelenthet könnyebbséget, mint lelki gátat. Már az első meccs előtt feladták a bajnokságot, csak a BL-re koncentráltak, és bejött.

AP

Most már abszolút a müncheni finálét állíthatják fókuszba, semmi más nem számít. Ribéry és Robben kibékültek szaftos, a vérbeli FC Hollywoodot idéző balhéjuk után – még ezt a sztorit is nézhetjük a frenetikus győzni akarás példájaként (bár inkább primadonna-mentalitásnak tűnik).

Bastian Schweinsteiger, a sérülése után visszatérő középpályás szerint is túl kell tenniük magukat a Bernabéu hangulatán. „A szurkolóik nyilván mindent bevetnek majd, de ha az első 20 percben jól tudunk játszani, elérhetjük a célunkat."

Érdekes,mennyire az emóciók felől közelít mindenki a meccshez, pedig ezúttal nem egy El Clásicóról beszélünk. Mégis, Mourinho is a lelkiállapotról beszélt, igaz, nem ragozta túl: „Ilyenkor már nem jó, ha teljesen nyugodtak a játékosaim, zavarna a túlzott közöny. De idegeskedni sem szabad.”

A portugál tréner persze hozta önmagát és felidézte eddigi bukott elődöntőit, mourinhós interpretációban. „Nem számítok szerencsésnek az elődöntőkben. A Chelsea-vel 2005-ben egy olyan góllal ütött ki minket a Liverpool, melynél a labda át sem haladt a gólvonalon, mégis megadták. Két évvel később tizenegyespárbajban estünk ki, a tavalyi esetet pedig mindenki láthatta.″ (Valóban láttuk, a Barcelona kiütötte őket. Ezután állt elő Mourinho az UNICEF-es összeesküvés-elméletével.)

Mindkét gárdának megvan az az alapcsapata, amihez az edzők ragaszkodnak, ha nincsenek egyéb körülmények. Az első meccsen Jupp Heynckess némi meglepetésre, de szurkolói elégedettséget kiváltva kihagyta Müllert, igaz, a helyére visszatérő Schweinsteiger se játszott jól. De a Bernabéuban szükség lesz rá.

AP / Daniel Ochoa de Olza

A Real Madrid hívei a Barca elleni magabiztos védekezést látva talán kevésbé aggódnak Arbeloa és Coentrao széljátéka miatt, pedig ezúttal is onnan jöhe a veszedelem.

Ribéry a támadást nem különösebben ambicionáló, visszahúzódó Madrid ellen is befűzte a portugál balbekket, ahogyan a győztes gól előtt Lahm is. Ha a Real kinyílik a visszavágón a rohamozás közben, egyértelműen eljöhet Robben és a francia ideje.

Ritka eset, hogy mentálisan nem mondható egyértelműen erősebbnek egy német csapat, pláne a Bayern München, mint aktuális ellenfele. Az idei Real Madrid mégis erősebb, egy kegyelmet nem ismerő támadógépezet. Csakhogy a Bayern előtt a hazai döntő mellett tegnap óta ott lebeghet a Chelsea példája is: a tudáskülönbség szívvel eltüntethető.

Kulcskérdés lehet, kell-e a meccs folyamán annyira védekeznie a Bayernnek, mint a Chelsea-nek kellett. Ha ők lövik az első gólt, akár vissza is állhatnak. De igazából egyik csapat játéka sem a védekezésre épül – itt jóval hasonlóbb stílusú együttesekről beszélünk, mint a másik elődöntőben.

AP / Daniel Ochoa de Olza

A Real előző 11 hazai meccséből tízet megnyert odahaza, a Bayern 46-szor indult előnnyel visszavágóra Európában és csak nyolcszor bukott el. Statisztikát mindenki hozhat maga mellett. Cristiano Ronaldo félelmetes idei mutatói pont annyit érnek a sípszó pillanatában, mint a Bayern tizenegy győzelme utolsó 13 meccsén. Csak számok.

Didier Drogba már megüzente Mourinhónak, hogy találkozzanak Münchenben. A portugál nyilván szívesen elfogadná az invitálást és „hazamenne” a Chelsea-hez a döntőben. Valami azt súgja, irgalmatlanul kemény csata vár rá és csapatára, mert a Bayern is otthon akar lenni május 19-én.

Vajon mit szólna Mourinho egy újabb 11-es párbajhoz? Még ez is megtörténhet.