Lackfi János: Foci? Kit érdekel!

Nem nézem meg a meccset. Elmegyek helyette pecázni, és vérfagyasztó nyugalommal lesem a tó teljesen mozdulatlan tükrét. Nem leszek ideges, nem nézem az órámat, hogy hányadik perc. Hogy most van szünet. Már ha nem volt sok holtidő, és nem húztak rá kis időt. Vagy ha nem dühöngött orkán, nem csapdostak villámok és nem maradt el a meccs. A fiamtól sem kapok majd SMS-eket az állásról, megtiltom neki. A halőrtől sem kérdezem, hol tartanak, csak iszom a söröket, és drukkolok a halaknak. Azok legalább hálásak.

AP / Geert Vanden Wijngaert

Na jó, nem megyek el itthonról, de csak mert nem is szeretek horgászni. Értem én elvben, miért jó az, csend, nyugalom és halszag, mégis unnám rémesen. A halat meg vagy véres késekkel széttrancsírozod, vagy visszadobod, és akkor pláne mi értelme az egésznek. Itthon maradok, megőrzöm a nyugalmamat, olvasok, mert azt szeretek, fuj, tévé, büdös képkonzerv, elmész a francba! Nem vagyok én függő! Szabad felnőtt ember vagyok, felelős magyar állampolgár.

Vagy legfeljebb odaoldalazok, háttal megyek, hogy ne is lássam, és találomra bekapcsolom. Talán majd megnézek egy Columbót. Vagy hogy hogyan születnek a hamisan éneklő csillagok. Mintha nem is lenne Eb. Ha akarom, nincs is Eb, elfelejtem, és kész, egy csomóan baromira nem követik az eseményeket. Bár ha szabad ember vagyok, akár a focira is átkattinthatok, nem? Hiszen úgysem érdekel. Egész Hollandia felfordulhat felőlem. Nem is értem a játékot, azt se tudom, mi a les, el kell magyarázni nekem, mint legkisebb lányomnak. Aki aztán megkérdezi, hogy a bíró is beleszámít-e a lesbe, meg hogy van-e les, ha a kapus egészen kimegy a kapujából, hazaballag, és pizsamába öltözik…

AP / Geert Vanden Wijngaert

Csak félszemmel, közömbösen pislantok oda, közben átnézem a csekkeket, cseresznyét magozok, zoknit stoppolok, csinálok valami hasznosat. Az sem érdekel, hogy Robben most ördöngösen háromszor oda-vissza bebőrözi Lahmot, majd Khedirát, villámgyorsan bicebócázva a tizenhatoson terem, és Neuer hiába kapaszkodik, rezdül a ficak, 1-0 ide. Ugyan már, teszek rá! Robben el sem hiszi, egészen közel jön a kamerához, kikukucskál, és látja, hogy tök közömbös vagyok. Odaüvölti társainak hollandul, amit nem értek, és ráadásul még úgy is teszek, mintha nem érteném, hogy „hé, barmok, vissza kell szereznünk a vezérszurkolónkat!” Rögtön középkezdés után Sneijder elcseni a lasztit, csodálatosan ível, a labda rajzfilmesen gyönyörű ívben perdül át Badstuber felett, Van Persie meg, ahogy az Arsenalban csinálta, kapásból tűzi rá, védhetetlen! 2-0, és most már a csapatból többen pipiskednek, integetnek, De Jong szívecskéket rajzol a levegőbe, mint egy magakellető bakfislány, nézik, hogy nézem-e. Nem nézem, még mindig haragszomrádot játszom. Középkezdés után Vlaar egy könnyed megkerülős csellel becsapja az ólálkodó Gomezt, egy pazar passzal bohócot csinál Özilből, Willems kígyómozgással siklik át a nem is létező középpályán, Affelay dekázgat, majd a nagy igyekezetben elcsúszó Badstuber mellől a frissen beállt Huntelaarhoz pöccinti a labdát, aki irgalmatlanerővel bevágja a felső léc alá, a kapus tehetetlenül és kábultan fenékre tottyan, mint egy járni tanuló kiskacsa. És ez még csak a kezdet, és ott üvöltöm a tévé előtt, hogy GÓÓÓL, és sírok és nevetek és igen, az egész világ narancslében úszik, ezek az én szuperhőseim, akik megnyerik nekem az Eb-t!

Walter, a fricc: Köpésre a továbbjutás

AP / Vadim Ghirda

90-es vb, nyolcaddöntő. Német-holland: 2-1. Szerintem a generációm meghatározó futballélménye. Az olasz vb-t feltehetőleg ez a meccs döntötte el. Azok után, ahogy a németek ott nyertek, kizártnak tűnt, hogy bármelyik csapat megállíthatja őket.  Az első kép, ami nyilván mindenkinek beugrik, ahogy Frank Rijkaard leköpi Rudi Völlert, kétszer is. Az első köpés lassítása sportközvetítés-történeti pillanat.
 
A Milan holland sztárja elkocog Völler mellett. Fejét oldalra fordítja, majd közvetlen közelről szájával célba veszi Völlert. A köpet elhagyja Frank száját, a levegőben még rebben egyet, mint egy nekilendülő pillangó, végül eltűnik Rudi loknijaiban. A tévé a jelenetet többször megismétli. Az emberben forr a méreg.  Rijkaard az imént rúgta fel Völlert, amiért kapott egy sárgát. Az argentín bíró a köpést nem látja, sőt, kioszt egy lapot az inzultustól majdnem dührohamot kapó németnek. Pár perccel később Völler egy beadásra  egyszerre érkezik a holland kapussal: a labda Van Breukelené, a német amennyire tud, kitér, hogy elkerülje a nagyobb ütközést. Rijkaard rohan oda, hogy „megvédje” a kapust. Völler eljátssza, hogy a középpályás megütötte, ellökte. A bíró megelégeli: a 22.percben mindketten megkapják második sárgájukat. Rijkaard, miközben levonul, még egyszer beleköp Völler mókás sérójába.

A meccs az első pillanattól kezdve elképesztő hőfokon izzik. Brutális belemenések, a fizikai határokat feszegető teljesítmények, önkívületben harcoló játékosok.  (Klinsmann például Völler helyett is fut. Az megvan, ahogy egy fej-fej melletti sprint végén a védőt megelőzve sistergő kapufát lő?) Szenvedély, düh, gyűlölet. Háború. Visszaköszön a múlt, a sport és a történelmi. Két évvel korábban szintén 2-1 lett, csak a hollandoknak. Több, mint 30 év után verték a ’88-as labdarúgó Eb házigazdáit, és nyerték meg végül a tornát. Az évtizedes frusztrációt Ronald Koeman középhátvéd-legenda úgy engedte ki, hogy a mezcsere után törlőmozdulatot mímelve a fenekéhez emeli a zseniális középpályás Thomas Haassler mezét. A nagyszerű van Basten pedig halálosan komolyan azt nyilatkozta, hogy végre kiütöttük ezeket a gusztustalan németeket. XIX. század a XX. végén.

A válogatottak között ez a gyűlölködő rivalizálás ’74-ben kezdődött, amikor a vb-döntőben a németek legyőzték a hollandokat 2-1-re. A ’78-as vb-n is találkoztak: a 2-2-es meccs után a németek korán kiestek, de a hollandok a döntőben kikaptak Argentínától. Ja, a hollandok! Az örök másodikok. (És ehhez a meccshez köthető a Völler-Rijkaard-affér előzménye: a meccsen Nanninga óriásit bokszolt Hölzenbein hasába, aki erre behúzott egyet a holland cserejátékosnak.) A ’80-as Eb-n – akárcsak most – a csoportkör második meccsén akadtak a felek egymásba: a németeket a 3-2-es  siker eufóriája a végső győzelemig repítette. ’90 után a két csapat a világversenyeken  elkerülte egymást,  sportháborúnak megágyazó  történelmi trauma (német megszállás) is halványul. Múlóban az a hozzáállás, amit van Basten is reprezentált a 90-es vb-n: bár tud németül, inkább angolul válaszolt a riporter német kérdésére. Ahogy Németország és a német foci imázsa változott (amiben döntő momentum volt a 2006-os vb, melynek a házigazdái a németek voltak), úgy felejtődött el ez az egész.  Völler és Rijkaard összehaverkodtak: még egy vajreklámban is közösen szerepeltek.

AP / Vadim Ghirda

Most persze itt van megint egy német-holland. Mindkét ország csapata újra a világelitet képviseli. Ha a hollandok kikapnak, kiesnek, tehát az életükért játszanak. Ha a németek győznek, már továbbjutók, és kiejthetik azt a csapatot, amelyik megakadályozhatná, hogy Németország 16 év után újra kontinensbajnok legyen. Lesz izgalom bőven. Nagyon várom az estét.