Ligeti et Nagy: Fedőneve: Jean-Francois Sevchenko

AP / Laurent Cipriani

Antoine Doinel nem befutott ember, de teljesítette a maximumot: szurkoló, érett és használható férfi lett, akire nyugodtan rá lehet bízni az utolsó előtti vacsora elkészítését. Séfünk és kabalababánk összedobott egy profán Pavé de congre aux supions, beurre d’ arétes parfumé au vinaigre-t. Komoly férfi nem csinál semmit jégágyról, ha nincs friss valami, akkor inkább az utolsó vacsorára spórol. Még mielőtt ellenfeleink elgondolkodnának, befér-e a legendás – ám teljesen haszontalan – kriomellény alá ez az egyszerre sokminden, elmondjuk: kicsiny és hosszabb halakról van szó. Nem vitatkozunk, hogy az angolna hal vagy sem, mi annak mondjuk, és kész.

Mivel ez az izé nemcsak vágyfokozó, de úgynevezett beszélgetős étel, plusz volt hozzá pár palack Limoux, vizionáltunk egy kis abszurdot. Mi lenne, ha legyőznénk Ukrajnát? Gyorsan megegyeztünk abban, ez a nyitó döntetlen után több mint kívánatos.

Elnézve az ukránok erejét - amit a tűz-olaj együttható jegyében százszorosára fokozott Andrij Sevcsenko győzelmet érő duplája a svédek ellen -, a francia csapat sikeréért küzdő stábunk a legerősebb, hármas fokozatra emelte kémtevékenységét. A tradicionális francia-ukrán kapcsolat frissítése több fronton is megtörtént, mert ez tűnt a legjobb módszernek arra, hogy beférkőzzünk az ellenséges vonalak mögé, meggyőzzük az ügynek a Franciaországban élő ukrán emigráció fontos és befolyásos figuráit. Mielőtt előkerülnének a diplomáciai bonyodalmak, kinyilvánítjuk: ez csak egy nehéz vacsora utáni francia-ukrán sport-kémfilm, a rendező az idei Oscar-díjas Michel Hazanavicius. A film a mennyországban tartózkodó néhány szereplőre érdemeire való tekintettel inkább néma.

Első kép. Pierre Bérégovoy komoly diplomáciai nyomás alá helyezi az ukránokat, politikai befolyását latba vetve egészen közel férkőzik Oleg Blohin mágnestáblájához. A tizennégy évig tartó Mitterrand-érában többször gazdasági miniszteri, sőt rövid ideig miniszterelnöki pozíciót is betöltő Береговий-család sarja már nem él, ez nehezíti helyzetünket. Pedig sokat profitálhattunk volna belőle, ha az egykori miniszter a kirshai edzőtáborba becsempészi az ukránok haditervét, és átadja tanulmányozásra a rejtvényfejtő géniusz sakknagymesternek: Vitalij Halberstadt a húszas-harmincas években előszeretettel meccsezett Marcel Duchamppal, a francia avantgárd egyik fontos alkotójával, mi több, közösen egy sakkrejtvényekből álló könyvet is kiadtak L'Opposition et les cases conjugées sont réconciliées címmel. Halberstadt sincs az élők sorában, így a sztori erőteljesen a tudományos-fantasztikus kategória felé tolja el a film hangsúlyait.

Méginkább, ha szerepet osztunk a harkovi születésű Jean Gottmann geográfusnak, aki kalandos körülmények között menekült a bolsevikok elől Párizsba, esetleg megnyerjük az ügynek az 1870-ben Odesszában született, majd 1910-től a galloknál letelepedő biológust és immunológust: Alexandre Besredka kikísérletezhetne egy olyan csodaturmixot a Blanc-gárdának, melynek hatására merészebben, bátrabban és kreatívabban játszhatnának. Az angolok ellen kevés volt a mojo, Besredka félkézzel kikevert potencianövelőjével jobban menne.

Ha mégsem, jöjjön akinek jönni kell, maga a véres és szexi valóság, az ex Bond-lány és szupermodell. Olga Kurilenko tizenhét éves kora óta él Franciaországban, azóta a divatszakma használja, már tizennyolc évesen a Vogue és az Elle címlapján volt. 2001-ben hűségéért és szolgálataiért megkapta a francia állampolgárságot. Még egyszer: a hűségéért és a szolgálataiért.

AP / Oliver Lang

Zárókép. Munkatársaink napok óta rádolgoznak Andrij Sevcsenkóra is, de egyáltalán nem biztos, hogy este hatig elkészülnek a honosítással. Egyébként meg arra is van menünk, ha nem nyerünk Ukrajna ellen. A vaddisznóállkapocsból készült főfogás előtt megeszünk egy tál kaviárt, akárhonnan bányászták elő.