Abba - Waterloo

A fair play jegyében indítjuk a sort a valaha írt legnagyobb skandináv poplágerrel, a Waterloo-val. Ezzel a győzelemre született dallal az ABBA megnyerte a Brightonban rendezett '74-es Eurovíziós Dalfesztivált. Napóleon nem járt ilyen sikerrel Waterloo-nál bő százötven évvel korábban a csata a francia császári seregek vereségével zárult, a gárda meghalt, de nem adta meg magát. Laurent Blanc-nak ma este nem kell olyan szörnyűségbe hajszolnia játékosait, mint azt Pierre Cambronne tábornok tette legendássá vált mondatával: La Garde meurt, elle ne se rend pas! (A gárda meghal, de nem adja meg magát!). Egyszerűen jól akarunk szórakozni, ezért hívószavaink legyenek a svédekkel való ütközet előtt a következőek: gyurmanapóleon, mosolyalbum, csillaggitár, patás zongorista.

Serge Gainsbourg - Aux Armes Et Caetera

Meccs előtt felcsendülő himnuszok nélkül egy válogatott meccs olyan sivár lenne, mint Serge Gainsbourg cigaretta és botrányok nélkül. Az önpusztító zenészt 1979-ben a reggae szédítette meg, és átírta a Marseillaise-t. Az átirat a két reggae-legenda, Sly & Robbie közreműködésével készített Aux Armes Et Caetera lemezre került fel. A lemezből csak Franciaországban hatszázezer példányt adtak el, de a botrány ezúttal sem maradt el: Gainsbourgéknak le kellett mondaniuk fellépéseiket, mert halálos fenyegetéseket kaptak a nemzeti jelkép önálló értelmezése miatt.

Daft Punk - Harder, Better, Faster, Stronger

Erősítésből, a tempó fokozásából sosem elég, az összjátéknak a Renault-szabványnak megfelelően olajozottan kell működnie. Az ötödik elem a kreatív komponens, játékosainknak pedig Descartes után szabadon olyan tökéletes mozgást kell végezniük a pályán, mint a mechanika törvényszerűségeinek engedelmeskedő, ugyanakkor lélekkel rendelkező gépeknek. Ehhez nyújt útmutatást az 1999 óta robotként létező Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem-Christo, a Daft Punk tagjai.

M83 - We Own The Sky

Egy világverő válogatott nem attól végletekig profi, hogy hideg fejjel, minden kérdéses helyzetben racionális kalkulációt végezve oldja meg az előtte álló kihívásokat. Álmokra mindenkinek, így a kétlábúaknak is szüksége van, a cél nem is lehet más, mint minél messzebbre jutni az Eb-n. A dream popban gondolkodó Antibes-i M83 zenéit hallgatva még a cél túlteljesítése is lehetséges: a végállomás nem a kijevi döntő, hanem Charles Messier katalógusának nyolcvanharmadik, spirál alakú galaxisa.

Air - Le Voyage Dans La Lune

Amikor válogatottunk intergalaktikus útra indul a torna után, hogy idegen civilizációknak is bemutassák az Eb-trófát, az első állomás minden bizonnyal a Hold lesz. A helyszínen való rövid tartózkodáshoz zenei aláfestésnek a legjobb választás  Jean-Benoit Dunckel és Nicolas Godin, azaz az Air-páros legújabb lemeze, a Le Voyage Dans La Lune.

Rhoff - Paris

Egyszer minden nagy utazás véget ér. Szurkolóink akkor lennének elégedettek Laurent Blanc fiaival, ha a július 14-ei parádén kupát lengetve vonulnának végig a Champs-Élysées-n. Azonban a párizsi élet nemcsak parádéról, ünnepről és Champs-Élysées-ről szól. Hogy mennyire igaz ez? Győződjünk meg róla a saját szemünkkel, idegenvezetőnk, a párizsi rapper, Rohff segítségével.

Phoenix - If I Ever Feel Better

Jobban nem is érezhetnénk magukat, mint a győzelem mámoros állapotában, de ha már kiünnepeltük magunkat, és pihenni szeretnénk, akkor irány Versailles, ahol a Phoenix zenekar vár ránk. Az izmok ellazításához és a kellemes létállapothoz ideális választás Sofia Coppola férjével, Thomas Mars-szal, és együttesével, a Phoenix-szel való találkozás, főleg ha park hangszóróiból halkan az If I Ever Feel Better szól.

Martin Solveig - Hello

Hogy hozzászokjunk annak gondolatához, hogy bő másfél hét múlva a világ már nemcsak a fociról szól, rakjuk be a house zene későn érő sztárja, Martin Solveig Hello című slágerét, majd húzzunk teniszcipőt.