Akkor hát el kell búcsúzni az F1 utolsó finom kezű, régi vágású pilótájától. Attól, aki inkább a permanens munkában hitt és akire egész pályafutása alatt a versenyzés melósabb és feltétlenül szürkébb részének képviselete jutott. Akinek egész életszemléletét jól tükrözi, ahogy a 2004-es melbourne-i idénnyitóra készülő tévés magazinnak szemrebbenés nélkül csak úgy nyilatkozik, hogy az asztalon ott állnak a Jarno márkájú borai. Azok, amikbe az olasz a pénzét és a fölös energiáit fektette.

Vannak (illetve: inkább csak voltak) ilyen pilóták a Forma 1-ben. Coulthard például monacói szállodákat vett, Irvine pedig ingatlanpiaci cápa lett. Közös jellemzőik, hogy a pilótaruhát és a száguldozást inkább munkaként, hivatásként viselték, és életük azért másról is szól, mint a tizedmásodpercek hajkurászásáról. Ez különbözteti meg Trullit Barrichellótól, Schumachertől és a furcsa módon, az eredménytelenségben és a rossz időben rossz helyre szerződésben nagyon hasonló pályát befutó Jean Alesitől is.

A 37 éves Trulli nem akart örökké autóversenyző maradni, és ha most így alakult, köszöni szépen az elmúlt 15 évet.

A 2004-es monacói futamra bizonyára a Forma-1 fanok közül is kevesen emlékeznek. Ha mégis, akkor leginkább arra, hogy Montoya az alagútból kifelé jövet, Safety Car felvezetés alatt belerohant a hirtelen fékező Michael Schumacherbe, és így az élről, mindketten kiestek. Pedig ez volt Trulli élete versenye is. Az egyetlen, amit megnyert. Ráadásul az akkori rajtrács is árulkodó volt: az övé volt az első kocka is. Így, utólag ez azért különösen érdekes, mert a csapattárs, Alonsót majdnem fél másodperccel verte meg, és azon a rajtrácson csak hátrébb kapott helyet a sok monacói menő; M. Schumacher ötödik lett, csak hatodik Kimi Raikkonen, és csak hetedik Rubens Barrichello.

Jarno Trulli fénykorában erre is képes volt. Hat évvel később pedig arra is, a 14. helyért vívott csatában ütközve, kis híján lefejezze Karun Chandhokot a saját padlólemezével. De hát melyik csapatról is lehetne azt mondani, hogy világbajnok autót adott Trulli alá? A Minardiról (1997), a Prostról (1997-1999), a Jordanről (2000-2001) egészen biztosan nem. A Renault-ban (2002-2004) lehetett volna a csúcs, de ott nagyon gyosan Alonso lett Briatorénél a konstans király. A Toyota (2004-2009) és a Lotus (2010-2011) pedig csak a mezőny közepére, de inkább végére voltak csak jók. De hát maga Trulli sem volt világbajnok alkat, a Renault-tól épp azért rúgták ki, mert a Francia nagydíj utolsó előtti kanyarjában is képes volt elveszíteni a dobogós helyezését - persze, tegyük hozzá: Barrichello szárnyaló Ferrarijával szemben.

De voltaképpen az is egy rejtély, hogy csinálta, hogy eddig a mezőnyben maradt. A mai bejelentés szerint Trulli helyére az egyetlen, matematikailag még szabaddá tehető ülésbe a degeszre tömött pénzeszsákok ígéretével érkezett meg Vitalij Petrov. Az a pilóta, akinek a második versenyszezonja a Renaultnál csak annyival tudott sikeresebb lenni, mint a debütáláskor, hogy 2011-ben az első futamon felállhatott a dobogóra. De egyébként még a szezon felénél elküldött Heidfeld is jobb volt nála.

A Trulli-Petrov helycsere az olasz karrierjének végét - és az orosz pilóta további Forma 1-es pályafutását jelenti - függetlenül attól, hogy az idős olasz és a már nem kezdő orosz között azért ég és föld a különbség. Meg azt is jelenti, hogy a szezonnak a középmezőnybe kapaszkodás reményével induló, eddig igen szimpatikus, Lotusból lett Caterham elvesztette a szüzességét. Azt az illúziót, hogy náluk csak a pilóták teljesítménye számít. És ezen a folton a csapatvezető, Tony Fernandes nyájas búcsúzkodása sem változtat. Mert mit kezdjen a szurkoló azzal, hogy „Jarno hihetetlen veleszületett tehetséggel rendelkezik a volán mögött, és az eredményei örökre benne maradnak a Forma-1 évkönyvében" (fordítás: f1-live.hu), ha a menesztésnek az az eredménye, hogy több mint 40 év után nem lesz olasz pilóta abban a versenyszériában, ahol minden, mindig a Ferrarihoz való viszonyításról szól?

És erre az egészre most az sem vigasz, hogy Trulli eztán is jól ellesz. A hírek szerint kétmillió eurós fájdalomdíjat kapott; borászkodni abból jó sokáig lehet.