Nem volt véletlen, hogy a Ferrarit sokan már az évadnyitó melbourne-i összecsapás előtt leírták: a vártnál jóval harmatosabban sikerült 2011-es idény után a Scuderia agresszívabb, bátrabb tervezési irányvonal mentén készült autót ígért, s ezt olyannyira betartották, hogy a felkészülési időszakban képtelenek voltak megzabolázni az új járgányt. A 2001-es Minardi (!) által inspirált első, húzórudas felfüggesztéssel – amely kedvezőbb légáramlatot tesz lehetővé a kasztni és a kerekek között, illetve elősegítette a súlypont alacsonyabbra helyezését is - csak-csak elboldogultak, a befúvásos diffúzorok száműzése miatt kulcsfontosságúvá vált kipufogó-rendszer azonban tévútra vitte az együttest: az előszezon végén kénytelenek voltak visszaállni egy jóval szimplább változatra, s az eredeti megoldást csak a nyár elejére sikerült élesben is használhatóvá tenni.

Fernando Alonso Szingapúrban

AP / Ng Han Guan

Minden küszködés és szkepticizmus ellenére Alonso már a második futamon, Malajziában képes volt győzni: bár csak a szerény 8. pozícióból várhatta rajtot, az eső miatt kaotikussá vált viadalon jól lavírozva az élre ugrott és megcsípte az elsőséget a kiválóan hajrázó, s látványosan gyorsabb Sauber-tehetség, Sergio Perez orra elől. Utólag visszatekintve kijelenthető, hogy a sepangi siker mind a komoly csatákban pallérozódott kétszeres vb-első, mind a csapat számára lélektani fordulópont volt: ettől kezdve a maranellói mérnökök még nagyobb vehemenciával dolgoztak az F2012-esen, a Pirelli-abroncsok miatt soha nem látott fordulatokat tartogató első félidőben az élete formájában lévő spanyol kitartóan gyűjtögette a pontokat, a nyári időszakban pedig egyenesen parádézott. Ugyan a vörös versenygép nyers teljesítménye a fejlesztések hatására sem lett egyértelműen jobb a közvetlen riválisokénál, a hispán Valenciában és Hockenheimben nagy győzelmeket aratott, Silverstone-ban pedig csak a hajrában kényszerült a 2. pozícióba.

Nálunk, a Hungaroringen újfent bebizonyosodott, hogy bár a ponttáblázat mást sugallt, a valóságban a Ferrari teljesítmény-deficitje továbbra is rendkívül nagy, de a Valencia óta éllovas spanyol megnyugtató, 40 pontos előnnyel vonulhatott el a nyári szünetre. Mióta elkezdődött a második félidő, Alonso az ilyen helyzetben választható egyetlen taktikát követi: menekül az üldözők elől, miközben arra szuggerálja a Ferrarit, hogy a hátralevő időszakban préseljék ki az F2012-ből, amit csak lehet. Bár kritikusai előszeretettel hangoztatják, hogy a szerencse is a kezére játszik, mert legveszélyesebb üldözőivel – legutóbb épp Lewis Hamiltonnal Szingapúrban - általában történik valami, a paddockban a csapat háza tájára tévedőknek semmi kétsége nem lehet afelől, hogy a pilótát immáron egyfajta spirituális vezérnek tekintik, aki azt is megengedheti magának, hogy a nyilvánosság előtt bírálja az autó teljesítményét, Stefano Domenicali csapatfőnök jóváhagyó bólogatása mellett.

Fernando Alonso 2012-ben a Hungaroringen

AP / Darko Vojinovic

Noha Alonso eddig mutatott teljesítménye rendkívül meggyőző, korántsem biztos a végső siker. Ha nem akarják, hogy visszaköszönjön a 2010-es végjáték rémképe, akkor a Scuderiának jobb, gyorsabb autót kell fabrikálnia a spanyol alá, de terveikre árnyékot vethet, hogy immáron elismerik: az utóbbi időszak fejlesztéseinek hatástalanságával beigazolódott, hogy a szélcsatorna kalibrációjával kapcsolatos két évvel ezelőtti gondokat csak részben sikerült kiiktatni, ezért télen a rendszer teljes leállítását tervezik.

Felipe Massa (elöl) és Fernando Alonso

AP / Luca Bruno

Amíg a garázs egyik oldala dicsfényben ragyog, addig a túloldal szinte semmit nem tud felmutatni: az évad zömében gyámoltalanul poroszkáló Felipe Massa gyatra teljesítményének fontos szerepe van abban, hogy a Scuderia csak 3. a konstruktőri tabellán. Lehet morfondírozni azon, hogy mi az oka a brazil csapnivaló teljesítményének: a 2009-es hungaroringi balesete óta korábbi önmaga árnyékának számító dél-amerikai hol az abroncsokra, hol az autóra próbálja rátarhálni a gondjait, a probléma forrása azonban inkább pszichikai jellegű. Míg a csapattárs tündököl, addig Massát megsemmisíti az eredménykényszer mázsás terhe. Luca di Montezemolo Monzában befenyítette - „Kulcsfontosságú lesz számára a következő néhány futam. A jövője szempontjából biztosan!” - a nyilvánosság előtt vadalma-mosollyal járó-kelő, ám a színfalak mögött szemlátomást búskomor pilótát, akinek produkciója ennek hatására javult ugyan valamicskét, de nem tudni, hogy ez elég lesz-e a szerződéshosszabbításhoz. Joggal merül fel az a kérdés is: nem járna-e jobban minden érintett, ha Massa belenyugodna a távozásba, s egy másik, kisebb istállónál, kisebb teher mellett próbálná meg néhány további évvel meghosszabbítani Forma-1-es pályafutását?  Úgy talán még élvezné is…