A transznemű nők egyik utolsó mentsvára is odaveszett
Az Angol Labdarúgó-szövetség érvényesítette a brit Legfelsőbb Bíróság döntését, és a következő hónap elejétől megtiltja a transznemű nőknek, hogy az angol női bajnokságban játsszanak. A női futball a transz közösség egyik utolsó mentsvára volt, egy olyan biztos pont, ahol elfogadták őket és szabadon élvezhették a sportolás mentális és fizikai egészségre gyakorolt jótékony hatásait. A nemiség kérdésének vizsgálata ezzel csak tovább bonyolódott.
A női futball a transznemű nők mentsvára volt, amelynek identitása fontos részét képezte a tolerancia, az összetartás és az elfogadás, különösen a hatalommal és a nemek közötti egyenlőtlenséggel szemben. Amíg a legtöbb sportág törvényileg tiltja a transz sportolók részvételét mind a profi, mind pedig az amatőr ligákban, addig a labdarúgás ellenszegült a trendeknek. Egészen idáig. Az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) a napokban bejelentette, hogy június 1-től megtiltja a transznemű nők részvételét az angol női bajnokságokban. Az eset nagy felháborodást keltett egy amúgy is sokakat megosztó témában, a mostani döntésig pedig kacskaringós út vezetett. Ebben a cikkben ezt járjuk végig.
Évszázados kérdéskör, amire továbbra sem találtak megnyugtató választ
Miközben az elmúlt két évtizedben egyre nagyobb hangsúlyt kapott az a kérdés, hogy mit jelent nőnek lenni a sportban, a nemek közötti különbségek szabályozása már majdnem egy évszázada szolgáltat vitatémát. Már az 1936-os olimpián is kötelezővé tették a nemi vizsgálatokat, az 1950-es és 1960-as években pedig úgynevezett „meztelen felvonulásokat” tartottak az atlétikai versenyeken a versenyző nők nemének ellenőrzésére.
Ezeket a megalázó rituálékat idővel a kromoszóma- és hormonvizsgálatok váltották. A nemi hovatartozás vizsgálatának azonban nem volt egy lineáris folyamata, amely egy hibátlan módszer kialakításához vezetett volna, főként azért, mert nincs egy egzakt válasz arra, mit jelent nőnek lenni. A tesztoszteronszint behatárolása az utóbbi években került a figyelem középpontjába a dél-afrikai középtávfutó, Caster Semenya kiugróan jó eredményei miatt.
Semenya önéletrajzi könyvében leírja, hogy 18 évesen, a 2009-es atlétikai világbajnokságon arra kényszerítették, vetkőzzön meztelenre, hogy egy ultrahangos nemi vizsgálatot elvégezhessenek rajta. Ezt követően kezdték el vizsgálni a női sportolók tesztoszteronszintjét, amelynek határértékét 10 nmol/l-ben állapítottak meg, majd 2018-ban a felére csökkentették, két évvel ezelőtt pedig ismét megfelezték ezt az értéket minden atlétikai versenyszámban.
Egy különálló, de a témához szorosan kapcsolódó szabályozással azonban a sportágak elkezdték megtiltani minden olyan versenyző részvételét a női versenyeken, aki átesett a férfi pubertáson. 2018-ban a brit triatlon szabályai a hormonszintek függvényében engedélyezték a transzneműek részvételét, de négy évvel később már megtiltották, hogy a női kategóriában olyan sportolók versenyezzenek, akiket születésükkor nem nőként azonosítottak. Más sportágak irányító testületei is követték a példát, köztük a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) 2022-ben, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) 2023-ban, a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) pedig 2023-ban.
A téma tavaly nyáron ismét reflektorfényt kapott Imane Helif algériai bokszoló olimpiai szereplésekor. Helif körül világszintű botrány alakult ki azt követően, hogy első párizsi ellenfele, az olasz Angela Carini 46 másodperc után feladta ellene a küzdelmet, mert nem akarta kockáztatni testi épségét. Az algériai bokszolót korábban a Nemzetközi Bokszszövetség (IBA) egy kromoszómavizsgálatra hivatkozva kizárta a világbajnokságról, a Nemzetközi Olimpia Bizottság azonban kétségbe vonta a teszt létjogosultságát. Helif az olimpián elindulhatott, ami komoly tiltakozást váltott ki, de a NOB előző elnöke kiállt mellette. Az algériai ökölvívó a negyeddöntőben a magyar Hámori Lucát győzte le egyhangú pontozással, majd később olimpiai bajnok lett a női 66 kilogrammosok súlycsoportjában, de a Hámori elleni mérkőzése és későbbi szereplése a magyar nyilvánosságban is nagy port kavart.
Két fogalmat azonban gyakran összemosnak: a transznemű (vagyis az önmagukat a születéskor meghatározott nemtől eltérően azonosító) nőket, akik sportolni szeretnének és a ciszgender nőket, akikek nemi tudata és biológiai neme megegyezik, de olyan biológiai nemi jegyekkel születtek, amelyek nem illenek bele a férfi és női testek tipikus bináris elképzeléseibe. Ezek a különbözőségek megjelenhetnek a kromoszómákban, nemi mirigyekben, hormonokban vagy a nemi szervekben, így előfordulhat, hogy egy interszex ember mellekkel és vaginával születik, de a testén belül a tesztoszterontermelésért felelős herék is kifejlődnek. Nehéz megmondani, hogy a lakosság hány százaléka interszexuális, de a legtöbb számítás 0,5 és 1,7 százalék közé teszi ezen emberek számát, ami nagyjából olyan gyakorinak számít, mint a vörös haj.
Lazán kezelt szabályozások, „beteges és megalázó” eljárások
A labdarúgás hosszú éveken keresztül viszonylag lazán szabályozta a nemeket. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2011-ben bevezetett irányelvei azt mondták ki, hogy a férfiaknak szóló versenyeken csak férfiak, a nőknek szóló versenyeken pedig csak nők indulhatnak. Ez a megfogalmazás lehetővé tette, hogy bárki, aki nőként vagy férfiként azonosítja magát, függetlenül attól, hogy transznemű vagy ciszgender, a megfelelő kategóriában sportolhasson. Mindehhez persze megkövetelték, hogy a sportoló rendelkezzen valamilyen hivatalos dokumentummal, amely elismeri, hogy ahhoz a nemhez tartozik, amilyennek vallja magát.
A nemzeti szövetségek ugyan jogosultak saját szabályaikat alkalmazni a versenyeiken, de ez nem jelenti azt, hogy az adott sportágon belül nem történnek nemi ellenőrzések. A svéd középhátvéd, Nilla Fischer az I Didn’t Even Say Half of It (szabad fordításban a Még a felét sem mondtam el) című könyvében elárulta, hogy a 2011-es női világbajnokságon a svéd válogatott összes játékosának meg kellett mutatnia a nemi szervét a csapatorvosoknak, hogy bizonyítsák, nők. Fischer az eljárást „betegesnek és megalázónak” nevezte. A FIFA ma is érvényben lévő előírásai szerint a csapatok a világbajnokság előtt aláírnak egy nyilatkozatot arról, hogy a játékosaik „a megfelelő nemhez tartoznak”. A résztvevő országoknak ezt maguknak kell ellenőrizniük.
A politika érvényesítette vasakaratát
Minden jel arra utal, hogy az Angol Labdarúgó-szövetség a tőle telhető legtöbbet tette meg annak érdekében, hogy elkerülje a transz nők kitiltását a női futballból. Az FA 2015 óta engedélyezte a transz nők játékát az angol ligákban, hogy „támogassa azt a kisszámú transz közösséget, aki focizni szeretne”, feltételeit pedig ahhoz kötötte, hogy „ez a tisztességes és biztonságos versenyzés feláldozása nélkül valósuljon meg”. Az elmúlt évtizedben 72 transznemű labdarúgó lépett pályára Angliában és minden egyes játékos ügyét eseti alapon értékelték, a végső döntést pedig az FA hozta meg.
Múlt hónap közepén további szigorításokat eszközölt a szövetség, amely olyan kritériumokhoz kötötte a transznemű nők játékát, mint hogy
- orvosi papírral kell bizonyítaniuk, hogy a tesztoszteronszintjük az elmúlt egy évben az előírt szint alatt (5 nmol/l) volt,
- be kellett mutatniuk a hormonterápiáról szóló dokumentumaikat,
- valamint a kezelés éves kontrollját.
Azonban ez is kevésnek bizonyult, a Legfelsőbb Bíróság április 16-i, mérföldkőnek számító ítélete további változtatásokat kényszerített ki az egész brit sportban. Az egészet egy messzire visszanyúló per előzte meg, amelyet a For Women Scotland (FWS) skót civil szervezet indított és a transznemű nők közszférában való reprezentációját kifogásolta. Az FWS, amely még 2018-ban kezdte meg jogi csatározást, azt kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy a nemet „megváltoztathatatlan biológiai állapotként” definiálja. Ehhez a múlt hónapban öt bíró támogatását nyerte el. A szervezet meggyőződése szerint csak a biológiai nők felelnek meg a nő jogi definíciójának.
A bíróság egyhangú döntést hozott arról, hogy a 2010-es egyenlőségi törvényben a „nő” meghatározása a biológiai nemen alapul, nem pedig a nemi identitáson vagy a jogi nemváltáson, a „nem” fogalma pedig bináris, tehát férfit vagy nőt jelölhet.
Az FA – Mindenkiért szlogennel – éveken át dolgozott azért, hogy a transznemű nők is részt vehessenek a női ligákban, irányelvei mellett pedig a fokozódó külső nyomás ellenére is határozottan kitartott. A szövetség körül végül elfogyott a levegő, a hatalom érvényesítette vasakaratát. A bíróság ítélete a sporton túlmutat és az élet egyéb területeire is kiterjed.
A politika ilyen szintű beleavatkozása a sportba nem példátlan, gondoljunk csak a közelmúlt történéseire. Február elején Donald Trump amerikai elnök aláírta a Férfiak távoltartása a női sportoktól elnevezésű rendeletet, amely megtiltja, hogy transznemű nők részt vegyenek a nőknek kiírt sportversenyeken. Az azonnal hatályba lépett rendelet főként a középiskolákra, felsőoktatási intézményekre és az amatőr sportokra vonatkozik, ám Trump leszögezte, hogy ezt a rendeletet a Los Angeles-i olimpiára is kiterjesztik. Kijelentette, hogy meg fogja tagadni a vízum kiadását azoknak a transz sportolóknak, akik megpróbálnak részt venni a 2028-as játékokon.
A hatalmi harcok áldozatául esett a sport lényege?
Néhány sportoló örömmel fogadta az angol szövetség döntését, így tett Sharron Davies korábbi úszóolimpikon is, aki úgy fogalmazott: „Rendkívül örülök annak, hogy fiatal lányaink és asszonyaink újra visszakapják a férfiaktól mentes sportágukat. Tulajdonképpen semmi sem változott, hiszen az egyenlőségi törvényt a Legfelsőbb Bíróság két héttel ezelőtt tisztázta. Nem változtatták meg, hanem pontosították a törvényt. A biológia mindig ugyanaz volt, a tudomány sem változott”.
Ahogyan a nemiséggel kritikus feministák világosan kinyilvánították vágyaikat, úgy a női focisták is megtették ezt. Miután április 20-án gólt szerzett a Manchester City női csapatának játékosa, a holland Kerstin Casparij, megcsókolta a transz zászló színeit reprezentáló csuklópántját, az erről készült fotót pedig megosztotta Instagram-oldalán, a következő szöveggel párosítva:
„A mai gólomat transz testvéreimnek ajánlom, akiknek hihetetlenül nehéz és szívszorító hetük volt. Sokkal többet érdemelnek annál, mint amit ez a kormány és a társadalom ad nektek. Hihetetlenül büszke vagyok a queer közösségen belül a transzokra, és minden transz nőre – nők vagytok, bárki bármit mondjon”.
Leah Williamson, Anglia szövetségi kapitánya néhány éve még egy interjúban szólalt fel a transzneműek női sportban való részvétele mellett. „Valamikor régen még azokra a lányokra is furcsán néztek, akik focizni akartak. Tudom, hogy a transz emberek a mindennapi életükben is kénytelenek szembesülni a kirekesztéssel, hát még akkor, amikor olyasmit csinálnának, amit igazán szeretnek, a futballt. Ez az egész arról szól, hogy normalizáljuk, amit normalizálni kellene” – mondta az Independentnek.
A Brit Orvosi Kamara pedig nemes egyszerűséggel közölte, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése tudományos szempontból teljes baromság. „Aki már focizott, az pontosan tudja, hogy nincs két egyforma test” – ezt már Honor Barber, az Arsenal szurkolók a szexuális erőszak ellen nevű kezdeményezés társalapítója tette hozzá, aki elmondta azt is, „azt szeretnénk, hogy a futballszövetség jobban támogassa a fiatal női focistákat. Mi évek óta több pénzt és támogatást igyekszünk kiharcolni nekik. Ehelyett arra fordítanak nem kevés időt és energiát, hogy a transzneműeket kizárják a ebből a sportágból”.
Nagyjából 20 játékost érint az angol szövetség döntése, nekik most fel kell készülniük az ítélet mélyreható következményeire. Amikor oly sok helyen aktívan ellenségesek a transznemű nőkkel szemben, most egy olyan biztos pontot veszítenek el, ahol elfogadták őket és szabadon élvezhették a sportolás mentális és fizikai egészségre gyakorolt jótékony hatásait.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
