A 41 éves Szabó Géza és 29 éves öccse, Csaba május 5-én indult a szegedi Széchenyi térről. Naponta átlagosan 175 kilométert kerekeztek és 58 nappal később, július 2-ra a kínai fővárosba is kerékpáron érkeztek.
 
"Legjobban az esőtől tartottam az egész út során, és valóban, már az indulás napján eláztunk. Szinte minden nap kaptunk egy kis esőt, még a Góbi-sivatagban is esett egy keveset" - monda el az MTI-nek Szabó Géza.
 
A testvérek nem különleges, hanem saját, húszéves kerékpárjaikon tették meg a Kínába vezető utat. Útiköltséggel sem voltak bőven ellátva: az egész útra fejenként 500 ezer forintot számoltak, és ebben már a visszaútra szóló repülőjegy, valamint az utazás előtti ügyintézésre, felszerelésre és a vízumokra költött összeg is benne van.
 
Az utazást észrevétlenül készítették elő, nehogy a sajtónyilvánosság miatt esetleg gondjaik legyenek az orosz és kínai beutazási engedélyek beszerzésével. Számításaik beváltak, mert Oroszországba és Kínába is gond nélkül kaptak vízumot, és mindvégig kerékpáron tehették meg az utat.  (Az egy héttel korábban Pekingbe érkezett orosházi kerékpárosok Oroszországba egyáltalán nem, Kínába pedig csak olyan feltétellel kaptak vízumot, hogy a mongol főváros, Ulánbátor után gyakorlatilag csak Pekingben ülhettek ismét kerékpárra.)
 
Az útiterv szerint naponta 160 kilométert kellett megtenniük ahhoz, hogy időre Kínába érjenek, az esetleges műszaki hibák és időjárási nehézségek miatt azonban mindig többet tettek meg, ha lehetett. Sátorban, elhagyott házakban, az utak alatti átvezető ereszekben, néha buszmegállóban, olykor a híd alatt pihentek. A húsmentes élet nem csak az egészség, hanem a költséghatékonyság szempontjából is jó választásnak bizonyult. 

A kérdésre, hogy miért nem verték nagydobra ezt a rekordnak tűnő kerékpárutat, Géza azt mondta, hogy nekik a teljesítmény volt a lényeg, nem a hírnév. "Mi nem vagyunk olimpiai sportolók, de valami olyasmit szerettünk volna véghez vinni, ami még nekik is kihívást jelentett volna, s minden férfi szeretne az életében megtenni egy olyan dolgot, amiről még az unokáinak is szívesen mesél" - tette hozzá.