Maga Kemény Dénes szövetségi kapitány is picit csalódottan értékelte a végeredményt, hiszen a magyar válogatott csak ötödik helyen végzett a római vízilabda világbajnokságon. A szakember az első négybe kerülést tűzte ki célul, és bár ez nem sikerült, semmiképpen sem kell csalódásként megélni a csapat mostani eredményét. Egy olimpiai győzelmet követő évben persze mindenki jó eredményre számít, ugyanakkor tény, hogy egy világverseny legkegyetlenebb része a négy közé jutásért vívott meccs. Ez a megújult magyar csapat azonban így is kitett magáért, hiszen ne feledjük, hiányzott a háromszoros olimpiai bajnok trió (Kásás Tamás, Benedek Tibor és Molnár „Papesz” Tamás), és nem lesz könnyű nélkülük felépíteni egy hasonlóan ütőképes csapatot.

A szerbek elleni meccset ráadásul szinte nyert helyzetből veszítettük el, a szerencse végül nem állt mellénk. „A szerb csapatot én nem nevezném a mumusunknak, hiszen anno Horkai György kapitánysága (1993-1996) idején az olasz válogatott volt hasonló helyzetben, idővel mégis túlléptünk rajtuk – mondta Szabó Gábor „Habó”, a BVSC és az utánpótlás-válogatott trénere, a hvg.hu szakértője. – Tény, hogy a szerb csapaton nehezebb túllépni, de ezt is meg kell oldanunk. Bár egy góllal kikaptunk ellenük, de összességében úgy gondolom, nem rossz a csapat római teljesítménye.”

A hozzállással nem volt gond, a németek elleni sikernek is örült a csapat © MTI - Illyés Tibor

„A legszembetűnőbb hiányosság, hogy hiányzik egy második center – folytatta a szakember, immár a szakmai részletekre térve. – Kis Gábor teljesítménye nagyon jó volt, ugyanakkor ezen a szinten egy center nem tud egy egész mérkőzést ugyanolyan magas hőfokon végigjátszani. A meccs végére elfárad, pedig a center egyik fontos feladata az, hogy állandó veszélyt teremtve magára húzza az ellenfél védőit, így a kinti játékosok szabadabban mozoghatnak.”

Egy centerrel csatába menni már csak azért is kockázatos, mert mi van akkor, ha például lesérül. Emlékezetes Molnár Tamás 2004-es esete az athéni olimpián, mikor a háromszoros olimpiai bajnok centerünk orrát még a selejtezőn betörték a szerb védők, így átmenetileg kiesett a játékból. A helyére beszállt Steinmetz Ádám azonban ragyogóan oldotta meg a feladatát. Rómában ilyen helyettes sajnos nem lett volna.

„A másik kérdés a kapus szerepe, hiszen az legalább ennyire fontos egy tornán. A két portásnak ki kell egészíteni egymást, tudniuk kell új lendületet hozni a játékba, és erre tökéletes példa a szerbek elleni meccs, amikor Nagy Viktor pontosan ezt tette. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az ellenfelek azért egészen másképp állnak hozzá, ha teszem azt Szécsi Zoltán van a kapuban, mintha egy tapasztalatlanabb kapus. Akkor ők is bátrabban támadnak, de ez beidegződés.”

A szerbek végső győzelme nem meglepetés, ugyanakkor több érdekes eredmény is született a római világbajnokságon. „Nekem kicsit meglepetést okozott a spanyolok játéka, bár nagyjából hasonlóra számítottam a torna előtt – mondta Szabó. – Nehéz ellenük játszani - ami azért nem feltétlenül ránk vonatkozik, hiszen az utóbbi időben azért rendre legyőztük őket -, de ez a mediterrán játék színes foltja a világ vízilabdájának a kemény, brusztolós – de kétségkívül eredményes – csapatok mellett. Meglepetésnek tartom a német, a román és az amerikai csapat jó szereplését is.”

Tegyük hozzá, utóbbi csapat a vízilabda promotálásában is fontos szerepet játszik, hiszen felemelkedése új piacot és új szurkolótábort jelent, ami biztosítja a sportág jövőjét. Az olasz válogatott – mind a férfi, mind a női – ugyanakkor láthatóan mélyponton van, ezt bizonyítja hazai pályán elért eredményük is. Montenegró teljesítménye is csalódásra adhat okot, de Szabó Gábor szerint fiatal csapatuk van, kisebb bázissal is rendelkeznek. Az utánpótlással azonban nincs gond. Ugyan van egy űr addig, míg ezek a fiatalok beérnek, ezért számítani lehet a közeljövőben hasonló eredményekre, mint a mostani vb-n.

Most is a szerbek győztek © MTI - Illyés Tibor

„A magyar csapatból senkit sem szeretnék kiemelni - tért vissza az egykori kiváló center Kemény Dénes alakulatára. - Az a tény viszont mutat valamit, hogy válogatottunkból senki sem került be a világbajnokság All Star-csapatába. Az ezt összeállító szakemberek tehát minden posztra találtak jobb játékost.” Nem szerb-fóbiáról kell beszélnünk tehát, sokkal inkább arról, hogy ez a magyar csapat még nem állt össze. „A szerb csapat fejben tényleg erősebb kicsit a miénknél. Elég csak megnézni, ahogy felállnak meccs előtt, és sípszóra együtt ugranak be a medencébe. Kőkeményem betartják a taktikát, de az is igaz, hogy nem tudnak úgy improvizálni, mint például mi. Hisznek a fizikai erejükben, és ha másképp nem megy, átállnak a szoros emberfogásra, amivel az ellenfelek nagyon nehezen boldogulnak. Általában a szabálytalanságoktól sem riadnak vissza.

A szerb válogatottól az utóbbi tíz összecsapáson kilenc alkalommal kaptunk ki, és egy döntetlent értünk el, ami mindenképpen beszédes eredmény a három olimpiai cím ellenére is. Elképzelhető, hogy nekünk is át kell térni a keményebb védekezésre a szép, ötletes és kombinatív játék mellett. Kemény Dénes szerint egy korrektebb bíráskodás mellett megnyertük volna a szerbek elleni összecsapást, azonban sokan mondják a szakmán belül is: mivel - aminek talán sportdiplomáciai okai lehetnek - minket talán kevésbé szeretnek a bírók, mint másokat, nekünk ezzel együtt kell megtanulnunk nyerni.

„A bíró személyét gyakran a taktikai elemekbe is be kell építeni, hiszen vannak olyan játékvezetők, akiknek a stílusa fekszik nekünk, míg másoké kevésbé – mondta végül Szabó Gábor. – Igaz, hogy a szerbek ellen most feltűnően sok kontrát kaptunk és kiállítások terén sem álltunk túl jól, szerintem mégse a bírókban keressük a hibát. A vízilabda valóban sok csibészségre ad lehetőséget abból kifolyólag, hogy nagy része a víz alatt játszódik. A játékvezetők nincsenek könnyű helyzetben, hiszen egy helyzetet többféleképpen lehet megítélni.” Ugyanakkor tény: ez nagy fegyver a kezükben.