Monaco a csillogásról és a formabontásról szól a Forma-1-ben. Arról, hogy itt minden csapat még fényesebben szeretne csillogni. Így érthető, hogy volt már milliós Swarovski gyémánt pilótasisakon és versenyautó orrán (hogy utóbbi a célegyenes végén a gumifalban megálló McLarenről aztán nyom nélkül eltűnjön), és volt olyan is, hogy a Vettel előtti érában a Red Bullnak a Star Wars reklámozása adott szárnyakat. 

Puccos buli néz ki az idei Monaco GP-re is, a Lotus az orrkúpokra Anrgy Bird-öt festett (nem szólt nekik senki, hogy Kovalainen az év eleje óta ilyen, igaz, tűzpiros sisakban ül a Caterhamben?), a pilóták többsége pedig spéci sisakkal akarta felhívni magára a figylemet. Azt azért ne vegyük véresen komolyan, hogy Vergne (Toro Rosso) az egyébként Lotusban az Indy 500-on induló Alesinek üzent, a sereghajtók közé tartozó Pic (Marussia) az összes monacói futamgyőztes nevét ráíratta a fejfedője tetejére.

Alonso arany sisakja - az eheti lottó nyerőszámokkal?

wtf1.co.uk

És azt se, hogy Grosjean pedig azért festetett egy kis aranyat is a sisakjára, hogy az 500. versenyére készülő "Team Enston"-t - ami most ugyebár a Lotus - köszöntse.

Két meglepetés azért mégiscsak van: Alonso és Raikkonen hozta. Előbbi azzal, hogy sárga tónusú sisakja, amin közelről a kockajáték és a rulett is látható, nem is olyan nagy távolságból tökéletesen összetéveszthető lesz Massa brazil-sárga fejfedőjével - ami gondot jelenthet majd a versenyen a gyors beazonosításhoz. Utóbbi viszont azzal tromfolt le mindenkit, hogy James Hunt 1976-os világbajnoki sisakjának festését viseli.

Hunt és Monaco

Az összeesküvés-elméleteknek ellenállni nem képesek számára Raikkonen választása akár vészjósló is lehet, mert Hunt 1973 és '79 közt, éppen Monacotól-Monacoig utazott a Forma-1 szekerén (és '76-ban, amikor világbajnok lett, a legjobban húzta is azt). De attól nem kell félni, hogy Raikkonen majd éppen most szögre akasztja (megint) a sisakját, sokkal inkább annak szólhat ez, hogy a finn példaképe az a brit pilóta, aki kora legnagyobb partiarca volt. Aki Raikkonenhez hasonlóan nem foglalkozott a médiával, és akit  versenyzés mellett csak a bulik (ivászat és némileg károsabb szenvedélyek) érdekelték.

Hunt azonban nem csak azt engedte meg magának (mi sem természetesebb módra), hogy a pálya szélén simán letolta az overallját, és a nézők szeme láttára az adott pályacsík mellé pisiljen (majd dolga végeztével azért integessen is az őrjöngő közönségnek) hanem arra is, hogy egyszerűen a box hátsó falánál begyűjtse az éppen aktuális modell/stewardess/hostess/- vagy egyszerűen csak egy gyönyörű szép lány skalpját.

James Hunt és a Forma-1 virágkora

thestar.blogs.com

És ha ettől a mai F1 prűdebb és sterilebb is (elég talán a patikamérlegen kimilligrammozott, semmitmondó interjúira vagy a szinte sosem csikorgó pr-gépezetek által kiötlött marketingeseményekre gondolni), James Hunt szellemiségének ma kétség kívül Raikkonen a letéteményese. Annyira párhuzamos a karrierjük, hogy Huntnak a világbajnoki címe után rendre balszerencsésen indultak a versenyei (habár összességében azon nincs mit szégyellni, hogy a 92 futamon, melyen indult, 14-szer az első rajtkockából).  A balszerencséből 2012-ben a finn-nek is bőséggel kijár.

Kormányszervó, eső

Fel tud idézni valaki az idén olyan futamhétvége-kezdést, ahol Raikkonen autójának nem volt semmi baja? Ugye nem. Nos, a sorozat nem most törik meg, mert ma Monacoban ha valakivel, hát a finn világbajnokkal rendesen kibabráltak az égiek. Aki a kormányszervóra tippel, az nyeri az ok-versenyt; a Lotus első számú pilótája délelőtt csak az installációs körét kocogta le, aztán a versenyautó elejét apró darabokra kellett szedni.

Mindeközben a többiek átlagosan 19-20 kört teljesítettek és belerázódhattak az egérfuttatóban száguldozásba. A végén Alonso, Grosjean, Perez, Hamilton, Maldonato, Massa lett a sorrend, az 1-6 közt alig hat tized másodperc, a legjobb idő 1:16,265 mp volt. Szép, napos időben köröztek, és minden olyan kapkodásmentesen és méltóságteljesen zajlott, mintha minden csütörtökön erre járnának.

Raikkonen csapattársa, Grosjean annyira jól érzi magát (és az autóját), hogy az egyébként sok más ex-, és aktív pilóta közt ugyancsak Monacoban élő másik finn világbajnok, Mika Hakkinen a ma látottak alapján a Lotust futamgyőzelemre esélyessé léptette elő. Nagyon jól mozog a pályán - mondta Hakkinen, de arra azért mégsem volt hajlandó, hogy a francia pilótára gondoljon mindezzel kapcsolatban. Azt a közvélekedés is inkább Raikkonennek tartogatja.

A Hunt sisak koppintása egyelőre nem hozott sokat

wtf1.co.uk

A Lotus finnjének szárnyalásának azonban a délutáni edzésen sem volt nyoma. A Button, Grosjean, Massa, Alonso négyes a 90 perces tréning során eleredő esőben is úgy sorolt be egymás mögé, hogy aki kevesebb kört futott, az került előbbre. Button (1:15,746 mp) csak 14 körig jutott, Grosjean (1:16,138 mp) 17-ig, a meglepetésre, Alonsót is (meg a fél mezőnyt) átugró Massa (1:16,602 mp) 19-et, Alonso meg 21-et ment. Raikkonen 23-ig jutott, még ment volna, de végül (bő 3,5 másodperces hátránnyal), a 19. helyen zárta a napot.

Próbálkoznak, keresgetnek

A monacoi versenyhétvégében mindig az a szép, hogy bár jószerével képtelenség az elől lévő hibája nélkül előzni a pályán, mindig akad, aki szokatlan vagy ismeretlen előzési pontokat keres magának. Ennek lett a vége 2010-ben a La Rascasse kanyarban az, hogy Trulli Chandok nyakába mászott, és hasonlóan csúfosan, totál összetört autóval végezte 2004-ben Alonso is, amikor Ralf Scumacher előzését (lekörözését) az alagútra időzítette. De efféle példákat lényegében 1925 óta bármelyik évből lehetne hozni és emlegetni.

Ma Perez és Kovalainen azt próbálta meg, hogy a 6-os kanyarba (vagyis a pálya leglátványosabb visszafordítója, a Loews kanyar előtti Mirabeauba, ami egy jobbos derékszögű) be lehet-e fordulni a belső íven is. Nagyjából úgy, ahogyan a '80-as évek végén, egyetlen egyszer Sennának Prost ellenében versenyen sikerült.  Nem, nem lehet. A Sauber és a Caterham is a menekülő utat jelentő, meglehetősen kurta bukótérbe slisszolt, mielőtt a manővert tovább erőltetve leamortizálják az autókat a szemben lévő kőkerítésen.

Előnyre szert tenni Monacoban nehéz, pláne, hogy délután eleredt az eső is. Szokás szerint kevesen mentek ki a nedves asztfaltra, de az, hogy a 15-18 másodperccel lassabb köridőket Webber, Hamilton és Alonso is bevállalta, mégiscsak jelzi, hogy a topcsapatok egy része semmit nem bíz a véletlenre. Figyelembe véve, hogy vasánapra komoly valószínűséggel lehet fogadni egy kiadós esőre, vizen járás-száguldozás gyakorlása e hármasnak könnyen előnyére válhat.

Az első napi szabadedzések unalmasságára jellemző, hogy az egész első nap leglátványosabb része a délutáni tréning leintése után történt: mintegy fél tucat versenyautó rajtszimulációt végzett. Az őrületes hangzavar előtt az egész szituációt Vettel finoman még meg is paprikázta azzal, hogy előbb a rajtrácson a második rajtkockába (kívülre) állt be, majd meggondolva magát szép lassan átcsorgott a pole pozícióba. Aztán nyomott egy irgalmatlanul kövér gázt.