Csehország-Lengyelország 1-0

A meccs 94. perce: Kadlec a gólvonalról kifejeli a labdát,  Egon Bondy meztelen, izzadt felsőteste felemelkedik az asztaltól, és a kocsma falához ragad. Képtelen mozdulni, tátott szája néma, karjai úgy ficánkolnak, mint a légypapírra tapadt légy lábai.

MTI/EPA/Armando Babani

A „Kandúr”-ban mindenki üvölt, a bíró lefújta. Pepin az udvaron kinyitja a tűzoltókocsi spriccereit, és csak ázik a nyári záporban. Keringőzni kezd a koporsó körül. Bamba temetkezési vállalkozó elegáns csokornyakkendőjében feláll az asztalunkra, és letolja a nadrágját: „Uraim – suttogja -, nincs több temetés, nincs több halál! Az örökkévalóság kapuja nyitva áll előttünk! Drága fiúk, munkanélkülivé tettetek!”

Hurych törzsszurkoló kihúzza magát, kezét a halántékához emeli, és feszes vigyáz állásban tiszteleg: „Barátaim! Mától nem lehet többé ugyanúgy meccset nézni Csehországban! Különösen nem itt a „Kandúr”-ban! A csapattal szárnyalunk, a fiúkkal élünk, halunk! De nincs több halál, így hát csak élünk. Sört!”

Jupa kocsmáros sír, jajgat, és széles vigyorral hordja a sörös vödröket. Bamba úr felkiált: „Fejszét ide! Fejszét akarok!” Jupa megdermed, de aztán a kamrába szalad. Hamarosan Bamba úr kezében megcsillan a szekerce: „Nem kell több koporsó! Kövessetek!”

Bamba ünnepélyesen elindulna onnan a kocsmaasztalunkról, de elbotlik letolt nadrágjában, és ráesik Hurych törzsszurkolóra, kis híján a fejszével beszakítja annak koponyáját. De ma este itt, a „Kandúr”-ban nem történhet tragédia. Ezt mindnyájan tudjuk.

„Valaki szedje le Egon Bondy-t a falról” -, szól oda Hurych törzsszurkoló a tömegnek, és büszkén masírozva elindulunk Bamba úr után az udvarra. A falhoz ragadt Bondy-t erős karok ragadják meg, és viszik az udvarra. Lent az első fejszeropogásra meg is jön a költőnk hangja: „Futball, legyen eztán a neved Jirácek!”

AP / Petr David Josek

Bamba úr hamar szétaprítja a koporsót, ott állunk a tűzoltók esőjében, és Jiracek góljára gondolunk, és látjuk, amint legyőztük a halált. Örök élet vár ránk, és boldogság.

Visszatérve a kocsmába keringőzni kezdünk. Mindenkinél sör, fénylünk az éjszakában, mint a szentjánosbogarak, és Egon Bondy énekel:

„Jiracek Jiracek te harcos te fény
Gólód mint egy sörgyári kémény
Fallosz volt és behatolás
Mennyei ízű sörös mártás!”

Keringőzünk, hallgatjuk Egon Bondy énekét, és újra férfiaknak érezzük magunkat, most minden nő a miénk, minden szűz értünk könnyezik, minden özvegy értünk remeg, minden színésznő értünk játszik és hal meg a színpadon.

AP

A győztesek keringőjét járjuk. Velünk táncol a „Kandúr”, a város, az Örökkévalóság gátja, Robespierre és Nietzsche, a Jáchymov-i bányák tárnái, és persze Krivelková asszony is.

Mert a győztes mindent visz.