Azzal, hogy az idén egy-egy futamot lehet-e, és ha igen, milyen példával lehet azt leginkább jellemezni, akadt némi probléma. Egészen pontosan azzal, hogy ami a pályán (vagy amellett) a vasárnap délutáni kétórányi versenyzés idején történt, azt hangulatában nem nagyon sikerült mással visszaadni, visszaidézni, mint az 5-6 perces összefoglalókkal, amik viszont főként a cselekményre fókuszáltan ragadták meg a történteket.

Az persze szerencse, hogy az idei szezonban az eddigi versenyek mind izgalmasak voltak (mínusz a monacói), de a kívülállók hétfői kérdése, a „Na, milyen volt a futam?” válaszához az összefoglalók mégsem elég tömények. Hát most - az egyébként rendre dögunalmas - Valenciai Nagydíj nemhogy unalmas nem volt, de ezt az esszenciát kapásból felkínálta.

Ferdinánd, Miska és Karcsi

Nem arra gondolok, hogy a dobogó a 2006-os bahreini verseny végét idézte vissza, mert az, hogy akkor és ott szintén Alonso Ferdinánd, Schumacher Miska és Raikkonen Karcsi locsolta a lét (Bahreinben jelentsen ez bármit is), mert ez a nagy számok és a sikeres versenyzők esetében önmagában lehetne akár véletlen is. Az se jelent az érdekességen túl semmit, hogy mindhárman Ferrarisok is voltak, és még csak azt sem tartom teljesen egyedinek vagy sommásnak, a díjkiosztót megelőző események metaforájának, hogy mind a hárman láthatóan feltétel nélkül boldogok voltak.

Az egy pontba zsugorított leírás ugyanis a stúdióban termelődött meg. Amikor a közvetítés végén – amikor már a derék magyar kommentátorok is már rég elköszöntek - és Schumacher az anyanyelvén köszönthette a szurkolóit, a német helyett majd egy percig angolul beszélt. Aztán amikor rájött, és visszakérdezett, hogy ezt akkor neki most ugye nem ezen a nyelven kellett volna, mindhárman hangosan felkacagtak. Na, pont ilyen volt a futam Valenciában.

Maldonadoval jobb vigyázni!

A verseny egyik kulcsszereplője nem Fortuna vagy a Renault volt, amiért közös erővel kivették a toronymagasan vezető Vettel után az igen iparkodó Grosjean kezéből is a győzelem esélyét. Az, akihez az élen mindenkinek igazodnia kellett, sokkal inkább a venezuelaiak csodafegyvere, Hugo Chavez barátja és  nemzeti hőse, Pastor Maldonado volt. Hamilton kiesése miatt persze feltétlenül, de azért kezdjük ezt a dolgot az elején!

A rajt után Raikkonen - szokása szerint, voltaképp a zöldre jelzés pillanatában - lerajtolta az előtte (most épp balra) induló csapattársát. A valenciai pálya célgörbéjének első jobbos hajlítottjában úgy volt a negyedik, hogy tempóelőnybe került a harmadikon lévő Maldonadóval szemben is. A venezuelai azonban – némiképp érthető módon – a jobb oldalán hagyott rést lezárta, így azonban nemcsak a finn tempója, de a helyezése is odalett időlegesen, mert a fékezéssel elérte, hogy nem törte meg a Lotus elejét, jött azonban - szintén szokás szerint, a kissé elbambult rajtot korrigálva – Grosjean, aki minden vagy semmi alapon keresztben autózva beszúrt a finn elé, és a Williams mellé – belülre. Így az első derékszögű jobbosban ő fordult el harmadiknak. Veszélyes manőver volt, és Raikkonen volt annyira óvatos, hogy emiatt végül ő vesztette a legtöbbet.

Végeredményben azonban neki volt igaza, amiért tartott attól, hogy a venezuelai a vörös ködön át amolyan „labda vagy baba” módjára védené a pozícióját. És ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy a finn a futam előtt azt nyilatkozta, hogy a konzekvens körözgetésben és a türelmes kivárásban bízik, meg is kapjuk, miért állhatott dobogóra.

(Ráadásul ez a taktika egyre inkább az idei szezon kulcsa is a jó eredményhez – tessenek megnézni az idén szinte végig surranó pályán (kivéve Monacót) versenyző Webbert! És tessék ehhez hozzátenni Hamiltont, aki az idén mintha lehiggadt volna, de aztán a kiesését mégiscsak az okozta, hogy nem mérte föl reálisan, kivel is húz ujjat. Ladba vagy baba.)

Két birka

Ezért volt kapitális butaság a McLaren pilótától a bemutatott védekezési  manőver akkor is, ha a balesetben neki kisebb volt is a szerepe és a felelőssége. Az ügynek (ezen a futamon, mert ugyebár a Hamilton vs. Maldonado harc két éve tart, és erről Spa és Monaco is mesélni tudna) ugyanis előzménye volt: hogy a kör kezdetén, a célgörbe végén egyszer ezt a kiszorítósdit már eljátszotta Hamilton Maldonadóval, és akkor is úgy fékezte ki (kopottabb gumikkal és imbolygó kigyorsítással), hogy a baljára, külső ívre került venezuelai drasztikusan kiterelte a pályáról.  Az öklelésben végződő páros tánc ugyanezt kopírozta volna le – de a Williams pilótánál jött a lila gőz, és a dafke, hogy akkor ezt akkor még egyszer ne! Hamilton a világbajnokság végelszámolásánál jól jövő 5. vagy 6. helyet dobott el. Két birka ugrott egymásnak, mindkettő hibás volt, lényegében erre utalt Whitmars is - utólag.

Mindketten kiestek a versenyből (mert a venezuelai is voltaképp kiesett a 20 másodperces, utólag kiosztott büntetéssel – a pontszerző helyről mindenképpen), de ezért nem kapott a következő futamra eltiltást vagy rajthelybüntetést Maldonado. És ezért, ezt utólag felismerve hazudta azt Hamilton, hogy voltaképpen semmire sem emlékszik az incidensből.

És ez az, amiért ezek az esetek más megítélés alá esnek, mint Senna és Kobayashi meggondolatlansága vagy éppen a megint Valenciában a vétlenül leamortizált Kovalainen ellen tette azt Vergne. Amiért mind megkapják, megkapták a maguk jutalmát.

Síró verseny

Aki figyelt, elkaphatta a futam után a csapatrádión Alonso sírógörcsét éppúgy, mint Schumacherét. És azt is könnyen bele lehetett látni, hogy Vettel a kiálása után könnyesre hisztizte a sisakját belülről, ahogyan Adrian Newey is valami hasonló okból temette a kezébe az arcát.

Sírni tegnap délután voltaképpen mindenkinek szabad volt, Grosjean a lehetőséget, Schumacher a pech-széria végét, Vergne a hülyeségét, Senna a tudását sírathatta. Alonso örömkönnyeit azonban senki nem űberelhette, talán azért, mert a spanyol, odahaza, a valószínűleg utolsó itteni futamon nagyon akarta a jó eredményt. És mert meg is tett érte többet is, mint ami elképzelhető. Mert Webber és Hamilton kivételével (akiket a boxban előzött le – utóbbit a megint bénázó McLaren szerelőknek köszönhetően) az egész mezőnyt, köztük Schumachert, Raikkonent és Grosjeant is erőből, fifikából, versenyben nyomta le. Nagyon akarta, de elegánsan és hiba nélkül tette. Ezért megérdemelt a futamgyőzelme.

És bár az idei versenynaptárban még jóval több állomás szerepel, mint amennyi letelt, az idényben ez eddig leginkább Alonso védjegye. Nem lenne meglepő, ha ez világbajnoki címet is teremne a számára.

*

(a linkekért és az infókért köszönet az f1-live.hu-nak!)