Michael Phelps egyetlen egyéni számban sem nyert aranyat, végül elvesztette a kétszáz méteres pillangóúszást is, ami tizenegy éve nem esett meg vele. A kétszázas váltóban még behozta az amerikai csapatot, és ezzel véget ért egy pályafutás, ami az olimpiák történetének leggazdagabb pályafutása volt. Szinte minden összehasonlításban első: a legtöbb aranyat nyerte egy olimpián, a legtöbb érmet nyerte, amivel eddig Latinyina állt az élen, és az amerikai váltóval három egymást követő olimpián megnyerte a négyszer kétszázat. Biztosan lenne még néhány ilyen rekord, de ez szinte mellékes. Kedden este kikapott egy huszonegy éves dél-afrikai úszótól, ezzel gyakorlatilag befejezte. Ami legalább ennyire maradandó: az a búcsú intelligenciája. Miután elvesztette a döntőt, elbeszélgetett a közelében lévő összes uszodai emberrel, nézőkkel, versenytársakkal, és úgy látszott, el sem akarja hagyni a medence környékét.

AP / Daniel Ochoa De Olza

Az ember néha arra gondol, hogy milyen jó időben született, mert kortársa lehetett olyan egyéniségeknek, amilyenek talán soha többé nem lesznek, Phelps is ide tartozott. Muhammad Ali, Albert Flórián, John Lennon és a többiek. Nyilván, minden korban vannak korszakos egyéniségek, és minden korban el lehet ezt mondani, más szereplőkkel, de ezt nem árt rögzíteni. Láttam Phelps-t, élő egyenesben úszni. Ahogy például, már nem láttam Papp Lacit, Körmöczy Zsuzsát. Jó nagy közhely: más látni valakit, és más hallani valakiről. De hát az egész világ jókora közhelyek gyűjteménye.

MTI / Illyés Tibor

Ma este úszik döntőt Gyurta Dániel. Nem akkora úszó, mint Phelps, mert akkora még egy valószínűleg nincsen, nem is lesz, de neki is megvan a maga csodálatos története. 2004-ben, nyolc éve már mindenki őt emlegette. Az athéni olimpián tizenöt évesen ezüstöt szerzett, amit olyan mélypont követett, amiből csak kevesen képesek kimászni. Úgy érezte, elege van, kihagyta a montreali világbajnokságot. Aztán mégis visszamászott a világklasszisok közé. Utólag nagyon őszintén beszélt arról, hogy a sikert mennyire nehéz volt feldolgoznia. Szétesett a mozgása és szétesett a gondolkodása is, s most, nyolc évvel az athéni után, ismét döntőt úszhat. Nem egyedüli esélyes, de most, délelőtt írva a sorokat, és látva előző esti, de főleg előző nap délelőtti úszását, bármi megtörténhet. Ma a magyar úszócsapat, de alighanem a magyar olimpiai csapat egyik legcéltudatosabb versenyzője.

A pólócsapat másodszor is kikapott. Kemény Dénes arca még sosem volt talán ennyire piros meccs közben, de főleg a végén, amit valószínűleg nem az eredmény okozott, hanem a látott játék. A vízilabda az első napon kezdődik, és az utolsón fejeződik be, lehet tehát javulni még. De a kapu mögötti kamerák jól mutatják, ahogy kapott gólnál a védők nyaka sem látszik a vízből, a támadójáték a második meccsen is főként a várva várt emberelőnyre épült, és csak mentünk az eredmény és az események után. A csoportmeccsek után persze, egy új időszak következik, ahol bármi megtörténhet. Kezdtünk már két csoportvereséggel, és lettünk olimpiai bajnokok a végén, miben bíznánk másban, ha nem ebben? A magyar válogatott még mindig esélyes, és nyerhet is. Biros Péter a meccs végén úgy nyilatkozott: Egy-két embert kicsit helyre kell tenni, de ez megtörténik a következő meccsre.

AP / Alastair Grant

Románia, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a hátralévő három csoportellenfél. Szerencsés körbeverés esetén még másodikok is lehetünk. Nem mintha megérdemelnénk, de ez a legkevésbé sem számít.