Focinyár 2018
Van-e ennél nagyobb sportesemény a világon? Egyesek szerint az olimpia az, mások állítják, a labdarúgó világbajnokság a csúcs. Most, közvetlenül a döntő után, annak hatása alatt, utóbbiakkal értünk egyet. Ezen az oldalon felidézheti a pillanatokat, amelyek ezt igazolják.
Kezdjük az elején, ott, ahol a vég elkezdődött. A spanyol válogatott a 2014-es brazíliai vébére úgy utazott el, hogy az azt megelőző három nagy tornát egyaránt megnyerte (2008 Eb, 2010 vb, 2012 Eb). A Vicente Del Bosque vezette csapat Brazíliában a hollandokon kívül Chilével és Ausztráliával kerültek egy csoportba, hát innen a világbajnoknak minimum elvárás volt a továbbjutás. Amikor azonban az első csoportmeccsen összekerültek a hollandokkal – kvázi a 2010-es döntő visszavágójaként –, akkor olyat láthattunk, amit nagyon sokáig nem felejtünk el.
A tiki-taka ott meghalt, a Robin van Persie és Arjen Robben – na meg Louis Van Gaal – vezette hollandok 5-1-re intézték el a címvédőt. A kiszámítható, lassú labdajáratás mellett a hollandok tökéletesen kihasználták a spanyolok minden egyes hibáját, amire korábban nagyon ritkán volt példa. Az már csak hab volt a tortán, hogy a következő meccsen Chile ellen is kikaptak, amivel eldőlt, hogy a spanyolok a csoportkör után mehetnek haza.
Del Bosque maradt a kapitány és kivezette a csapatot a 2016-os Eb-re. Ekkor már David Villa, Fernando Torres vagy Xavi sem volt a válogatott keretben. A csoportból könnyen továbbmentek. (Igaz a horvátok elleni vereség sokba került.) A legjobb 16 között a szerény képességű olaszokat kapták. Borult a papírforma. Az Antonio Conte által taktikailag tökéletesen felkészített olaszok 2-0-ra nyertek. Újra bebizonyosodott, hogy a Del Bosque féle tiki-taka idejemúlt lett. A sikertelen kontinenstorna után lemondott a kapitány.
Helyére az akkor még sokak számára ismeretlen Julen Lopetegui került. A spanyol sikerkorszak idején, 2012-ben és 2013-ban előbb U19-es, majd U21-es Eb-t nyert a spanyolokkal. Néhány név ezekből a csapatokból: De Gea, Isco, Thiago, Koke, Nacho, Saul. Taktikailag sokkal rugalmasabb volt Del Bosquenél (taktikai formációk, fiatalok szerepeltetése) és a 2018-as világbajnokságra úgy vezette ki a csapatot, hogy nem veszített az irányítása alatt egyetlen meccset sem. 20 meccsen 14 győzelem és 6 döntetlen volt a mérlege. Sokan úgy vélték, hogy a tiki-taka felgyorsításával és a minőségi kerettel a végső győzelemre is esélyesek.
Majd jött a Real Madrid és lábon lőtte saját nemzetét. Az még rendben van, hogy Zinedine Zidane váratlan május végi lemondása után gyorsan kellett keresni egy edzőt, akivel nekifuthatnak a nyári átigazolási szezonnak, az viszont már nem világos, miért környékezték meg egy vébé előtt a szövetségi kapitányt, és a világbajnokság előtt napokkal miért verték nagydobra a megállapodásukat. A Real bejelentése után a spanyol szövetség egyszerűen kirúgta az edzőt, akivel amúgy pár héttel korábban hosszabbítottak szerződést.
Az ideiglenes kapitány a korábbi válogatott legenda, Fernando Hierro lett és azóta tudjuk mi történt. A B csoportot megnyerték nem kis szerencsével. Portugália ellen 3-3, Irán ellen kínkeserves 1-0, majd Marokkó ellen a 91. percben mentették 2-2-re a meccset. Iago Aspas gólja végül csoportelsőséget ért, mert a másik meccsen Irán ugyanekkor egyenlített Portugália ellen. A legjobb 16 között a házigazda Oroszország várt rájuk. 1-1 után büntetőkkel 4-3-ra kapott ki Spanyolország és utazhatnak haza.
A tiki-taka ráncfelvarrása nagyon jól működött Lopetegui irányítása alatt, a Messi nélkül felálló Argentínának például egy hatost lőttek a felkészülési szakaszban. De mi lett a spanyolokkal a vébén? Elsősorban a játékosoknál kell keresni, többen is látványos formahanyatláson mentek keresztül a kapitánycsere miatt.
De Gea: A világ egyik legjobb hálóőre borzalmasan teljesített. 7 kapura tartó lövésből, 6 gólt kapott. 1, azaz egyetlen egy darab védést mutatott be a világbajnokságon, ami 1966 óta negatív rekord azon kapusok körében, akik legalább három meccsen szerepeltek.
Sergio Busquets: A spanyol védelem előtt a Barcelona klasszisa szerepelt. Sajnos. Megkopott lassúságát nem tudja már kompenzálni a passzjátékkal. Egyszerűen nem elég jó, mint amit ez a válogatott megkövetelne. Ramos és Piqué elé egy extraklasszis szűrő kellett volna, mint a brazil válogatott Casemiro. A Real játékosa tökéletesen példázza, hogy mit kell ezen a poszton hozni. Magas szintű védekezés, gyorsaság és egyszerűség.
David Silva: Talán őt érintette legrosszabbul Lopetegui távozása. 35 gólt szerzett a válogatottban eddig, ebből 11-et a korábbi kapitány irányítása alatt. A Manchester Cityben élete szezonját futotta, majd a világbajnokságon teljesen eltűnt. Sem támadójátékban, sem magabiztosságban nem tudott kiemelkedőt nyújtani.
Piqué–Ramos-duó: A világ talán két legjobb belső védője sem brillírozott. Sokatmondó a 6 kapott gól 4 meccsen. Összehasonlításképpen 3 gólt kaptak a selejtezők során 10 meccsen. A teljesítményüket Piqué kezezése tükrözte legjobban, amikor a fejelő Dzjubának háttal állva ugyan, de egyértelműen sáncolásra emelte fel a kezét. A két szélsővédő támadó felfogása és Busquets lomhasága miatt gyakran maradtak ketten a támadókra. (Például: első marokkói gól.)
A gyenge egyéni teljesítmények mellett csapatként is kudarcot vallottak. A felállt védelem elleni labdajáratás két helyzetben is értelmetlen. Az egyik, hogyha magasan vannak a védők, könnyen lehet kontrázni gyors játékosokkal. A másik pedig a tegnapi meccsen jött ki. A besűrűsödő orosz védelmet nem lehetett áttörni, így maradtak a beadások. Ezzel kevés esélyük volt a fizikailag jó házigazdákkal szemben. Egyetlen ellenszer az átlövés lett volna, de kevés klasszikus átlövő van a spanyoloknál. Iniesta és Isco próbálkozott ezzel, de Akinfejev jól védett.
Összességében a spanyolok köszönjék meg Florentino Pérez madridi klubelnöknek, hogy sikeresen tönkretett egy esélyes és egységes spanyol csapatot. A spanyol szövetségnek pedig egy Hierrónál képzettebb kapitányt kell találnia a csapat élére.
