Going home

Nem, az ember nem szívesen tenne fel pénzt arra, hogy Svédország legyőzi Angliát. De arra sem sokan mertek fogadni, hogy Oroszország idáig eljut, vagy hogy a németek csoportutolsóként utaznak haza.

Ha posztonként hasonlítjuk össze a két válogatottat, Svédország gyengébb, csapatként azonban egy olyan stabilitást látunk tőlük, ami Anglia ellen is győzelmet érhet. Németország ellen sem sokon múlt, Mexikót viszont gyönyörű játékkal alázták meg, a nyolcba jutásért pedig úgy összeállt a védelmük, hogy Svájcnak esélye sem volt a győzelemre.

Svédország mellett szól az is, hogy a vb állóképességi játék. Meggyőző persze, hogy Anglia az első két csoportmeccse után két győzelemmel, 8-2-es gólkülönbséggel állt, de pont ilyenkor jöhet a hiba: a jó formának ki kell tartania egy hónapig. A belgák elleni 0-1 és Kolumbia legyőzése sem volt az az igazán meggyőző teljesítmény – egy így játszó Angliát Svédország legyőzne.

Coming home

Szögezzük le az elején: ez nem az objektív elemzésre szánt pár sor, ebben a cikkben összecsap két szerző, akinek az a feladata, hogy az általa választott (esetleg a sors által neki juttatott) csapat győzelme mellett érveljen. Ezt tényleg csak a félértések elkerüléséért mondom el, nehogy aztán azt felróják, hogy angolpárti vagyok.

Amivel persze nem tévednének: angolpárti vagyok, voltam és leszek – és teljesen függetlenül a svédek vagy bárki elleni meccs eredményétől. (Így azután a divatszurkolóktól eltérően akkor is legitimen leszek angolhívő, amikor jövő vasárnap megnyerik a világbajnokságot.)

Szóval, a svédek ellen játszunk. (Igen, pont így: játszunk.) Tulajdonképpen van, aki nem svéd, de kedveli ezt a csapatot? És ha igen, miért? Focitörténelmük kiemelkedő pillanatai egyetlen névben foglalhatók össze: Zlatan Ibrahimovic – a futballistenek egyike, aki önmagában is megérdemelné a vb-érmek egyikét. De hát ő nincs ott Oroszországban. És így lényegében senki sincs, akit érdemes lenne hosszabb távon megjegyezni. (Egyedül Robin Olsen kapusnak van esélye erre, amennyiben bekövetkezik az, amiről pletykálnak, és elviszi a Liverpool. Na akkor igen, akkor lehet belőle is legenda.)

Ezzel szemben ugyebár ott van a foci őshazája. Charlton, Linecker, Beckham, Gerrard és Lampard hazája, amely leszállítja a világnak a legjobb bajnokságot, még sincs már jó ideje nemzetközi sikere. Emlékei vannak, de legendája nincs. Márpedig a sportnak legendák kellenek. És nem, a kiscsapatok meglepetésgyőzelmei nem legendák. Gondoljunk bele: változtatott bármit is a focin a görögök Eb-győzelme? Semmit. Változtatna a svédek négy közé jutása? Ugyan már.

A briteké azonban lendületet adna a Premier League-nek, és ezzel lendületet adna a világ labdarúgásának.

Szóval, egy dologban kell és érdemes most hinni. Abban, amit Anglia hetek óta énekel: Football's coming home!