szerző:
Horn Andrea
Tetszett a cikk?

DJ pörgeti a lemezeket a rajtkövek mögött, fények cikáznak a medencetérben, a négy versengő csapat kiabálva, mutogatva űzi-hajtja azokat a tagjait, akik a vízben a minél jobb helyezésekért tempóznak két napon át, kétszer két órában. Nem így képzeljük el az átlagos nemzetközi úszóversenyeket, ugye?

A hagyományos úszóversenyek általában három napig tartanak, délelőtti és délutáni programmal, hosszú szünetekkel, éremátadó ceremóniákkal, a külvilágot kizáró, fülhallgatóban közlekedő, csak magukra összpontosító úszókkal.

Ezen a berögzült képen akart változtatni az International Swimming League (ISL, Nemzetközi Úszóliga) ötletgazdája, az ukrán üzletember, Konsztantyin Grigorisin, aki az amerikai egyetemi bajnokságból már ismert "versenyezzenek minél többet az úszók, hiszen ez számukra a legjobb edzés is" recepthez nyúlt hozzá úgy, hogy abból valami sokkal sportoló- és nézőközpontúbb esemény legyen.

MTI / Illyés Tibor

Az ISL indulását az év elején éppen Budapesten jelentette be Grigorisin és a kezdeményezés egyik nagykövete, Hosszú Katinka, aki saját csapatot is indít Team Iron néven a sorozatban. Már akkor mondták, hogy a mostani kísérleti idény lesz kevesebb versennyel; összesen végül hat kétnapos viadalt és egy döntőt tartanak. A tapasztalatok alapján aztán szükség szerint alakítanak a formátumon.

A céljuk nem kisebb, mint forradalmasítani a szabadidős tevékenységként rendkívül népszerű, sporteseményként azonban kevésbé nézett úszóversenyeket, amihez - Hosszú Katinkán kívül - olyan nagy neveket sikerült megnyerniük, mint a brit Adam Peaty, az olasz Federica Pellegrini, az amerikai Ryan Murphy, a holland Ranomi Kromowidjojo és az ausztrál Cate Campbell. Ők mindannyian olimpiai bajnokok, de a sorozatban rengeteg más ötkarikás érmes – például a magyar Kapás Boglárka és Cseh László – és világbajnoki helyezett is szerepel. Mondhatni, az úszás krémje.

Közülük többen a múlt hétvégén is ott voltak a két évvel ezelőtti budapesti vizes világbajnokság helyszínén, vagyis a Duna Arénában megrendezett bajnoki fordulón. Az uszoda hatezresre visszabontott lelátóin nagyjából háromezer néző szurkolt, és a leglelkesebben Hosszúé csapatát éltették, függetlenül attól, hogy éppen az orosz, a lengyel vagy éppen a magyar csapattag úszott. 

MTI / Illyés Tibor
A szövetségi kapitány értékel

Élvezte a budapesti ISL-versenyt Sós Csaba, de a szakmai értékéről egyelőre nem tudott mit mondani. "Szórakoztatónak találtam, izgalmas volt, látványos, de a jelenlegi formájában csak egy kísérlet. Olyan volt, mint minden, amit az életben először próbálunk ki: nem a legjobb, és nem is végleges" – fogalmazott a hvg.hu-nak a medencés úszók szövetségi kapitánya.

"A szándék is tetszik: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az úszók is keressenek sok pénzt. Kapitányként azonban más szempontokat is figyelembe kell vennem. A tervek szerint több ilyen versenyt fognak rendezni egy évben, ezért figyelnem kell majd arra, hogy mikorra tűzzem ki a magyar bajnokságokat. Ha kialakul a sorozat teljes formája, arról is dönteni kell, hogy kiknek és milyen feltételekkel engedjük meg, hogy részt vegyen rajtuk. Hozzáteszem: az ott elért időeredmények nálam nem fognak számítani, amikor a világbajnoki vagy olimpiai csapatba válogatom a versenyzőket. Ami az ISL-nél zajlik, az egyelőre útkeresés, és mi is így kezeljük" – tette hozzá.

Sós szerint edzésmódszertanilag, szakmailag "nincsenek túl nagy csodák" az ISL-formátumban, hiszen régóta tudott, hogy minél idősebb egy versenyző, annál inkább része a felkészülésének a versenyzés. És ha ez így van, nem árt, ha pénzt is keres vele. "Maga a módszer nem új, az amerikaiak régóta így csinálják, csak a széles közvélemény most szerez róla tudomást. Az benne az új, hogy Katka a szemünk előtt vágott bele abba, hogy az egyetem után, felnőttként főfoglalkozásként is versenyzett. Merész dolog volt ez, de jól számolt, mert látszik, hogy meg lehet belőle élni" – magyarázta Sós, aki szerint a FINA-nak reagálnia kell majd, mert az ISL indulásával egyértelműen kihívót kapott.

"Nagyon ígéretes kezdeményezés, mert abba az irányba mutat, hogy a sportolók minél inkább részesüljenek abból a pénzből, ami a versenyeket rendező szervezethez befolyik" – mondta a szövetségi kapitány, megjegyezve: számos olyan sportág van, ahol már az efféle magánkezdeményezések uralják a terepet. Ilyen például a tenisz, ahol a szövetségi versenyek sokkal kisebb jelentőségűek, mint a nagy tornák, a Roland Garros vagy Wimbledon. "Az úszás térképét is átrajzolhatja az ISL" – jegyezte meg.

A pörgős, látványos lebonyolításon kívül ez az ISL egyik nagy fejlesztése. Az életre hívói felismerték, hogy a csapatsportokért sokkal jobban tudnak lelkesedni az emberek, mint az egyéniekért, ezért szervezték csapatokba a különféle nemzetiségű versenyzőket, akiket az egységek vezetői válogattak össze, igazoltak le. Így aztán olyanok úsznak és szurkolnak teljes erőbedobással most egymásért, akiket korábban a vízben csak ellenfelekként láthattunk.

Ez már önmagában különleges, de a csapatok még rátesznek egy lapáttal: a tagok saját bevonuló koreográfiát, csatakiáltást és mozdulatot is kitaláltak maguknak. Az oroszlános logójú London Roar úszói például macskamancsot formálnak a kezükből, míg az ironosok az egyik karjukon a muszklijukat feszítik, a másik tenyerükkel pedig megpaskolják azt.

Az egyes viadalokon a mostani idényre összeállt négy amerikai és négy európai, tizenkét nőből és ugyanennyi férfiból álló csapatból vesz részt négy. Az egyes számokban két-két, váltó esetén nyolc-nyolc úszó száll vízbe, a pontokat pedig a helyezéseik összegzése alapján osztják ki. Az egymást feszes tempóban követő futamok előtt a medencéhez érkező csapattársak sem csak mogorván besétálnak: pacsiznak, tesznek néhány tánclépést, vagy csak vállon veregetik egymást biztatólag.

A légkör ugyan sokkal felszabadultabb, mint egy hagyományos versenyen, és a futamok alatt végig bömböl a zene, nem arról van szó, hogy az úszók csak bohóckodnának az ISL viadalain. Kőkemény csata zajlik a pontokért és az azokért járó pénzdíjakért. Budapesten például – a sorozat három versenyre visszanyúló történetében először – világcsúcs született. A 19 éves ausztrál Minna Atherton Hosszú Katinka 55.03 másodperces rekordját döntötte meg 100 méter háton: 54.89-et úszott. A magyarok közül Szabó Szebasztián új egyéni, egyben országos csúcsnak örülhetett 50 pillangón (22.20).

Ráadásul rendkívül tömény a program: a két versenynap összesen négy órájába 37 futamot zsúfolnak be, köztük négy váltóval, és egy speciális versennyel, az úgynevezett csillagszóró-versennyel (skin race). Ez az utolsó versenyszám, a férfiak és a nők is 50 méter gyorson teljesítik. A legjobbak háromszor. Nyolcan vágnak neki az első körnek – ketten-ketten a csapatokból –, amelynek végén az utolsó négy kiesik. Három perc pihenés után a megmaradt versenyzők újra nekivágnak, közülük pedig ketten maradnak a harmadik, végső győzelemről döntő futamra, amelyet újabb három perc lihegés után teljesítenek.

Így aztán az egyes versenyzők rengeteget úsznak. Milák Kristóf például nyolc számban vállalt szerepet Budapesten, Kromowidjojo és Szabó pedig hatot-hatot úszott. Hosszú hétszer szállt vízbe. Trénere és az Iron vezetőedzője, Petrov Árpád szerint szó sincs arról, hogy túl nagy terhelést kap a magyar klasszis, hiszen idén is éppen annyi versenye van, amennyin tavaly rajthoz állt, csak éppen az ISL-megmérettetések "kiváltottak három tökéletesen átlagos versenyt".

MTI / Illyés Tibor

Attól sem kell tartani – magyarázta a hvg.hu-nak Petrov –, hogy elveszik Hosszúnak az abból fakadó előnye, hogy régóta a versenyekre is edzésként tekint. "Egyrészt azért, mert a már meglévő tapasztalata extra előnyt jelent. Másrészt pedig azért, mert az amerikai, illetve az Egyesült Államokban tanuló úszók évtizedek óta alkalmazzák ezt a módszert, mégsem tud senki gyorsabban regenerálódni Katkánál, senki sem úszott és nyert annyi versenyt fáradtan, mint ő. Ez egyszerűen nem működik mindenkinél. Ő egy különleges karakter, speciális a fiziológiája, és olyan akaratereje van, amit nem láttunk soha."

Petrov azt is mondta, hogy bár az olimpiánál semmi sem jobb, és nem is lesz, az ISL formátuma az idény közbeni úszás jövője. "Ezeknek a világklasszis sportolóknak nagyon megterhelő egy-egy világkupa, klasszikus verseny, ahol a délelőtti futamok teljesen jellegtelenek, ráadásul a versenyzőknek három napon át hét-nyolc órát kell az uszodában eltölteniük."

MTI / Illyés Tibor

Az, hogy Hosszú ennyi számban indult, egyfajta üzenet is ez a részéről. Az ISL az ő közreműködésével jött létre, az után, hogy a vizes sportokat tömörítő szervezet, a FINA úgy döntött, limitálja az égisze alatt rendezett világkupa-futamokon azoknak a versenyszámoknak a mennyiségét, amelyben egy-egy úszó egyéniben indulhat (Ez a rendszer csak egy évig működött, aztán újra engedélyezték az úszóknak, hogy annyi számot vállaljanak, amennyit bírnak.) Rio háromszoros olimpiai bajnoka a lépés hangos kritikusa volt, hiszen a legjobb eredményeit azután érte el, hogy akkori edző-férjével, Shane Tusuppal alaposan átalakították a felkészülését, és az egyes versenyeket edzéslehetőségnek használták. Ráadásul a sorozat remek pénzkereseti lehetőség volt számára, így kétszeresen is rosszul érintette a szövetség húzása.

A FINA ráadásul korábban az ISL indulását is megpróbálta megakadályozni azzal, hogy eltiltással fenyegette meg azokat az úszókat, akik más szervezetek versenyein is el mernek indulni. Erre reagálva 2018 decemberében Hosszú két amerikai úszóval, Andrew Michaellel és Tom Shieldsszel közösen beperelte a szövetséget. Januárban aztán a FINA vezetői bejelentették: tudomásul veszik, hogy az úszók szabadon dönthetnek arról, milyen versenyen indulnak, ugyanakkor az egyes viadalokon elért eredményeket, rekordokat csak együttműködés, előzetes engedélyezés esetén ismeri el. Aztán maga is útjára indított egy meghívásos sorozatot, az Úszó Bajnokok Ligáját, amely bár több ponton különbözik a hagyományos FINA-versenyektől – számonként például csak négy-négy úszó versenyez –, mégis sokkal inkább emlékeztet azokra, mint az ISL eseményei.

MTI / Illyés Tibor

A budapesti verseny résztvevői mind elismeréssel szóltak az új sorozatról, Adam Peaty, a London Roar versenyzője egyenesen a legizgalmasabb kezdeményezésnek nevezte, amelyben sportolóként részt vett. "Nagyon jól ment az úszás, kiderült, hogy bírom ezt a fajta terhelést. Ez kell nekem, ez az izgalom, ez a nyomás! A hagyományos versenyek, különösen a bajnokságok nagyon fárasztóak tudnak lenni, itt viszont extra motivált voltam. Szükségem volt már erre, plusz nyomást kellett helyeznem magamra, fontos volt, hogy rátaláljak az eddig kiaknázatlan képességeimre, és remélem, hogy ami ebből fakad, az segítségemre lesz az olimpiáig tartó felkészülésben" – magyarázta a 100 méteres mellúszás riói olimpiai bajnoka, aki arról is beszélt, hogy nagyszerű érzés volt csapatban, másokért is versenyezni. "Teljesen elment a hangom a nagy kiabálásban. Elképesztően jó energiák indulnak útnak, óriási a szenvedély a társakban. A csapat összeállításánál az volt igazán nagy kihívás, hogy különböző országok, különböző kultúrák képviselőit kellett egységbe kovácsolni. Ez nekünk jól sikerült. de végső soron erről szól a sport: közelebb hozza egymáshoz az embereket." Olyannyira jól sikerült, hogy a London Roar mindkét budapesti versenynapot megnyerte az Iron előtt, és jó esélye van bejutni a decemberi, Las Vegas-i döntőbe, amelyen a két-két legjobb európai és amerikai csapat vehet részt.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!