„Mindannyian azt akarjuk, hogy szeressenek minket, igaz?” – keresett megerősítést a Hollandia elleni elődöntőt követően Gareth Southgate, az angol válogatott szövetségi kapitánya. A sajtótájékoztatón arról beszélt, milyen nehéz megélnie, hogy zsinórban a második tornán vezeti döntőbe az angolokat, büszke magára, mégsem érzi a szurkolók támogatását, a sajtóban pedig csak kritikus hangvételű írásokat olvas. „Sok szempontból rokonlelkek vagyunk (a szurkolókkal – a szerk.), és természetesen rajtam a felelősség, hogy a csapatot irányítsam, de különleges érzés, hogy egy olyan estét tudtam nekik nyújtani, mint ez a mai” – tette hozzá.

A szurkolók nem tudtak neki megbocsátani 1996 óta

Southgate és az angol szurkolók viszonya olyan, mint egy szerelem nélküli házasság: vannak nagyon rossz és boldogtalan pillanatai, de amikor szerencsés a csillagállás, visszatalálnak egymáshoz. Kapcsolatukban az első törést az 1996-os Európa-bajnokság hozta el, amelynek Anglia volt a házigazdája. A torna nagy hazai hőse lehetett volna Southgate, aki viszonylag későn, 1995 decemberében 25 évesen debütált az angol válogatottban, de bő fél év alatt alapemberré vált. A Németország elleni elődöntőben azonban rajta úszott el a győzelem.

A 120 perces drámai küzdelem ugyanis nem hozott döntést, így büntetőrúgások döntöttek arról, melyik csapat jut be a fináléba. Az első öt angol és német rúgó egyaránt a kapuba talált, amikor is Gareth Southgate következett. Kissé határozatlanul helyezte le a labdát a tizenegyespontra, majd hosszú lépésekkel indult el hátrafelé, hogy végül a 16-oson kívülről fusson neki a labdának. Lövése botrányosan gyengére sikeredett, Andreas Köpke könnyűszerrel védte, majd a következő német rúgó, a szintén Andreas keresztnevű Möller kíméletlenül, a kapu közepébe vágta a labdát, döntőbe lőve a Nationalelfet. (A németek végül egy aranygóllal, 2–1-re megnyerték a csehek elleni finálét és Európa legjobbjai lettek.)

„Volt néhány évtizedem, hogy megemésszem a történteket” – mondta Southgate a 2018-as labdarúgó-világbajnokság idején, ahol már szövetségi kapitányként egészen az elődöntőig irányította Angliát (a végül ezüstérmes horvátokkal szemben estek ki). „Önként jelentkeztem büntetőt rúgni. Az a fajta ember voltam, aki úgy gondolta, felelősséget kell vállalnia. Valószínűleg bátrabb dolog nem jelentkezni akkor, ha nem érzed magad elég magabiztosnak” – tette hozzá. Southgate-re ráégett a kihagyott büntető, olyannyira, hogy még egy Pizza Hut reklámban is szerepelt, ami az 1996-os hibájára építette a kisfilm sztoriját:

Unalmas célfutball, ám ez sem volt elég egy Eb-győzelemhez

A kárörvendő hangok a 2021-es Európa-bajnokság után ismét felerősödtek, amikor Anglia 55 év elteltével ismét bejutott egy nagy torna döntőjébe, Southgate borzalmas cseréi miatt viszont büntetőrúgásokkal elveszítette az Olaszország elleni finálét – és megint a Wembley-ben. Az angol kapitány a 120. percben küldte pályára Jadon Sanchót és Marcus Rashfordot is, de mindketten hibáztak a tizenegyes pontról, ahogy a csapat legfiatalabb tagja, az akkor még csak 19 éves Bukayo Saka sem tudta értékesíteni a büntetőjét.

Southgate mérlege: egy világbajnoki elődöntő, két Európa-bajnoki döntőbe jutás. Sokan cserélnének vele. Vele mégis állandóan elégedetlenek. Számos kritikát kapott, hogy nyolc éves kapitányi tevékenysége alatt a csapat játéka nézhetetlenné vált, ráadásul a világ egyik legértékesebb keretével képtelen arra, hogy nagy tornát nyerjen. Tény, hogy az angolok célfutballt játszanak, de ez a tendencia valamennyi válogatottra igaz volt az idei Európa-bajnokságon. Talán az egyetlen üdítő kivételt a másik döntős Spanyolország jelenti.

Ha a játék minősége nem is lett jobb, egyvalamiben nagyot javult Southgate

Az angolok szövetségi kapitánya már a torna elején kapott hideget-meleget a szurkolóktól, akik az első, Szerbia elleni soványka, 1–0-s győzelem után is kifütyülték már, majd a Szlovénia elleni 0–0 után füttykoncert kíséretében dobálták meg söröspoharakkal. Pedig Anglia veretlenül nyerte meg a csoportját (a magyar válogatottnak fájt jobban az a döntetlen, mert részint így csúszott le a továbbjutásról). „Szokatlan környezetet teremt, hogy a szurkolók folyamatosan támadják a csapatot. Más továbbjutó válogatottnál ilyet még nem láttam. Nem fogok meghátrálni, és nagyon büszke vagyok a csapatra” – nyilatkozta a szlovén meccs után Southgate.

Az angolok játéka az egyenes kieséses szakaszban sem lett sziporkázóbb. A legjobb 16 között Jude Bellingham egy hajrágóllal mentette hosszabbításra a Szlovákia elleni meccset (igaz, a gólja sziporkázóra sikerült). A nyolcaddöntőt Harry Kane gólja döntötte el a hosszabbítás kezdetén. Svájc ellen is fordítaniuk kellett, majd büntetőkkel jutottak tovább. Az elődöntőben már helyenként futballra is hasonlított az angolok játéka. Hollandia ellen egy szintén utolsó perces góllal nyertek. A menetelés alatt egy valamiben biztosan fejlődött Southgate: remek érzékkel nyúlt a cserékhez, még akkor is, ha nagyon nehezen szánja rá magát, hogy változtasson.

A csoportkörök utáni statisztikák szerint átlagosan a 80. percig várt az első cserével, ami Szlovénia után a második legtöbb idő a továbbjutó csapatok közül. Ez a statisztika különösen sokatmondó, ha azt nézzük, hogy az angolok a mérkőzéseik jelentős részét döntetlen, vagy vesztes állásnál játszották. Érdekesség, hogy míg Anglia csak mérkőzései 22 százalékában állt vezetésre, addig Spanyolország esetében ugyanez a szám 58 százalék. Ebben a mutatóban Luis de la Fuente tanítványai a legjobbak.

Az egyenes kieséses szakaszban azonban rendre jó döntéseket hozott az angol kapitány. Szlovákia ellen a pár perccel korábban becserélt Ivan Toney gólpasszából nyerte meg a meccset Harry Kane, majd Svájc ellen a csereként beálló Cole Palmer, Ivan Toney és Trent Alexander-Arnold is belőtte a maga tizenegyesét a büntetőpárbajban. Hollandia ellen Ollie Watkins lett a nyerőember, aki 10 perccel korábban váltotta Kane-t, majd a szintén csereként beszálló Palmer passzából győztes gólt szerzett.

Az angol válogatott ugyan nem nyújtott magabiztos teljesítményt egyik meccsén sem, és nem is játszik szépen, de láthattuk már a klubfutballban is, hogy nem feltétlen erre van szükség, ha egy csapat trófeát akar nyerni. Gondoljunk csak a Bajnokok Ligája 2021/2022-es kiírására, amikor a Real Madrid a hosszabbításban valahogy mindig gólt tudott szerezni és végül meg is nyerte a sorozatot.

Emellett érdemes rögzíteni a tényt, hogy Gareth Southgate-nél nincsen sikeresebb angol szövetségi kapitány. A Hollandia elleni siker azt jelentette ugyanis, hogy az egyenes kieséses szakaszokat figyelembe véve egymaga annyi győzelmet aratott (kilencet), mint korábban az összes elődje együttvéve. Továbbá az is tény, hogy az angol válogatott 2021 előtt összesen egy döntőt játszott nagy tornákon (1966-ban világbajnok lett), Southgate-tel pedig zsinórban másodszorra jutott döntőbe az Eb-n.

Testépítőnek sem lenne utolsó De la Fuente

Az angol riválisánál tíz évvel idősebb, nemrégiben 63. születésnapját ünneplő Luis de la Fuente az ismeretlenségből lépett a rivaldafénybe. Talán még futballszurkolók sem tudták volna spontán beazonosítani nevét. A spanyolok szövetségi kapitánya jó kiállású, sportos, szemüveges, kopasz férfi, akit talán előbb néznénk veterán személyi edzőnek, mintsem a világ egyik legjobb válogatottjának vezetőjének. Persze ezzel nem tévednénk nagyot, hiszen De la Fuente megrögzött fanatikusa a konditermi edzéseknek. Ez az életérzés még futballistakorában ragadta magával, amikor különböző sérüléseit az edzőteremben igyekezett helyrepofozni, a súlyok emelgetése pedig a hosszú évtizedek alatt életének szerves részévé vált.

“Para mí esto (entrenar en el gimnasio) es el momento relax, es una hora en la que estoy pensando sólo en mis cosas, en mí; a veces pienso en trabajo y otras veces pienso en nada”.#InformeLuisDeLaFuente, el hombre tranquilo. Esta noche a las 23.00h. en @vamos pic.twitter.com/PduqhfKTJ6

— Fútbol en Movistar Plus+ (@MovistarFutbol) June 8, 2023

Egy ilyen masszív fizikum felépítéséhez azonban sok alvásra van szükség, amiből az Eb alatt jelentős hiányt szenved a spanyol szakember. „Nagyon kevés szabadidőnk van. Korán kelek, hogy a napi rutinomat és az edzésemet tartani tudjam. Reggel 9 órától hajnali 1–2–3-ig, de van, hogy 4-ig is dolgozunk. Szóval nem alszom sokat, van, hogy csak három órát tudok pihenni. Evés után jut még egy kis szieszta, de az sem túl sok” – mesélte múlt héten a Cope nevezetű spanyol rádiónak De la Fuente.

A semmiből jött a kinevezése

2022. december 6-án a spanyol labdarúgó-válogatott büntetőkkel esett ki Marokkó ellen a katari világbajnokság nyolcaddöntőjében, miután a tizenegyespárbajban mindhárom spanyol lövő (Carlos Soler, Pablo Sarabia és Sergio Busquets) is hibázott. A mérkőzés után a Királyi Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) menesztette Luis Enrique szövetségi kapitányt, két nappal később pedig José Francisco Molina sportigazgató ajánlására Luis Rubiales elnök kinevezte Luis de la Fuentét. Rubiales neve onnan lehet ismerős, hogy tavaly év végén, amikor a spanyol női válogatott legyőzte Angliát a világbajnoki döntőben, az elnök az éremátadón szájon csókolta a középpályás Jenni Hermosót, a csapat egyik játékosát. A kéretlen csók miatt Rubiales végül lemondott, a nemzetközi és a spanyol futballszövetség pedig három évre eltiltotta minden sporttal kapcsolatos tevékenységtől.

„Nem számítottam rá” – mondta De la Fuente az El Hormiguero című tévéműsorban, nem sokkal azután, hogy 2022 decemberében kinevezték szövetségi kapitánynak. „Azt hittem, hogy Luis Enrique folytatja a munkát, de Rubiales mindig is támogatott engem, és azt mondta, hogy szeretné, ha én lennék a szövetségi kapitány. És most itt vagyok” – tette hozzá De la Fuente, aki korábban a spanyol utánpótlás-válogatottaknál ért el sikereket edzőként.

2013. május 5-én nevezték ki a spanyol U19-es válogatott élére, majd két évvel később Európa-bajnok lett a csapattal, ahol többek között Rodri, a németek ellen győztes gólt szerző Mikel Merino és Marco Asensio is játszott. 2018 nyarán vette át az U21-es csapatot, amellyel megnyerte a 2019-es olaszországi Eb-t, a döntőben Németországot legyőzve. A spanyol keret tagja volt többek között a mostani Eb gólkirályi címének egyik várományosa, Dani Olmo, valamint Mikel Oyarzabal és Unai Simón is. A koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott olimpián ezüstérmes lett Tokióban, miután Brazília a döntőben 2–1-re győzött a Pedrivel és Marc Cucurellával rohamozó Spanyolország ellen.

Borzasztó nehéz volt a kezdet, de minden problémát legyőzött

De la Fuente hamar megtapasztalhatta a felnőtt válogatott kapitányaként milyen nyomás nehezedik rá a média részéről. Spanyolországban a futballal nem viccelnek. A madridi újságírók azonnal nekimentek, amiért úgy döntött, nem hívja be a válogatottba Sergio Ramost, a korábbi csapatkapitányt. Ezt követően jött a skótok elleni 2–0-s vereség az Európa-bajnoki-selejtezősorozatban tavaly márciusban. Az eredmény sokkoló volt, a kritikus hangok pedig felerősödtek: „Talán túl nagy kihívás ez az edző számára, aki taktikailag nem elég érett a felnőtt futballhoz”.

Rubiales támogatását végül a Nemzetek Ligája-győzelem után nyerte el, bár maga De la Fuente egy percig nem nyugtalankodott, bízott azokban a módszerekben, amelyek utánpótlás szinten már beváltak neki. Rubiales botránya után ismét nehéz helyzetbe került, ugyanis amikor az elnök egy beszédében elmondta, hogy nem hajlandó lemondani a játékosra kényszerített csók után, De la Fuente felállva tapsolt, ezzel pedig erős ellenérzést váltott ki a spanyol szurkolókból. „Nagyon erős kritikát kaptam azért, amit tettem, de teljesen megérdemelt. Sajnálom, és bocsánatot kérek. A kontextus, a légkör és a nyomás miatt tapsoltam” – magyarázkodott az esetet követően.

Noha a Rubialestől való elhatárolódása elengedhetetlen lépésnek bizonyult, a legfontosabb mégis az volt számára, hogy a spanyol csapatot kivezesse az Európa-bajnokságra. A selejtezősorozat végére a De la Fuentével kapcsolatos kritikák, amelyek a taktikai képességeit bírálták, szépen lassan elcsendesedtek, helyüket pedig az elismerő szavak vették át.

De la Fuente sikerének kulcsa már az utánpótlás korosztályokban is az volt, hogy egy családot kovácsolt csapataiból. Minden válogatott edzőtábor után WhatsApp-üzenetben köszönte meg a személyzet tagjainak – a szakácsoktól kezdve, a biztonsági őrökön át, egészen a segédedzőkig – a munkáját. A játékosok védelmére is nagy hangsúlyt fektet, így amikor a média betámadta Aymeric Laporte-ot a torna előtt, De la Fuente kiállt játékosa mellett.

„Egy játékos számára kulcsfontosságú, hogy érezze a védelmet. Ha érzed a bizalmat, akkor felszabadultan tudsz játszani és a legjobbadat nyújtod. Egyértelmű, hogy De la Fuente egyik legnagyobb erőssége, ahogy az embereivel bánik” – nyilatkozta Laporte a The Athleticnek. A spanyol szövetségi kapitány természetesen külön figyelmet szentel a csapat legifjabb sztárjának, Lamine Yamalnak is, és igyekszik vele minél többet egyeztetni, még ha ezt négyszemközt nem is teheti meg, a spanyol törvények szerint ugyanis csak egy tanú jelenlétében beszélhet felnőttekkel a kiskorú játékos.

Akárhogy is alakuljon az Eb-döntő, a torna leglátványosabban játszó csapata a spanyol válogatott, a legnagyobb felfedezettje – már ami az edzőket illeti – pedig Luis de la Fuente lesz. Ugyan a spanyol szövetségi kapitány még csak 20 hónapja ül a válogatott kispadján, ennél kalandosabban aligha alakulhatott volna ez az időszak. Vasárnap késő este kifizetődhet De la Fuente munkája, ha 2012 után ismét Európa csúcsára juttatja a La Roját.

Figyelünk, mire kíváncsiak olvasóink. Cikkünk írásában segítségünkre volt a Google Trends.