Hírlevelek
Menü

Olvasási mód:

Betűméret:

Betűstílus:

Lenthár Balázs
Szerzőnk

Lenthár Balázs

Lenthár Balázs hvg360

Annyira belejöttünk a hintapolitikába, hogy akkor is csináljuk, amikor semmi értelme

A magyar történelem Mohács utáni évszázadainak egy megkerülhetetlen élménye a hintapolitizálás, a XVI-XVII. században a török és a német között őrlődtünk, aztán Trianonig a kuruc-labanc dichotómia határozta meg a közéleti gondolkodásunkat, a két világháború között pedig a revíziós vágyaink diktálta igyekezetből úgy törekedtünk minél jobban profitálni a német orientációból, hogy azért cserébe a kötelező minimumot akartuk nyújtani csak. Ami összeköti a múlt ezen nagy hintajátszmáit, az az, hogy valamilyen formában mindig kényszerpályán voltunk és egy erősen korlátozott mozgástérből próbáltuk kihajtani a legjobbat. Volt, amikor még össze is jött, máskor pedig csúfos kudarcot vallottunk. A hintapolitika ugyanis kockázatos játék, így nagyon fontos, hogy akkor van értelme csinálni, ha van egy nagy közös cél, amiért érdemes dolgozni, ha úgy alakul, még önmagunk ellenében is.

Lenthár Balázs hvg360

Ilyen, mikor a "békéről" tárgyalnak az oroszokkal

Orbán Viktor miniszterelnök újraértelmezte a magyar történelmet, mikor arról beszélt, 1956-ban a béketárgyalás kikényszerítéséért harcoltunk. A valóság azonban nem ez volt, ráadásul az oroszokkal nem is lehetett csak úgy egyezkedni. Az 1956-os szabadságharc leverésére készülő orosz vezetés ugyanis úgy határozott, hogy a tárgyalás örvén elfogják a magyar katonai legfelsőbb vezetés jelentős részét, mintegy idejekorán kikapcsolva őket a későbbi harcokból.

Lenthár Balázs hvg360

A választók akaratát mutatja, vagy olcsó politikai játékszer a népszavazás?

Nincs az a mindent kézivezérléssel irányító, elvetemült diktátor, akinek időnként ne kellene ország és világ előtt bizonyítania, hogy ő márpedig a nép támogatásával gyakorolja a hatalmát, így minden, amit csinál, az legitim. Erre a demonstrációra pedig remek eszköz a népszavazás intézménye. Ez persze nem jelenti azt, hogy eleve is ördögtől való elképzelés lenne, csak, mint minden szerszám esetében, itt is az a döntő, hogy ki használja és mire.

Lenthár Balázs hvg360

Helyek, amelyek már nincsenek – Saeftinghe, az elsüllyedt város

A mai Hollandia területén, azon a mocsaras vidéken, ahol a Schelde-folyó találkozik az Északi-tenger vizével, hajdanán, egészen a koraújkor közepéig, virágzó városka állt. Saeftinghe története kezdetben a természetet lebíró emberi elszántság története is volt. Aztán a természet – némi emberi rásegítéssel – visszavágott.

Lenthár Balázs hvg360

Helyek, amelyek már nincsenek: Losta, az elveszett balatoni falu

Aki szereti a fellengzős címeket, az magyar Atlantiszként is hivatkozhatna erre a középkorban eltűnt településre, de aki inkább szeretne biztosra menni, az nem tesz ilyet. Valójában Lostával kapcsolatban több a kérdésünk, mint amennyi megnyugtató válasszal szolgálhatunk, de ettől még a nyomozás utána izgalmas játék.

Lenthár Balázs hvg360

Helyek, amelyek már nincsenek: Ada Kaleh, Jókai Mór „Senki” szigete

Új cikksorozatunkat Helyek, amelyek már nincsenek címmel indítjuk útjára, és ebben olyan természeti képződményeket, vagy ember által alkotott építményeket mutatunk be, amik mára már eltűntek. Elsodorta őket a történelem, a természet, vagy az emberi nemtörődömség és mohóság. Elsőként Az aranyemberből sokak által ismert „Senki” szigetéről írunk, ami nem Jókai elmeszüleménye, egy nagyon is létező kis sziget volt az Al-Dunán, amit aztán a vaskapui vízerőmű megépítésekor Orsova óvárosával egyetemben elárasztottak.

1 2 3 4 5 6 7 8