Az 1750-es évek, azaz az ipari forradalom kezdete óta az éves átlaghőmérséklet 0,7 Celsius fokkal emelkedett, s a következő negyedszázadban további 0,3 fokos emelkedés várható. Ennek hatására némely országban csökken a termés, s hiány mutatkozhat majd ivóvízben is.

Amikor az éves átlaghőmérséklet még egy fokkal emelkedik, ami a jövő évszázad közepére tehető, a felmelegedés még nagyobb sebességre kapcsol. Következményeként gyorsabb ütemben olvad majd az Északi és Déli sarkot borító jégpáncél. A folyamat lényegesen szűkíti a jegesmedvék és rozmárok életterét, ami létszámukra is visszahat. A felmelegedés nem marad következmények nélkül a melegégövi élővilágra sem, ahol például végveszélybe kerülnek a korallzátonyok lakói.

A Földközi-tenger térségében gyakoribbá válnak az erdőtüzek, ami számos rovarfajta eltűnéséhez vezet. Észak-Amerika folyóinak felmelegedése a pisztráng és lazac tömeges pusztulásához vezet. Dél-Afrikában, Ausztráliában és a hegyvidékeken sokféle virág tűnik majd el, Kínában pedig kiszáradnak a lomberdők. Növekszik az ivóvízhiány, s akár másfél milliárd ember is éhen hallhat.

A következő évszázad elejére az átlagos hőmérséklet már három fokkal haladja meg az 1750-es évek értékét. A tudósok szerint teljesen eltűnnek az Amazon-vidéki trópusi erdők, Ausztrália, Új-Zéland és Európa magashegyvidéki növényzete, s kihalnak a korallzátonyok is. Az éhínség akár 5,5 milliárd életet követelhet. Jelenleg a Föld lakossága 6,5 milliárdra tehető.