Helen Fischer antropológus, Lucy Brown neurológus és Arthur Aron pszichológus a Journal of Neurophysiology című amerikai szaklapban közzétett tanulmányukban azt állítják: "A szerelem olyan, mint egy agybaj, nagyon hasonló pszichózishoz, és ugyanolyan veszélyes." Vizsgálatuk során 17 fülig szerelmes egyetemista agyáról készítettek 2500 mágneses rezonanciás felvételt.

A kísérleti alanyokat megkérték, hogy felvétel közben nézegessék szerelmük fényképét, és az eredményt összehasonlították azokkal a felvételekkel, amelyeket akkor készítettek agyukról, amikor számukra közömbös ember képmását szemlélték. Az eredmény: olyan biológiai ösztön lép működésbe, amely teljesen eltér attól, amely a szexuális izgalom idején keletkezik. Hasonló az elsődleges ösztönökhöz, mint az éhség vagy a szomjúság. Közben fokozódik az agyban egy dopamin nevű kémiai anyag termelése.

"Amikor valakit elfog a romantikus szerelem, elsodró érzései támadnak, elveszti önuralmát, irracionálissá válik és ha elutasítják, felmerülhet benne az öngyilkosság, a gyilkosság gondolata is. Ez a szerelmi ösztön erősebb lehet az életösztönnél is" – magyarázzák a kutatók.

Noha az olyan összetett érzés, mint a szerelem, nem ábrázolható számítógépes grafikán, a legszkeptikusabb neurológusok is hitelt érdemlőnek tartják a tanulmányt – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.