Gombák ellen gombával a kertben? Tények és tévhitek a permetszer helyett használható talajoltóanyagokról
Sárkány ellen sárkányfű kell és nem permetszer.
Nehéz megmondani, hogy összesen hányféle monitortípus szerezhető be...
Nehéz megmondani, hogy összesen hányféle monitortípus szerezhető be Magyarországon, de az minden esetre biztos, hogy a kapható TFT-k száma jóval több, mint száz. Azonban még ebből a hatalmas kínálatból is könnyen leszűkíthetjük a kört néhány típusra, ha tudjuk, hogy milyen specifikációjú monitorok illeszkednek leginkább a már meglévő (vagy leendő) felhasználási szokásainkhoz. Ígérjük, cikkünk végére Ön is tisztábban lát majd!
Képméret és felbontás
Monitor vásárlása előtt a három legfontosabb dolog, amit el kell döntenünk: mekkora monitort szeretnénk, alapvetően mire használjuk majd, és persze hogy mennyit vagyunk hajlandók áldozni erre.
Ami a képméretet illeti, pillanatnyilag a 19-22 colos méretosztály a legnépszerűbb. Ezek a modellek férnek bele (ha nem is az összes, de a típusválaszték 80%-a) a 35-70 000 forintos ársávba, abba az árkategóriába, amelyben a legtöbb felhasználó gondolkodik. Lejjebb menni igazán nem érdemes, maximum néhány ezer forintot spórolhatnánk meg, felfelé viszont annál változatosabb világ vár ránk. Ehhez csak vastag pénztárca kell: a 24 colos monitorok ára kb. 100 000 forinttól indul, de nagyobb és/vagy jobb panellel, jobb elektronikával, némi extrával könnyen 350-400 000 forint is kerülhet az árcímkére.
A monitorok képaránya háromféle lehet: 17 és 19 colos méretben 5:4-es vagy 16:10-es, 20 colos méretben 4:3-as vagy 16:10-es, a fölött pedig csak 16:10-es kijelzőket választhatunk (az otthoni monitorok közül). A 16:10-es képátlót W betűvel jelölik a típusszám mellett. A gyártók erősen efelé mozdulnak, mi több, a Microsoft is nyomást gyakorol a felhasználókra, a Vista Oldalsávjával. Ha használni szeretnénk, a 16:10-es kijelző szinte kötelező, máskülönben túl sok helyet foglal el a Desktop területéből. A filmek többsége szélesvásznú, egyértelmű, hogy a 16:10-es arány a sok filmet nézőknek jobb választás, de az újabb játékok is egyre inkább támogatják ezt a módot. A szélesebb képarány előnyei a hétköznapi munka során is előjönnek, egyszerre sokkal több ablakkal dolgozhatunk használható méretben.
A képméret és a képarány többé-kevésbé a felbontást is meghatározzák. 5:4-es képaránnyal 1280x1024, 4:3-as képátlóval 1400x1050 pixelt kapunk. A 16:10-es monitorok 17-19 colos méretben 1440x900 képpontosak. Utóbbi létezik 1680x1050 pixeles változatban is, néhány hónapja ez még csak a 20-22 colos megjelenítők kiváltsága volt. 23 col felett 1920x1200 a képpontok száma, a 27 colos méretet elhagyva pedig akár 2560x1600-as kijelzőkkel is találkozhatunk.
Általában elmondható, hogy minél nagyobb a felbontás, annál jobb – két kivétellel. A monitorokat natív felbontásukkal célszerű használni, ellenkező esetben a kép elmosott lesz. 3D-s játékoknál viszont a nagyobb felbontás nyilván hátrányt jelent, főleg, ha a videokártyánk nem valamelyik legújabb sorozat csúcspéldánya; a játékosok legjobban valamilyen 19 colos monitorral járnak.
A másik dolog: kis képpont mérete miatt ne vegyünk 1680x1050 pixeles 19 colos monitort, hacsak nem akarjuk a Techline-t és a többi weboldalt nagyítóval olvasni.
A paneltípusok előnyei, hátrányai
A panelméret kiválasztásával elég jól leszűkíthetjük a jelöltek körét, ideje rátérni a képminőségre. Kicsit ingoványos ez a talaj, és nemcsak azért, mert a képminőség szubjektív, hanem azért is, mert a monitorok többféle panellel készülnek, amelyeknek egyformán vannak előnyei és hátrányai is. A legújabb monitorokban négyféle panel típust találhatunk: TN+Film, P-MVA, S-PVA és S-IPS. Ezzel a felsorolással mindjárt rangsort is állítottunk: balra csökken a válaszidő és az ár, jobbra viszont nő a minőség (elsősorban a színhelyesség). (A monitorok adatait, így a paneltípust is megtaláljuk a gyártók weboldalán.)
A TFT monitorok megjelenése óta elég sokáig gondot jelentett az úgynevezett utánhúzás jelensége, amelyet az okozott, hogy a folyadékkristályok lassú (vissza)rendeződése miatt a képpontok kialvási ideje hosszú volt. Ez sajnos a képernyőn gyors mozgásoknál szabad szemmel is megfigyelhető „hibát”, utánhúzást okozott. A gyártók elsőként a TN panelek reakcióidejét szorították le, mára viszont már valamennyi paneltípussal elérhető az 5-8 ms-os érték. Ez az a határ, ami alatt a felhasználók 99%-a nem látja az utánhúzást – így azt mondhatjuk, hogy valamennyi kijelző alkalmas játékra, munkára és filmnézésre egyaránt. (Paranoiásoknak pedig még mindig ott vannak az 1-4 ms-os monitorok.)
Ami a képminőséget illeti, a paneltípus alapvetően meghatározza a színhelyességet. A TN paneles kijelzőkkel a gyártók mindig csalnak, és szemben a „hagyományos”, színenként nyolcbites feldolgozással, csak 6 bitet használnak az árnyalatok megkülönböztetésére. Ez azt jelenti, hogy a TN paneles megjelenítők 16,7 millió helyett csak 262 ezer szín megjelenítésére képesek. A gyártóknak van néhány trükkjük, amivel ezt virtuálisan 16,2 vagy akár 16,7 millió színre is fel tudják tornászni, de ezek a módszerek szemünk hiányosságait használják ki, így van, aki lát, és van, aki nem lát különbséget a valós és a virtuális 16,7 millió szín között. (A többség egyébként nem lát.)
A TN panel ennek ellenére olcsósága miatt a legnépszerűbb típus, ha kevés pénzből akarunk kijönni, más alternatívánk nem lesz.
A jobban teljesítő P-MVA, S-PVA és az egyre kevésbé használatos S-IPS panelek nem csak a színhelyesség tekintetében jobbak. Mélyebb feketét tudnak visszaadni, így nagyobb a (statikus) kontrasztarányuk, és emellett a betekintési szögük is nagyobb, mint a TN paneleké. A tipikus 178 fokos értékkel nem kell tartani attól, hogy a kép szélein a színek torzulnak, míg ugyanez egy 150-170 fokos betekintési szöget adó, 22-24 colos, TN paneles monitornál már probléma lehet.
A fényerő, a válaszidőhöz hasonlóan, olyan terület, amellyel nem érdemes sokat foglalkozni, az elvárt minimumot, 250-300 cd/m2-es értéket minden gyártó hozza.
Néhány gyártó – főleg a kifejezetten játékra tervezett modelleknél – speciális szűrőlapot tesz a TFT panel elé, amely jobb fényerőt, élénkebb színeket eredményez, a hátránya viszont, hogy tükröződik. Ezt a megoldást mindenki másképp hívja: pl. CrystaBrite, ColorShine, GlareType stb.
A képminőség ezzel együtt – mint legfontosabb paraméter – továbbra is szubjektív, ezért vagy az üzletben, vagy bemutatóteremben mindenképpen személyesen is nézzük meg a kiválasztott terméket, működés közben.
Csatlakozók, menürendszer
A D-Sub bemenet minden monitoron alap, sajnos a DVI csatlakozó még nem, pedig a kényelmes használat miatt ez igencsak fontos lenne. Vegyünk inkább néhány ezer forinttal drágább monitort, ha azon DVI bemenet van, így megspórolhatunk egy felesleges AD (analóg > digitális) és DA átalakítást, 60 Hz-es képfrissítés mellett is mindig remegésmentes képet kapunk, és a monitoron (RGB profilt kiválasztva) a színek is a valósághoz közelebb állnak majd. Ráadásul, ha esetleg Blu-ray vagy HD DVD lemezt a monitorral szeretnénk megnézni, akkor HDCP-képes bemenetre lesz szükségünk, és ezt a monitoroknál elsősorban a DVI csatlakozó biztosít(hat)ja. A HDMI egyes típusokon már megtalálható, de nagyon ritka – véleményünk szerint egyelőre felesleges is.
A menürendszer minden készüléknél elég logikus ahhoz, hogy ne legyen gond a beállításokkal. Ezzel jó esetben úgyis csak egyszer kell foglalkozni, így inkább a plusz szolgáltatásokat ellenőrizzük. Jó pont, ha a fényerő és a kontrasztarány állítható közvetlenül valamelyik gombbal, de még jobb, ha az egyikkel a színprofilok közül is választhatunk, filmezéshez, internetezéshez és játékhoz hangolt beállítások között lépkedve. A 16:10-es TFT monitoroknál fontos lenne, de sajnos távolról sem általános a képarányválasztás lehetősége. Bár a 4:3-as képarány a legtöbb videokártya esetében a meghajtóprogramból is választható, sokkal kényelmesebb a monitorok menüjét használni – ez a menüpont elsősorban a játékos kedvű felhasználók életét könnyítheti meg.
Extrák
A legtriviálisabb extra természetesen a dizájn. Egyre több gyártó gondolja úgy (szerencsére), hogy a korábbinál jobban odafigyel erre a szempontra is, és ennek eredményeképpen egyre több olyan monitor születik, amelyik a nappalik világába is tökéletesen be tud illeszkedni.
A dizájnba a megjelenés mellett a talpazat kialakítása is beletartozik. Ha a monitorral semmi különlegeset nem tervezünk, akkor persze a forgatható vagy emelhető káva nem jelent pluszt, ha viszont valaki sokat internetezik, értékelni fogja a pivot módot: a képernyőt álló helyzetbe forgatva, a weboldalakon „lefelé” sokkal több információt jeleníthetünk meg.
Néhány gyártó egészen nagy, 2 000-10 000:1-es kontrasztarány ad meg a specifikációban. Ennek az értéknek ne dőljünk be, ugyanis dinamikus értékről van szó, amelyet a háttérvilágítás erősségének változtatásával ér el az elektronika. Ez legfeljebb filmnézéshez lehet jó, egyébként ezt az opciót tartsuk kikapcsolva.
A további extrákat a készülékházba beépíthető különféle kiegészítők jelentik. Az egyik leggyakoribb a beépített hangszórópár, amely (1-2 kivételtől eltekintve) nagyon kis teljesítményű, így legfeljebb este, tévézéshez használható.
Az USB elosztó jó szolgálatot tehet kártyaolvasó, pendrájv vagy játékvezérlő csatlakoztatásakor.
Pixelgarancia
A futószalagról legördülő monitorok nem tökéletesek, pixelhibák sajnos előfordulnak. (Pixelhibáról akkor beszélünk, ha egy képpont folyamatosan fekete vagy fehér színű, vagy más színnel világít, mint kellene.) Ez a jelenség meglehetősen kellemetlen, főleg egy drágán megvásárolt új monitor esetében. Éppen ezért vásárlásnál mindig kérjük az eladóktól, hogy a kiválasztott példányt működés közben is mutassa meg. Teljesen fekete, majd fehér, zöld, kék, piros és szürke hátteret kiválasztva biztosan észrevesszük a pixelhibát – ennek esélye kb. 1:1000.
Pixelhiba sajnos később is keletkezhet, a rossz hír az, hogy ilyenkor nem feltétlenül kérhetünk cserét. Gyártója (sőt, monitortípusa, néha pedig a forgalmazója is) válogatja, hogy egy-egy adott termék esetében jogosultak vagyunk-e cserére vagy sem. Vásárlásnál kérdezzük meg a pixelgarancia pontos feltételeit, illetve, hogy vásárolhatunk-e kiegészítő pixelgaranciát avagy sem.
Sárkány ellen sárkányfű kell és nem permetszer.
A kormányfő Diogo Jotáról, Lázár Jánosról és a Tisza Pártról is beszélt egy videós interjúban, meg arról, hogy a felesége szólt neki: ne engedjen be egy migránst sem.
Kijev rákényszerülhet arra, hogy igazságtalan tűzszünetet kössön.
A rendőrség 19 sérültről tud.
David Zucker, a Naked Gun rendezője biztosan nem nézi meg a Liam Neesonnal készült negyedik részt, mert az szerinte ötlettelen másolat lesz csupán. A rendezőtrió egyharmadával Leslie Nielsen fingógépéről, a pilótás pedofilpoénokról, a Top Secret bukásáról és O.J. Simpsonról is beszélgettünk.