Ezekre figyeljen, ha TFT monitort vásárol!

Nehéz megmondani, hogy összesen hányféle monitortípus szerezhető be Magyarországon, de az minden esetre biztos, hogy a kapható TFT-k száma jóval több, mint száz. Azonban még ebből a hatalmas kínálatból is könnyen leszűkíthetjük a kört néhány típusra, ha tudjuk, hogy milyen specifikációjú monitorok illeszkednek leginkább a már meglévő (vagy leendő) felhasználási szokásainkhoz. Ígérjük, cikkünk végére Ön is tisztábban lát majd!

Képméret és felbontás
Monitor vásárlása előtt a három legfontosabb dolog, amit el kell döntenünk: mekkora monitort szeretnénk, alapvetően mire használjuk majd, és persze hogy mennyit vagyunk hajlandók áldozni erre.

Ami a képméretet illeti, pillanatnyilag a 19-22 colos méretosztály a legnépszerűbb. Ezek a modellek férnek bele (ha nem is az összes, de a típusválaszték 80%-a) a 35-70 000 forintos ársávba, abba az árkategóriába, amelyben a legtöbb felhasználó gondolkodik. Lejjebb menni igazán nem érdemes, maximum néhány ezer forintot spórolhatnánk meg, felfelé viszont annál változatosabb világ vár ránk. Ehhez csak vastag pénztárca kell: a 24 colos monitorok ára kb. 100 000 forinttól indul, de nagyobb és/vagy jobb panellel, jobb elektronikával, némi extrával könnyen 350-400 000 forint is kerülhet az árcímkére.

Az ábra segítségével összehasonlíthatjuk az egyes képméreteket

A monitorok képaránya háromféle lehet: 17 és 19 colos méretben 5:4-es vagy 16:10-es, 20 colos méretben 4:3-as vagy 16:10-es, a fölött pedig csak 16:10-es kijelzőket választhatunk (az otthoni monitorok közül). A 16:10-es képátlót W betűvel jelölik a típusszám mellett. A gyártók erősen efelé mozdulnak, mi több, a Microsoft is nyomást gyakorol a felhasználókra, a Vista Oldalsávjával. Ha használni szeretnénk, a 16:10-es kijelző szinte kötelező, máskülönben túl sok helyet foglal el a Desktop területéből. A filmek többsége szélesvásznú, egyértelmű, hogy a 16:10-es arány a sok filmet nézőknek jobb választás, de az újabb játékok is egyre inkább támogatják ezt a módot. A szélesebb képarány előnyei a hétköznapi munka során is előjönnek, egyszerre sokkal több ablakkal dolgozhatunk használható méretben.

A képméret és a képarány többé-kevésbé a felbontást is meghatározzák. 5:4-es képaránnyal 1280x1024, 4:3-as képátlóval 1400x1050 pixelt kapunk. A 16:10-es monitorok 17-19 colos méretben 1440x900 képpontosak. Utóbbi létezik 1680x1050 pixeles változatban is, néhány hónapja ez még csak a 20-22 colos megjelenítők kiváltsága volt. 23 col felett 1920x1200 a képpontok száma, a 27 colos méretet elhagyva pedig akár 2560x1600-as kijelzőkkel is találkozhatunk.

A Vista gadgetek használatakor (is) előny a 16:10-es kijelző

Általában elmondható, hogy minél nagyobb a felbontás, annál jobb – két kivétellel. A monitorokat natív felbontásukkal célszerű használni, ellenkező esetben a kép elmosott lesz. 3D-s játékoknál viszont a nagyobb felbontás nyilván hátrányt jelent, főleg, ha a videokártyánk nem valamelyik legújabb sorozat csúcspéldánya; a játékosok legjobban valamilyen 19 colos monitorral járnak.

A másik dolog: kis képpont mérete miatt ne vegyünk 1680x1050 pixeles 19 colos monitort, hacsak nem akarjuk a Techline-t és a többi weboldalt nagyítóval olvasni.

A paneltípusok előnyei, hátrányai
A panelméret kiválasztásával elég jól leszűkíthetjük a jelöltek körét, ideje rátérni a képminőségre. Kicsit ingoványos ez a talaj, és nemcsak azért, mert a képminőség szubjektív, hanem azért is, mert a monitorok többféle panellel készülnek, amelyeknek egyformán vannak előnyei és hátrányai is. A legújabb monitorokban négyféle panel típust találhatunk: TN+Film, P-MVA, S-PVA és S-IPS. Ezzel a felsorolással mindjárt rangsort is állítottunk: balra csökken a válaszidő és az ár, jobbra viszont nő a minőség (elsősorban a színhelyesség). (A monitorok adatait, így a paneltípust is megtaláljuk a gyártók weboldalán.)

A TFT monitorok megjelenése óta elég sokáig gondot jelentett az úgynevezett utánhúzás jelensége, amelyet az okozott, hogy a folyadékkristályok lassú (vissza)rendeződése miatt a képpontok kialvási ideje hosszú volt. Ez sajnos a képernyőn gyors mozgásoknál szabad szemmel is megfigyelhető „hibát”, utánhúzást okozott. A gyártók elsőként a TN panelek reakcióidejét szorították le, mára viszont már valamennyi paneltípussal elérhető az 5-8 ms-os érték. Ez az a határ, ami alatt a felhasználók 99%-a nem látja az utánhúzást – így azt mondhatjuk, hogy valamennyi kijelző alkalmas játékra, munkára és filmnézésre egyaránt. (Paranoiásoknak pedig még mindig ott vannak az 1-4 ms-os monitorok.)

Balra egy TN paneles, jobbra egy S-IPS paneles monitor képe látható – szemből és oldalról

Ami a képminőséget illeti, a paneltípus alapvetően meghatározza a színhelyességet. A TN paneles kijelzőkkel a gyártók mindig csalnak, és szemben a „hagyományos”, színenként nyolcbites feldolgozással, csak 6 bitet használnak az árnyalatok megkülönböztetésére. Ez azt jelenti, hogy a TN paneles megjelenítők 16,7 millió helyett csak 262 ezer szín megjelenítésére képesek. A gyártóknak van néhány trükkjük, amivel ezt virtuálisan 16,2 vagy akár 16,7 millió színre is fel tudják tornászni, de ezek a módszerek szemünk hiányosságait használják ki, így van, aki lát, és van, aki nem lát különbséget a valós és a virtuális 16,7 millió szín között. (A többség egyébként nem lát.) 

A TN panel ennek ellenére olcsósága miatt a legnépszerűbb típus, ha kevés pénzből akarunk kijönni, más alternatívánk nem lesz.
A jobban teljesítő P-MVA, S-PVA és az egyre kevésbé használatos S-IPS panelek nem csak a színhelyesség tekintetében jobbak. Mélyebb feketét tudnak visszaadni, így nagyobb a (statikus) kontrasztarányuk, és emellett a betekintési szögük is nagyobb, mint a TN paneleké. A tipikus 178 fokos értékkel nem kell tartani attól, hogy a kép szélein a színek torzulnak, míg ugyanez egy 150-170 fokos betekintési szöget adó, 22-24 colos, TN paneles monitornál már probléma lehet.

Felül a 24 bites színképzés, alul a 18 bites egyik, ma már kevésbé használt változata látható

A fényerő, a válaszidőhöz hasonlóan, olyan terület, amellyel nem érdemes sokat foglalkozni, az elvárt minimumot, 250-300 cd/m2-es értéket minden gyártó hozza.

Néhány gyártó – főleg a kifejezetten játékra tervezett modelleknél – speciális szűrőlapot tesz a TFT panel elé, amely jobb fényerőt, élénkebb színeket eredményez, a hátránya viszont, hogy tükröződik. Ezt a megoldást mindenki másképp hívja: pl. CrystaBrite, ColorShine, GlareType stb.
A képminőség ezzel együtt – mint legfontosabb paraméter – továbbra is szubjektív, ezért vagy az üzletben, vagy bemutatóteremben mindenképpen személyesen is nézzük meg a kiválasztott terméket, működés közben.

Csatlakozók, menürendszer
A D-Sub bemenet minden monitoron alap, sajnos a DVI csatlakozó még nem, pedig a kényelmes használat miatt ez igencsak fontos lenne. Vegyünk inkább néhány ezer forinttal drágább monitort, ha azon DVI bemenet van, így megspórolhatunk egy felesleges AD (analóg > digitális) és DA átalakítást, 60 Hz-es képfrissítés mellett is mindig remegésmentes képet kapunk, és a monitoron (RGB profilt kiválasztva) a színek is a valósághoz közelebb állnak majd. Ráadásul, ha esetleg Blu-ray vagy HD DVD lemezt a monitorral szeretnénk megnézni, akkor HDCP-képes bemenetre lesz szükségünk, és ezt a monitoroknál elsősorban a DVI csatlakozó biztosít(hat)ja. A HDMI egyes típusokon már megtalálható, de nagyon ritka – véleményünk szerint egyelőre felesleges is.

A DVI használata több előnnyel is szolgál a D-Sub bemenettel szemben

A menürendszer minden készüléknél elég logikus ahhoz, hogy ne legyen gond a beállításokkal. Ezzel jó esetben úgyis csak egyszer kell foglalkozni, így inkább a plusz szolgáltatásokat ellenőrizzük. Jó pont, ha a fényerő és a kontrasztarány állítható közvetlenül valamelyik gombbal, de még jobb, ha az egyikkel a színprofilok közül is választhatunk, filmezéshez, internetezéshez és játékhoz hangolt beállítások között lépkedve. A 16:10-es TFT monitoroknál fontos lenne, de sajnos távolról sem általános a képarányválasztás lehetősége. Bár a 4:3-as képarány a legtöbb videokártya esetében a meghajtóprogramból is választható, sokkal kényelmesebb a monitorok menüjét használni – ez a menüpont elsősorban a játékos kedvű felhasználók életét könnyítheti meg.
 
Extrák
A legtriviálisabb extra természetesen a dizájn. Egyre több gyártó gondolja úgy (szerencsére), hogy a korábbinál jobban odafigyel erre a szempontra is, és ennek eredményeképpen egyre több olyan monitor születik, amelyik a nappalik világába is tökéletesen be tud illeszkedni.

A dizájnba a megjelenés mellett a talpazat kialakítása is beletartozik. Ha a monitorral semmi különlegeset nem tervezünk, akkor persze a forgatható vagy emelhető káva nem jelent pluszt, ha viszont valaki sokat internetezik, értékelni fogja a pivot módot: a képernyőt álló helyzetbe forgatva, a weboldalakon „lefelé” sokkal több információt jeleníthetünk meg.

Néhány gyártó egészen nagy, 2 000-10 000:1-es kontrasztarány ad meg a specifikációban. Ennek az értéknek ne dőljünk be, ugyanis dinamikus értékről van szó, amelyet a háttérvilágítás erősségének változtatásával ér el az elektronika. Ez legfeljebb filmnézéshez lehet jó, egyébként ezt az opciót tartsuk kikapcsolva.

A további extrákat a készülékházba beépíthető különféle kiegészítők jelentik. Az egyik leggyakoribb a beépített hangszórópár, amely (1-2 kivételtől eltekintve) nagyon kis teljesítményű, így legfeljebb este, tévézéshez használható.
Az USB elosztó jó szolgálatot tehet kártyaolvasó, pendrájv vagy játékvezérlő csatlakoztatásakor.

Pixelgarancia
A futószalagról legördülő monitorok nem tökéletesek, pixelhibák sajnos előfordulnak. (Pixelhibáról akkor beszélünk, ha egy képpont folyamatosan fekete vagy fehér színű, vagy más színnel világít, mint kellene.) Ez a jelenség meglehetősen kellemetlen, főleg egy drágán megvásárolt új monitor esetében. Éppen ezért vásárlásnál mindig kérjük az eladóktól, hogy a kiválasztott példányt működés közben is mutassa meg. Teljesen fekete, majd fehér, zöld, kék, piros és szürke hátteret kiválasztva biztosan észrevesszük a pixelhibát –  ennek esélye kb. 1:1000.

Pixelhiba sajnos később is keletkezhet, a rossz hír az, hogy ilyenkor nem feltétlenül kérhetünk cserét. Gyártója (sőt, monitortípusa, néha pedig a forgalmazója is) válogatja, hogy egy-egy adott termék esetében jogosultak vagyunk-e cserére vagy sem. Vásárlásnál kérdezzük meg a pixelgarancia pontos feltételeit, illetve, hogy vásárolhatunk-e kiegészítő pixelgaranciát avagy sem.