Az IMAP rövidítés a következő angol szavakat takarja: Internet Message Access Protocol. A szavak megfejtése (internetes üzenet-elérési protokoll) valószínűleg senkit sem hoz lázba, adhattak volna a dolognak valami figyelemfelkeltőbb nevet is, mert aki nem tudja mi a különbség a POP3 és az IMAP között, lehet, hogy ki sem próbálja a szolgáltatást, akik pedig egyiket sem ismerik, azok meg végképp nem.

Pedig egy rövid beállítással egyszerűbbé tehetik az életüket azok, akik szeretik levelezőprogramokkal is elérni a leveleiket. Ha az ember otthon Outlookot vagy Thunderbirdöt használ, borzasztóan bosszantó, hogy a kliensprogramokról elküldött levelek kizárólag a számítógép merevlemezére mentődnek, és nem kerülnek fel az internetes postafiókba.

Rövidtávon is idegesítő lehet a helyzet, mert ha elküldtünk egy fontos fájlt, és azt meg kéne újra nyitnunk – hogy például kijavítsunk benne valamit –, akkor azt csak otthon tehetjük meg, hiába keresgélünk a Gmail-es postafiókban. Hosszú távon pedig rengeteg kellemetlenséggel jár az, hogy az üzenetek tetemes része vagy csak a neten lesz csak elérhető, vagy a számítógépen.

Ennek az áldatlan állapotnak a megoldására találták ki az IMAP-et. A protokoll lényege, hogy a bejövő és kimenő mailt, sőt a flageket is folyamatosan szinkronizálja, azaz minden levél garantáltan csak egyszer lesz meg, az alapértelmezett tárhely az internet. Így azonban elveszítjük azt a lehetőséget, hogy az üzeneteket offline is böngészhessük. De nem kell megijedni, a népszerűbb levelezőklienseket be lehet állítani úgy, hogy el is mentsék a leveleket. Így tehát megmarad a winchesteren tárolt üzenetek nyújtotta kényelem, állandó on-line backuppal rendelkezünk, és minden levelünk csak egyszer létezik, de elérhető a neten és a gépen is.

Az IMAP beállítása nem egy nagy kaland, de csak US English nyelvű kezelőfelületen lehet engedélyezni. A felső sorban válasszuk a Settings menüpontot, az alábbi a képen látható, hol kell boldogító igent mondani az új szolgáltatásra. Rögtön alatta pedig beállítási segítséget kapunk a legnépszerűbb kliensekhez.

Itt kell kiválasztanunk az új szolgáltatást

Egyvalami azonban még hiányzik, és ez egy másik ijesztő négybetűs szó, az LDAP. Ez a szolgáltatás nem az üzenetek, hanem a címjegyzékek internetes eléréséről gondoskodik, és ezzel meg lehetne oldani, hogy a postafiókhoz hasonlóan, egységes címjegyzéket használhassunk. Állítólag dolgoznak rajta Google-éknél, de hivatalos hír még nem érkezett arról, hogy fejlesztik-e. Van egy elég bonyolultan beállítható program (http://gcaldaemon.sourceforge.net/usage4.html), amely elvégezné nekünk ezt a feladatot, de a sors fintora, hogy Gmail 2.0-val már nem működik.

Érdekes egyébként, hogy a Google lehetővé tette az IMAP-et, hiszen az amúgy nagyszerű Gmail-es kezelőfelületen elhelyezett reklámok finanszírozzák az egész szolgáltatást, az Outlookon vagy a Thunderbirdön, azonban nem látszódnak a hirdetések. A Google szerint azonban a kliensprogramok használata nem zárja ki a kezelőfelület használatát, ezért döntöttek úgy, hogy bevezetik az IMAP-et.