Öt fő témakörben zajlottak a BDF fesztivál előadásai és prezentációi: összességében az újmédiát, illetve az internet és a tévézés közti kapcsolatot érintő blokkok mutattak fel újszerű ötleteket, míg a hazai mérés-keresés, hatékonyság, a közösségi marketing, illetve az egyéb témákat összefogó "kockázatok és tabuk" témakörök főként csak a már ismert közhelyeket, tényeket és jól ismert elképzeléseket taglalták - a minimálisnak is nehezen nevezhető ötperces előadástartamok pedig a legtöbb esetben kevésnek bizonyultak.

A hazai viszonyokat fejtegető első blokk felszólaló szakemberei sok esetben még mindig, úgy tűnik, elámulnak az internet, a cybertér és a digitális kommunikáció lehetőségeitől. Tovább árnyalta ezt a képet Molnár Szilárd Netlessek és netokraták című előadása is, amely a hazai kettős információs társadalomképet részletezte. A magyarok jó 60 százaléka netless, azaz "nettelen", 20-25 százalékuk netizen, azaz "netpolgár", a maradék 15-20 százalék pedig egyelőre még egyik csoporthoz sem tartozik. A netpolgárok nyitottak az innovációk iránt, az internetről tájékozódnak és szabadidejükben kapacitásnövelő tevékenységeket folytatnak, a netlessek viszont ezek ellentétei: TV-ből tájékozódnak és rekreációs tevékenységet folytatnak. A két réteg között hatalmas távolság van, ez pedig nemcsak digitális, hanem egyben kulturális megosztottságot is ad. (Ugyanezt a témát fejtegeti Bazsó "Karotta" Gábor is, az Index online videotartalomért felelős vezetője is, elmondása szerint az átlagemberek és az átlaginternetezők közti különbség el fog tűnni - az átlag pedig nem olvas, hanem videót néz, információt szerez és közösségi élményt akar.)

Izgalmas képet vázolt azonban Wim Vermeulen, az Ogilvy CEE-je, azt a kérdést fejtegetve, hogy közönséget vásárolni vagy felépíteni érdemes-e jobban. Az általa bemutatott felmérések szerint a 16-24 éves európai fiatalok körében teret nyert az internet a tévé felett: a szabadidős adatok szerint a netből 31, a tévéből 28, rádióból 24, hírekből 9, magazinokból 8 százalék szerzi az információt. Az eltérő médiafogyasztáshoz eltérő szokások is járulnak: a nézők egyre kevésbé foghatóak meg a hirdetésekkel is - átlagban a hirdetési blokkok első két hirdetését kísérik még a nézők értékelhető figyelemmel, az utánuk levetített hirdetések viszont kvázi feleslegesen kerülnek az éterbe. A digitális tévészolgáltatást használók 80 százaléka már most áttekeri a hirdetéseket és csak 0.4 százalékuk kattint a bannerhirdetésekre, ezt pedig csak súlyosbítja a tény, hogy az EU rendelkezése szerint négy év múlva az analóg műsorszórásról digitálisra kell átállnia a tagországoknak.

Vermeulen szerint a reklámfogyasztás javítását igazából a reklámok minőségének javításával lehetne orvosolni - egy jó reklámot pedig a következő három kérdésre adott igen válasz azonosítja: nézik-e az emberek, terjesztik-e egymás között és készítenek-e belőle új verziókat.  (Az előadó a Cadbury alább megtekinthető reklámját és az eköré épült videóremixelő közösséget emeli ki és véleménye szerint a közönség ilyen szintű felépítése tűnik egy nyerő stratégia, ugyanis a közönség "megvásárlása" már régen idejétmúlt, vesztes stratégia.)


A rendezvény legzajosabb sikerét pont egy kreatív kampányairól és ötletes megoldásairól ismert designercsapat, a Troika alapítója könyvelheti el. A francia művészek által működtetett multidiszciplináris művészeti és formatervezői csoport számos nagyvárosban állított ki és készített installációkat: a fesztiválon Noel Sebastian a londoni Heathrow repülőtér ötös terminálján kiállított két projekt elkészítésének részleteibe avatta be a közönséget: az "All the Time in the World" világóra a bolygó különböző, ritkán említett helyeinek idejeit listázza, míg a Cloud egy öt méter hosszú, öt kilométernyi kábellel felvértezett felhő alakú készítmény, amelynek  4638 egyedi, fekete-szürke forgófelületével képes állandóan különböző mintákat megjeleníteni.