Megment minket az elmúlt napok nagy esője a brutális aszálytól?
Csak átmenetileg lélegezhetnek fel a kukoricával és napraforgóval foglalkozó termelők, a napokban érkező esők csak 1-2 heti túlélést biztosítanak az őszi betakarítású növényeknek.
Afrika szubszaharai területeinek történetében nem ritka az évszázados szárazság sem, az éghajlat melegedése azonban még komolyabbá teheti az aszályos periódusokat. Jonathan Overpeck, az Arizonai Egyetem munkatársa szerint Nyugat-Afrika nagy része már most is a fenntarthatóság határán van.
Overpeck és kollégái a ghánai Bosumtwi-tó alján lévő üledéket vizsgálták, amely 3 ezer évre visszamenően megőrizte a vidék éghajlatának nyomait. Az időjárási feljegyzések csak mintegy száz évre nyúlnak vissza, ezért az üledék elemzése fontos további adatokkal szolgált.
A kutatók nemcsak annak az évtizedes aszálynak a nyomaira bukkantak, amely az 1960-as években pusztított, hanem évszázadokig tartó "megaszárazságok" jeleit is felfedezték. A legutóbbi ilyen periódus 1400-tól 1750-ig húzódott. Elsüllyedt erdőségek nyomai tanúskodnak azokról az időkről, amikor a tó évszázadokra kiszáradt.
A Száhel-övezetben lezajlott legutóbbi nagy aszály következtében a tó vize "csak" mintegy öt métert csökkent, míg a szélsőségesen száraz időszakokban a vízszint akár harminc métert is süllyedhetett. A legutóbbi évtizedek adatainak elemzéséből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az aszályok a tenger felszíni hőmérsékletének változásához köthetők.
A megaszárazságok előfordulásának pontos okát ugyan nem sikerült megállapítaniuk a tó üledékének vizsgálatával, mindazonáltal úgy vélik, hogy a Föld éghajlatának melegedése még pusztítóbbá teheti az aszályokat. A hőmérséklet ebben a régióban 2,8-5,6 Celsius fokot emelkedik a számítások szerint még akkor is, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül csökkenteni.
