Nyereményjáték! Kriptográfia: harc a hatalomért

A képzésről bővebben itt olvashatnak, aki pedig ringbe szállna a nyereményekért, az a kedves kis történettel körített versenykiírást e cikkünkben találja meg.

A megfejtéseket az info@itfactory.hu címre kell beküldeni, a szerencsések pedig az alábbi nyeremények valamelyikével gazdagodhatnak:
- egy tanfolyami részvétel
- Virasztó Tamás 'Titkosítás és adatrejtés' című könyve
- IT Factory-s bögre

A tanfolyami részvétel beváltható a könyvre is, ha esetleg a nyertes nem szeretne vagy nem tud a képzésen részt venni egyik meghirdetett időpontban sem.

De nem húzzuk tovább az időt. Jöjjön a “mese” és a megfejtendő feladat! Mi pedig már csak sok sikert kívánunk a játékhoz, minden Olvasónknak!

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl élt egyszer egy zsarnok király. Ez a király minden hatalmát egy kis szelencében tartotta, amit csak az tudott kinyitni, aki ismerte a titkos, tizenkét számból álló kódot.
A birodalom minden jóérzésű alattvalója egyfolytában annak a módját kereste, hogyan dönthetné meg a zsarnokot. Napról napra, hétről hétre békés tüntetések, fegyveres zavargások és tragikus kimenetelű éhségsztrájkok váltogatták egymást, egy önkéntesekből álló kutatócsoport pedig a titkos kód kitalálásán fáradozott. De mindhiába. A zsarnokság egyre csak dőzsölt és ülte torát, és megkezdődött azon százezrek listájának összeállítása is, akiknek a vérével kívánta megfesteni a bíborát.
Ám egy napon titokzatos idegen érkezett a városba. Az idegen képes volt minden titkot kitalálni, minden rejtvényt megfejteni, minden titkosírást feltörni. Azon nyomban meg is kereste őt az önkéntesekből álló kutatócsoport vezetője, és arra kérte, hogy segítsen kitalálni a gonosz király tizenkét számát. Ám az idegen csak nem akart ráállni, egyre csak azt hajtogatta, hogy akkor őt kirúgják valami kamarából, megvonják a működési engedélyét, és mehet vissza keresztrejtvényeket meg horoszkópokat készíteni.
Végül aztán hosszas kérlelés, rimánkodás, sok kancsó bor, és egy visszautasíthatatlan ajánlat hatására a titokzatos idegen elrévedve, földöntúli tekintettel a következőket mondta:

1. Vegyetek egy páros prímet, és használjátok szorzótényezőnek ötször.
2. Gondoljátok végig, hány órából áll a nap.
3. Emlékezzetek rá, hogy melyik villamos közlekedik a Móricz Zsigmond körtér és Hűvösvölgy között.
4. Vegyétek azt a számot, amire a leginkább illik, hogy eleven.
5. A 29 ikerprím-párja.
6. Február ennyiedik napja a szökőnap (Nem 29, ugye!)
7. Snapszerben ennyit kell elérni, hogy a vereség legalább tisztes legyen.
8. Ennyi vármegye volt a történelmi Magyarországon (Ha egy kicsit elszámoljuk, hatvannégy lesz belőle).
9. Ennyiedikén van március idusa.
10. Kétjegyű szám, fordítottja nagyobb nála, azzal összeadva 88-at kapunk, a jegyeinek különbsége kettő.
11. Binárisan írva 10110.
12. Hexában írva 22.

Az önkéntesek gondosan feljegyezték az idegen minden szavát. Sejtették ugyan, hogy a tizenkét titkos számhoz lehet köze az összefüggéstelen mondatoknak, de nem értették, hogyan. És arról például fogalmuk sem volt, mi az a villamos.

Amikor az idegen elhallgatott, hosszas csend ülte meg a kocsmát. Feszült figyelemmel vártak rá, hogy talán folytatódni fog a segítség, de az idegen nem akart megszólalni.

Újabb kérlelések, újabb kancsó borok következtek. Végül az idegen lassan, aprólékosan az alábbi ábrát rajzolta a kocsma asztalára:

Utána még össze-vissza beszélt tizenkét X meg Y koordinátapárról, bal felső sarokról, origóról, megkeresésről, összeolvasásról, ellátogatásról, majd hirtelen felpattant a székéről és elviharzott. Többet nem is látta senki a titokzatos idegent a környéken.

A zsarnok király minden jóérzésű alattvalója azóta fejből tudja a mondatokat, álmából felköltve is le tudja rajzolni az ábrát, de a megoldásra még senki sem jött rá.