Drasztikusan különböző eredményeket hozott a huszadik század két nagy technológiai boomja: az egyikből a nagy gazdasági világválság csúcsosodott ki két világháborúval együtt, a második világháborút követőből pedig jó ötven évnyi folyamatos fejlődés. Kérdés, melyikhez fog jobban hasonlítani az emberiség elkövetkező ötven éve, teszi fel a kérdést Peter Schwartz nemzetközileg elismert futurológus és üzleti stratégiai szakértő, a Global Business Network gazdasági tanácsadó szervezet elnöke. Nem csoda, hogy mindez a new yorki Rensselaer Műszaki Egyetem diplomaosztó ünnepségén hangzoztt el: a jövőkutató ugyanis beszédében a frissen végzett kutatóknak fogalmazta meg a világ tíz legnagyobb, miharabbi megoldást igénylő kihívását is.

Furcsa fejlesztések

A Rennsealer számos fejlesztéséről adtunk már hírt a korábbiakban: vérrel és izzadtsággal működő elemről, nanoméretű ragasztóról, az agyban játszódó kémiai folyamatokat szimuláló biochipekről, de ezen intézetből származik a kék fénnyel megelőzhető balesetek ötlete,  valamint az emberi gonoszságot megtestesítő virtuális személyiség is.

Régóta nyitott kapukat dönget Schwartz (és a lista összeállításában résztvevő, a The Futurist magazint is készítő World Future Society) tízes listájával. A két legnagyobb feladat véleménye szerint az energiaválság megoldása, valamint a fenntarthatóbb gyártási folyamatok megalapozása - mindezek teljesítése három-négy milliárd ember számára biztosítaná a minőségi életet. Az energiaproblémák feloldását fúziós megoldásokban látja, valamint véleménye szerint a holnap potenciális energiaforrásait kombinálhatnánk a nap- és szélalapú technológiákkal is. Az általa emlegetett hangzatos bio-üzemi forradalom ugyanakkor nem több, mint az ipari szektor optimalizálása, energiahatékonyabb és a jelenleginél nagyságrendekkel fenntarthatóbb  szintre hozása, az így kialakított hatékonyságot pedig át lehetne emelni a mezőgazdaság területére is. Mindezen fejlesztések következtében válaszokat kell találnunk a növekvő népszaporulatra is: szükségünk lesz új munkahelyekre, valamint fenntartható városokra is, amelyekhez újabb és újabb generációs várostervezői, építőmérnöki és építészi munkákra lesz szükségünk.

Így nézhet ki egy fenntartható város a jövőben. Göteborgot a Kjellgren Kaminskyépítésziroda dolgozta át.

Fókuszálnunk kell az emberi evolúció "mértékét fokozó" biológiai fejlesztésekre is, állítja a jövőkutató - példaként pedig a szervregenerációt, illetve az élet meghosszabbítását célzó kísérleteket hozza fel - ugyanakkor az agykutatásra is jelentős összeget kell szánnunk, hogy elkerülhessük vagy legalábbis elhalaszthassuk az időskor miatt fellépő mentális problémákat. További jelentős támogatásokban kell részesíteni a Hubble űrteleszkóphoz és a genfi LHC részecskegyorsítóhoz hasonló tudományos projekteket, a végső cél pedig maga az űr - annak meghódításában pedig az olyan projektek is támogatandóak, mint a régóta tervezett, több alternatíva mentén is fejlesztett űrlift. (Érezhető kakukktojásként Schwartz az emberi kultúra technológiai, spirituális és esztétikai elemeinek keveredését említi, fő példája pedig az EMPAC kísérleti, médiaművészettel foglalkozó központja - hasonló példát Európában többet is ismerünk, ezek között a legjelentősebb a linzi Ars Electronica központ.)


A lista gyakorlatilag általánosságban megfogalmazott megoldókulcs a korábban is említett WFS által készített jelentésre. A Global Trends 2025: A Transformed World címmel publikált tavaly novemberi anyag százhúsz oldalban fogalmazza újra a már korábban sokszor elhangzott alapigazságot: a világ olyan szinten változik, hogy fogalmunk sincs, öt év múlva mi történhet - mindezen zavarosság főként a technológiai fejlődés menetét takarja. Ami az energetikai szektort illeti: a jelentés szerint 2025-ben még nem lesz energiaszükségleteinkre kereskedelmileg elérhető és elterjedt alternatív megoldás. A jelentős technológiákat mindig is követte egy átállási időszak, amely átlagosan huszonöt évig is eltarthat. Az esetleges problémákat orvosolhatnánk jobb újrahasznosítható forrásokkal, jobb elemekkel, valamint energiaátalakítási technológiákkal: Schwartz már több fórumon, többek között a Wired-nek adott cikkében is a hidrogén vezető szerepéért kampányolt, mindehhez pedig véleménye szerint a tudomány-ipar-kormány háromszög zavartalan együttműködésére van szükség.

Hogyan néz ki a fenntartható jövő? Alex Steffen, a Worldchanging főszerkesztője szerint két vízió: a megengedhetetlen és az elképzelhetetlen jövő között ingadozunk. Elképzelése szerint a zöld városok adhatják a biztos jövő alapját, amelyben megosztjuk egymás között használati tárgyainkat, szokásainkat tárgyaink megfigyelhetik, mindennek révén pedig kialakíhatjuk az energiahatékonyság szempontjából legoptimálisabb viselkedést. Az előadás a népszerű és gondolatébresztő TED beszélgetéssorozat 2007-es találkozóján hangzott el.

Megszelidíthetnénk a Napot

2018-ban, Marseille közelében indítanak be egy új kísérleti nukleáris fúziós reaktort. A projektet az EU, Kína, India, Dél-Korea, Japán Oroszország és Amerika támogatja - a nyolcadik érintett ország véhetően Kazahsztán lesz - adta hírül a nap folyamán a Physorg tudományos hírportál.

Szintén az együttműködésre fekteti a hangsúlyt az International Energy Agency jelentése, amely az elkövetkező évtizedekre várható energiaügyi forgatókönyveket részletezi. A törvényhozás oldaláról szükséges mechanizmusok gyakorlatilag működnek, viszont sokkal következetesebben és határozottabban kell ezeket érvényesíteni. A szükséges technológiák vagy már a kezünkben vannak, vagy pedig kereskedelmi fejlesztést megelőző prototípusok szintjén léteznek a laborokban.

Ott domborít Ian Neild brit futurológus, ahol a WFS jelentése hihető, de nem túl valószínű elemeket lát - főként a kiszolgálórobotok és a szellemi képességeket fejlesztő technológiák (gyógyszerek, implantok, virtuális oktatókörnyezetek, hordozható készülékek) terén. Neild az ötvenes évekig bezárólag jósolta előre a jövőt - elképzelései szerint negyven év múlva eltűnik az ózonyluk, energiaszükségleteinket a nukleáris fúzió elégíti majd ki, a brit fociválogatottat pedig humanoid robotokból felépített csapat veri majd meg. Jövőképe a kilencvenes évekből örökölt elképzelések tárháza: 2020 környékén autopilótával működő autók közlekednek majd az utakon, valamint a civilizált társadalom egy része fallal körbezárt megavárosokban él majd, agyunkat pedig közvetlenül kapcsolhatjuk majd a gépekhez. Tíz évre rá az androidok már a népesség több mint 10 százalékát alkotják majd, MP3-lejátszóinkat biokémiai alapon tárolt napenergiával működtetjük, 2040 környékén pedig önfenntartó Mars-kolóniáról és a Holdra telepített űrhajósbázisról olvashatunk híreket. A híres-hírhedt jóslatsorozat bővítményéből már a disztópikus elemek sem hiányoznak: a politikai korrektség új sötét középkort hoz magával, valamint nyugdíjasként megtapasztalhatjuk, milyen az a fiatal generáció, aki már nem tud mai szemmel nézve hatékonyan írni, olvasni, gondolkodni vagy éppenséggel dolgozni sem.