Újra észlelték a fordított villámcsapást

A különleges óriásvillámok gyakorlatilag olyanok, mint a mindenki által ismert és látott villámok, legnagyobb különbségük "csupán" annyi, hogy nem a természeti jelenség nem a föld és a felhők között, hanem a felhők és az ionoszféra széle között húzódik. A "fordított" villámok egészen addig utaznak az űr felé, amíg valami meg nem állítja őket, ez pedig minden esetben az ionoszféra, a földi atmoszféra legkülső rétege, állította a Duke egyik kutatója, Steven Cummer.

© Steven Cummer, Duke Egyetem

Azt nem tudni, hogy az óriásvillámok kialakulásához pontosan milyen körülmények kellenek, egy elmélet szerint a felhőréteg tetején mozgó széltömeg gyakorlatilag megsemmisítheti azt a töltést, ami lehetetlenné teszi azt, hogy a villám felfelé mozogjon. Így a villámlás nem a föld felé fog utazni, hanem rögtön a felhőréteg tetejéről indul meg az űrbe. Mivel az ionoszféra széléig nem állítja meg semmi, egy hagyományos villámnál ötször, esetleg tízszer is nagyobb távot, akár nyolcvan kilométert is képes megtenni, a ritkább atmoszféra miatt pedig a fordított óriásvillámok gyorsabbak is hagyományos társaiknál. A LiveScience értesülései szerint az első ilyen villámot 2001-ben fedezték fel, eddig körülbelül tíz hasonló jelenséget észleltek szerte a világon, többek között tajvani kutatók láttak fordított villámot tájfunokból kicsapni.