A kozmikus sugárzás valószínűleg korábban felrobbant csillagok és a napszél hatására gyorsul fel közel fénysebességre, derül ki a Nature szaklapban publikált új tanulmányból. A kozmikus sugárzást alkotó részecskéknek egyes esetekben akár 100 milliárdszor több energiájuk van, mint bármelyik földi részecskegyorsítóban gyorsított részecskének.

A Veritas teleszkóp a Földtől 12 millió fényévnyire lévő, Szivar-galaxisként is ismert Messier 82 galaxisban talált kozmikus sugarakra utaló jeleket. Míg ezt már körülbelül húsz éve megjósolták, a csillagászok csak most tudják az elképzelést kellően érzékeny készülékekkel vizsgálni, állítja Wystan Benbow, a Smithsonian Astrophysical Observatory asztrofizikusa. A teleszkópból kinyert adatok megerősítik azt a régi elképzelést, ami szerint a kozmikus sugarak részecskéit a napszél és a szupernóvák gyorsítják. Különösen igaz ez az úgynevezett csillagvihar-galaxisokra - ezek olyan galaxisok, amelyekben a csillagok az átlagosnál nagyságrendekkel nagyobb mértékben keletkeznek, ennek következményeként ezen galaxisokban akár ötszázszor is nagyobb lehet a kozmikus sugárzás annál, amit a Tejúton mérünk.

Mivel a teleszkóp közvetlenül nem tudta érzékelni az M82 kozmikus sugárzását, ezért az arra utaló legerősebb jelet, a gammasugarak jelenlétét kereste és mutatta ki. A kivételesen hosszú expozíciós idővel készített képeket azonban roppantul aprólékosan kellett átvizsgálni, a gammasugarak ugyanis a háttérzajnál milliószor gyengébbek. A tudósok mindenesetre biztosak abban, hogy az általuk érzékelt jel eredeti, az univerzum pedig tele van természetes részecskegyorsítókkal.