Autópornó Brad Pittel, magyar kanyarral - kritika az F1 című filmről
A kocsik hasítanak, de a sztárok csak gügyögnek Brad Pitt új filmjében.
Agyunk hasonlít egy rádióhoz, állítja Laura Colgin, a Nature-ben megjelent tanulmány szerzője. A rádióadók között zajt, nem pedig fontos vagy egyáltalán értelmezhető információt kapunk - ha belegondolunk, roppantul zavaró úgy figyelni valakire, ha közben zene szól a háttérben. Az idegsejtek is hasonlóan működnek, ráhangolódnak a megfelelő "csatornára", mondja Colgin, aki azt állítja: ahogy a rádióadók egymástól eltérő frekvenciákon adják a híreket és a zenéket, az agy is különféle frekvenciájú hullámokkal küldi az információkat egyes területei között.
Colgin és kollégái patkányok agyhullámait vizsgálták az agy fő memóriaközpontjaként ismert hippokampusz bárom különböző részében és arra döbbentek rá, hogy az agyhullámok egy különleges csoportja, a gammahullámok szállítják az információkat az agy különböző részei között. Korábban ezekről a hullámokról gondolták úgy, hogy a tudatosság kialakításában vesznek részt, de korábban senki sem tudta megmondani, hogy frekvenciájuk miért különbözik annyira drasztikusan mind az idő, mind pedig a különböző agyi területek függvényében.
Amikor azt mondjuk, hogy valakivel összhangban vagy egy hullámhosszon vagyunk, folytatja a kutató, az szó szerint is pontos kifejezés lehet, hiszen idegsejtjeink szó szerint egymás hullámhosszára hangolódnak. A további vizsgálatok még érdekesebb eredményeket szültek, olvasható a tanulmányban: az agyban rádiószerű szisztéma működik: az alacsonyabb frekvenciákat arra használja, hogy múltbeli emlékeinket szállítsa, a magasabbakat pedig a jelennel kapcsolatos információkat kezeli. A sejtek másodperceként akár többször is képesek hullámhosszot vátani és meg is tudják különböztetni így az adott információkat, hogy például milyen múltbeli eseményre gondolunk, eközben hol vagyunk és mit iszunk éppen. A különféle hullámhosszokat azonban nem tudják egyszerre hallgatni.
Agyunk ugyanis megkülönbözteti az emlékeket és az aktuális, általunk éppen megélt tapasztalatokat. Ha az ezekről szóló üzenetek ugyanazon frekvencián lennének továbbítva, érzékelésünk és világfelfogásunk is teljesen megkavarodna. Előfordulhat, hogy a skizofréneknél éppen ez lehet a probléma, ők ugyanis nem tudják például megmondani, hogy az általuk hallott beszéd a mellettük levő embertől származik vagy egy filmből, amit korábban néztek meg. Colgin szerint ezt még jelenleg nem képesek megállapítani, de az biztos, hogy a skizofrén pácienseknél az eddigi vizsgálatok igen abnormális gammahullám-viselkedést mutattak ki.
