szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Az ötvenes éveket elemző gazdaságtörténeti munkák először mindig azt hangsúlyozzák, hogy ekkor a "vas és acél országa" jelszó jegyében az ipart fejlesztették a mezőgazdaság kárára. Mindez igaz is, határeset tulajdonképpen csupán a mezőgazdasági gépgyártás volt, ahol például olyan fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek az agráriumnak is hasznosak lehetettek. Más kérdés, hogy a hatalmas gépek feltételezték a szövetkezetek létrehozását is, minthogy gazdaságosan főleg ott voltak üzemeltethetők a kombájnok.

Az ötvenes évekre annyira jellemző önellátó gazdálkodás korában, amikor például Szentes környékén gyapotot termesztettek, a mezőgazdasági gépgyártásban is addig nem látott újításokat vezettek be. Ezek közül volt olyan is, amely viszonylag sikeresnek mondható utólag.

Jó példa erre a magyar kombájngyártás megszületése, amelyet 1950. május elsejére időzített a gazdaságpolitika. Állítólag ugyan önkéntes vállalásról volt szó, de a kort ismerve, teljesen spontán módon aligha születhetett volna meg egy olyan bonyolult szerkezet, mint egy kombájn. Mementó-sorozatunk e részében felidézzük, hogyan számolt be az eseményről a Szabad Nép 1950. május 3-án.

Az első magyar kombájn

A cikk címe ez volt: "Az első magyar kombájn!". Majd egy hosszabb képaláírás emlékezett meg arról, hogy „Az EMAG gyárban Wach András művezető komplexbrigádja Eiben Géza mérnök irányításával vállalta, hogy május 1-re, a munka ünnepére elkészít egy magyar kombájnt. A brigád teljesítette felajánlását. Elkészült az első kombájn, hatalmas mértékben fejlődő iparunk újabb büszkesége." Az első magyar kombájnokról megtekinthető egy kép itt. További képek pedig más - és persze valamivel korszerűbb - gyártmányokról a kombájn-blogon láthatók. 

A Szabad Nép 1950 májusában arról is írt, hogy a "komplexbrigád július 15-éig még négy mintadarabot készít, majd ezek kipróbálása után a gyár megkezdi a kombájnok sorozatgyártását. Az ötéves terv alatt 1520 darabot gyártanak.” Mindez gyakorlatilag meg is valósult, közben persze lezajlott több hullámban az erőszakos és a kevésbé erőszakos tsz-szervezés is. Az egyéni gazdálkodókat arra kényszerítették, hogy bevigyék a földet a "közösbe". A hatalmas, egységes szántók megműveléséhez azonban kombájnokra is szükség volt, ezt az önellátásra törekvő hazai gazdaságpolitika pedig itthoni forrásból akarta biztosítani.

A Filmintézet honlapja szerint ennek megfelelően az EMAG gyárat a következő tíz évben, 1960 májusáig tízezer kombájn hagyta el. A magyar kombájnból közben exportcikk is lett: Csehszlovákiába, Jugoszláviába, összesen 14 országba szállította az EMAG saját gyártmányait. Még Brazíliába is eljutottak a hazai kombájnok.

1956: több mint ezer magyar kombájn Csehszlovákiában

A Szabad Nép 1956. július 14-én például ezt írta az EMAG gyártmányairól a címlapján: a "kombájnok nemcsak hazánkban, de külföldön is beváltak. Az idén a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat 550 B-típusú és 150 CM-típusú kombájnt szállított a csehszlovák megrendelőknek. Már tavaly is több száz aratógépet vásároltak északi szomszédaink és így az idén több mint zer magyar kombájn vágta már a gabonát a csehszlovák földeken".

A lap szerint "a lengyel földeken és Kína egyes vidékein is beváltak a magyar kombájnok. Az idén több száz dolgozik majd belőlük a két baráti országban". Sőt, az EMAG gyártmányait Brazíliában is kipróbálták, az 1956-os brazil termés aratásában pedig "számos gép" vett részt.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: „Rákosi elvtárs öt éve ismét közöttünk"

A Szabad Nép 1950 elején több évfordulót is ünnepelt. A kommunista pártlap megemlékezett például arról, hogy Rákosi elvtárs kereken öt évvel azelőtt tért haza Moszkvából. Műelemzés is megjelent ekkoriban a Szabad Népben: munkások és parasztok verseit ismertette a pártlap - azokat a verseket, amelyeket szerzőik a Pártról, a Párthoz írtak.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: a szovjet küldött szellemi átépítést akar

Hatvan éve zajlott a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. Dobi István kormányfő akkori operaházi ünnepi beszédéből kiderült, hogy Horthy vasfüggönyt húzott Magyarország és a Szovjetunió közé. A szovjet delegátus viszont a magyar szellemi élet átépítését (peresztrojkáját?) hangsúlyozta, már-már követelőzve. Talán ennek igyekezett megfelelni Karinthy Ferenc író, amikor Kelet-Berlint dicsérte, és éhesen lézengő nyugat-berlini munkanélküliekről számolt be egy másik rendezvényen.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó: se Rákosi, se Horthy nem szerette március 15-ét

Kevés ünnepünk annyira közös és egyöntetűen elfogadott, mint március 15., mégis egy évszázadon át csak ímmel-ámmal emlékeztek meg róla hivatalosan. A nyíltan ellenforradalmi Horthy-rendszer 1920-ban nem lelkesedhetett semmiféle revolúcióért, a Rákosi-rendszerben pedig a szabadságeszményekkel gyűlt meg az ideológusok baja. Éppen ezért mindkét kor megpróbálta elsősorban ifjúsági és irodalmi ünnepnek beállítani az emléknapot, a szabad sajtó ünnepén pedig zavaros magyarázatokat adtak arra, hogy nálunk miért olyan a sajtószabadság, amilyen…

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: megszüntetik a „magyar Benes-dekrétumokat”

A törvénytelenségek sorozatát elkövető Rákosi-rendszerben született egy pozitív döntés is: 60 évvel ezelőtt szüntették meg a "magyar Benes-dekrétumoknak" nevezhető rendeletek alkalmazását. E jogszabályok a második világháború után – a nagyhatalmak döntését végrehajtva – a hazai németség kitelepítéséről és jogfosztásáról szóltak.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: "Fasiszta vagyok" - vallja Domokos vádlott

Hátborzongató perek zajlottak Magyarországon hatvan évvel ezelőtt. 1950. február 21-én a bíróság halálos ítéletet szabott ki kémkedés miatt Geiger Imrére és Radó Zoltánra. Mindkettőjüket a Standard-perben, egy hírhedt koncepciós eljárás nyomán marasztalták el, és az ítéletet később végre is hajtották. A vád álca volt csupán, mert a kommunista vezetés nem akart kártalanítást fizetni a Standard gyár külföldi tulajdonosainak az államosítás után.