szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Az Egyesült Államokban nem volt sok bauxit, mégis a világ legnagyobb alumíniumgyártói közé tartozott. Ezt irigyelhette meg a 60-as években a Szovjetunió, és a Karib-tenger banánköztársaságainak mintájára Magyarországon is felfuttatták a bauxittermelést, illetve az óriási mennyiségű vörösiszapot melléktermékként kibocsátó timföldgyártást.

Hatvan évvel ezelőtt, 1950. január elsején létrehozták a Maszobal Rt.-t, amely a Magyar-Szovjet Bauxit-Alumínium Rt. rövidítése. A cég létrehozása gyakorlatilag az egész ágazat szovjet kézbe adását, legfontosabb nyersanyagkincsünk totális kiszolgáltatását jelentette. Utólag tudható, hogy nagyjából 1952-ig ez a szovjet érdekeltségű társaság fokozatosan magába szippantotta az összes fontosabb magyarországi bauxitbányászati és alumíniumgyártási kapacitást. (Egyébként már alakulásakor is többé-kevésbé szovjet érdekeltségű cégeket egyesítettek a Maszobalban, hiszen Moszkva már a második világháború után, 1946-ban rátette a kezét a részben német tulajdonú bauxit-, timföld- és alumíniumcégekre.)

Moszkvai nyomás

Az átmenetileg enyhülő légkörben, 1954-ben – Sztálin 1953-as halála után – a magyar állam kivásárolta a szovjet tulajdont a Maszobalból. Addig azonban Moszkva óriási hasznot söpörhetett be a magyar nyers- és alapanyag-szállításokból.

Amikor a szovjet követelésekkel szembeszegülve, 1949-ben egy magyar küldöttség megpróbálta védeni Budapest pozícióit, Vlagyimir Gyekanozov, a szovjet tárgyalópartner – egykori külügyminiszter-helyettes és a sztálini terrort végrehajtó NKVD egyik volt vezetője – azt mondta, hogy „a győztes nemzet követeli: érvényesíthesse jogait, mivel a vesztes ország háborút kezdett ellene”. Minderről Borhi László történész számol be a magyar gazdaság szovjetizálásáról szóló tanulmányában.

Stratégiai fém

Az alumínium stratégiai jelentőségű fém volt ekkoriban – a (katonai) repülőgépgyártás és az ekkoriban fellendülő szovjet űripar és rakétagyártás alighanem egyik legfontosabb alapanyagáról van szó. A szovjet repülőflotta és a magyar alumíniumvertikum összefüggéseire Borhi is rámutat a már idézett tanulmányában, rögtön a második világháború utáni évet vizsgálva: „Érdekes egybeesés, hogy a magyar–szovjet bauxittársaságok létesítése akkor történt, amikor a németországi Junkers elkezdett lökhajtásos repülőket gyártani a Szovjetunió számára, ami miatt a szovjet hatóságok megtiltották az alumínium egyéb gyártmányokra történő felhasználását Németország keleti zónájában.”

Iszapömlés után - Kolontár határában
©

A három- és az ötéves terv

Az első hároméves terv befejezésekor közölt adatokból csak következtetni lehet a magyar alumíniumipar felfutására. A Szabad Nép 1950. február 5-én például arról számolt be, hogy „nehéziparunk termelése 1949-ben elérte az 1938-as termelés 174 százalékát”, illetve „1948-hoz viszonyítva 42,4 százalékkal emelkedett a gyáripar termelése”. Ezen belül – bár a hivatalos propaganda a „vas és acél országát” hangsúlyozta – a bauxittermelés is felfutott, méghozzá 1949-ben 17,2 százalékkal nőtt, az alumíniumgyártás pedig még jobban, 59 százalékkal, egyetlen év alatt.

A MAL Zrt. üzeme
©

Csak összehasonlításul: az 1950-től nyíltan hangoztatott vasipari jelszavak dacára a vasérctermelés csak 14,8 százalékkal, a nyersvasgyártás mindössze 11,5 százalékkal, az acéltermelés pedig 15,8 százalékkal bővült egy év alatt, 1948-ról 1949-re. Vagyis az alumíniumágazat ezeknél dinamikusabban fejlődött a vasiparra koncentráló ötéves terv kezdete előtt.

Nagyot ugrott a marónátron-termelés

A timföldgyártásról nem jelent meg statisztika a Szabad Népben, de a timföldgyártáshoz (is) szükséges marónátron-termelés – ez az anyag ömlött ki most, 2010-ben Kolontáron és Devecseren – 94,7 százalékkal futott fel 1948-hoz képest. (Marónátront használnak még számos más vegyipari ágazatban, így például az olajiparban is.)

A timföldgyártás és az alumíniumágazat más fejlesztéseinek felfuttatását az első ötéves terv tűzte ki célul. A terv előirányzatait 1950 januárjában ismertette a Szabad Nép: „1950-ben kezdi meg működését az új műkorund-gyár, és részben megindul az almásfüzitői timföldgyár, Európa egyik leghatalmasabb ilyen üzeme”. (A műkorundgyár esetében alighanem a mosonmagyaróvári létesítményre utalt a pártlap, amely a Motim cég honlapja szerint 1951-ben kezdte meg végül a korundgyártást.)

A hatvanas évek

A hivatalos indoklás szerint az 1962. november 15-én aláírt magyar-szovjet timföld-alumínium egyezmény alapgondolata, hogy „a magyar bauxitvagyon további hasznosítását a jövőben a szocialista táboron belüli egyik legkedvezőbb timföldtermelési lehetőség és a legolcsóbb, gazdaságosan elérhető villamosenergia-bázis összekapcsolásával kell megoldani, úgy, hogy ez mind az együttműködésben résztvevő országok, mind a szocialista tábor egésze számára optimális megoldás legyen”.

[[ Oldaltörés (Folytatás: A magyar-szovjet egyezmény) ]]

Az egyezmény szerint Magyarország 1967 és 1980 között fokozatosan évi 330 000 tonnára növekvő timföldmennyiség kiszállítását vállalta a Szovjetunióba. Itt a tervek szerint feldolgozzák a timföldet, és az abból gyártott alumíniumot visszaszállítják Magyarországnak: „így a szovjet fémszállítások – ugyancsak fokozatosan növekedve – 1980-ra évi 165 ezer tonnát érnek el”.

A világ 11. legnagyobb termelője volt Magyarország

A Dobos György és Timár Vilmos által 1963 májusában a Közgazdasági Szemlébe írt tanulmány azt próbálja bizonyítani, hogy Magyarországon nem érné meg a timföldből alumíniumot gyártani, pontosabban, a meglévő alumíniumkohókat nem érdemes bővíteni. (Ekkoriban Magyarország a világ tizenegyedik legnagyobb alumíniumtermelője volt.)

©

Ezért aztán a szovjet-magyar bauxit-alumínium egyezmény keretében nem a feldolgozáshoz szükséges villamos energiát hozták Magyarországra, ahogy az ésszerűbbnek tűnt volna, hanem a timföldet vitték ki a Szovjetunióba, majd onnan hozták vissza a kész alumíniumot. Más kérdés, ahogy az egyezményből kiderült, hogy a cserearány olyan kedvezőtlen volt e folyamatban hazánk számára, hogy jelentős mennyiségű ipari terméket kellett szállítanunk a bauxit mellett a visszakapott alumíniumért.

Szerencsés adottság?

Ugyanakkor a tanulmány hangsúlyozza, hogy „a bauxitot leggazdaságosabban a bauxitbányák közelében lehet feldolgozni, kihasználva azt a szerencsés adottságot is, hogy a bauxitbányák közelében szénelőfordulások vannak, amelyekből a gyártás hőenergia-szükséglete kielégíthető”. Vagyis a vörösiszapot melléktermékként előállító timföldgyártás itthon maradt. (A környezeti kockázatokról egyetlen szó sem esett az 1963-as szövegben.)

A magyar-szovjet egyezmény nem az első volt a sorban, írja a tanulmány, megkerülve a szovjetek 40-es és 50-es évekbeli szerepét a hazai bauxit-kitermelésben és feldolgozásban. 1951 áprilisában jött létre a magyar-csehszlovák államközi egyezmény, amelynek alapján Magyarország bauxit és timföld szállítására vállalt kötelezettséget, míg Csehszlovákia villamosenergiát, valamint gépeket és berendezéseket szállított, illetve 1960-ban Lengyelországgal kötöttünk timföld-alumínium megállapodást, amelynek alapján egy tonna lengyel alumíniumnak 4,5 tonna magyar timföld felelt meg.

Devecser - iszapömlés után
©

Gyarmatok és félgyarmatok példája

A tanulmány alapján érdekes párhuzam vonható néhány félgyarmati és gyarmati helyzetben lévő Karib-tengeri és afrikai ország, illetve Magyarország között. A cikk szerint az USA hatalmas alumíniumtermelését „csak úgy tudta kifejleszteni és fenntartani, hogy a határain belül rendelkezésre álló két feltételt, az olcsó villamosenergia bőségét és a szükséges tőkét összekapcsolta a Karib-tengeri térség gazdag bauxit-előfordulásainak kiaknázásával. Az ország területén épített timföldgyárakat e térségből szállított bauxittal látják el”.

Kanadában pedig, a tőkés világ akkori második legnagyobb alumíniumgyártó országában egyáltalán nem volt bauxit, de vízenergia-forrásaival és hatalmas működő tőkéjével nagy feldolgozóipari kapacitásokat hozott létre. Ehhez csak megfelelő nyersanyagról kellett gondoskodniuk. „A jamaicai és Brit Guyana-i, suriname-i, guineai bauxit-előfordulások kiaknázásával ez a probléma is megoldódott. A nyersanyag-szállítási költségek csökkentése céljából újabban nagy kapacitású timföldgyárakat létesítettek a Kanadát kiszolgáló bauxitbányák mellett, s arra törekszenek, hogy bauxit helyett timföldet szállítsanak a kanadai alumíniumkohókba” – írta Dobos és Timár. (A karibi térségben 1966-ig még angol gyarmat volt Brit Guyana, Suriname pedig 1954-75 között Hollandia tengerentúli tartománya volt. Jamaica viszont 1962-től lett független Nagy-Britanniától.)

A magyar-szovjet viszony tehát kísértetiesen hasonlított a nyugati féltekén a félgyarmatokon, gyarmatokon zajló, rendkívül környezetszennyező bauxitbányászat és timföldgyártás gyakorlatára.

A magyar bauxittermelés felfutása

A hatalmas szovjet megrendelés miatt bővíteni kellett a magyar bauxitkitermelést és a timföldgyártást. A megnövekedett igényeket a bányászatnak is követnie kellett. Erről a hazai bauxitbányászat néhai első embere, a nemrégiben elhunyt Fazekas János bányagépész mérnök, közgazdász írt 2002-ben tanulmányt. A Bakonyi Bauxitbánya Kft. 1985 utáni vezérigazgatója szerint „a bauxittermelés az ötvenes évek végén 1 millió tonna volt, amit az egyezmény elvárásának megfelelően nagymértékben növelni kellett. A termelés a 70-es években elérte a 3 millió tonnát. Mindez jelentős beruházásokkal, műszaki-technikai fejlesztéssel valósult meg.” Fazekas szerint „a bányászat ugyanakkor jelentős beavatkozást is jelentett a természeti környezetbe. Gondoljunk akár a külfejtések okozta tájsebekre, vagy a mélyművelés biztonságát elősegítő vízszintsüllyesztéses megoldásokra”.

Fazekas szerint a hazai alumíniumipar alapanyag-ellátását a bányászat az 1926-tól – az ágazat születésétől – kezdve 2002-ig eltelt 76 év alatt 104 millió tonna bauxit kitermelésével biztosította. Mindebből levonható az a következtetés, hogy mivel a kibányászott bauxitból jelentős részben itthon gyártottak timföldet, a melléktermékként keletkezett vörösiszap mennyisége is csak millió tonnákban mérhető. Ezt az anyagot hazai tározókban halmozták fel, így Ajka mellett, Neszmélyen, Almásfüzitőn és Mosonmagyaróváron.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
hvg.hu Itthon

Iszapömlés: halak pusztultak el a timföldgyár miatt három éve

Három éve körülbelül száz hal pusztult el az ajkai Torna-patakban, miután a MAL Zrt. által üzemeltetett timföldgyárból lúg került a vízbe. A hvg.hu birtokába került a cég egyik belső hírlevele, melyben már hat éve azt írta a műszaki szolgáltatási igazgató, hogy a vállalat legjelentősebb kihívása a környezetvédelem.

MTI Itthon

Ajkai timföldgyár: a termelés újraindítását követelik

Kormánybiztos irányítása mellett az ajkai timföldgyár termelésének haladéktalan újraindítását követeli Székely Tamás, a magyar vegyipari szakszervezet (VDSZ) elnöke, aki hangsúlyozza, hogy a gyártás végleges leállítása tízezer ember megélhetését veszélyeztetné.

hvg.hu Napi merítés

Mi a timföld átka?

Az alumínium nagyobb barátja az embernek, mint a kutya. Gondoljunk csak a sok könnyűszerkezetre, a pehelykönnyű biciklikre, olyan tuti ötvözetekre, mint a repülőgépeknél használt duralumínium. De mi a timföld átka? A H2SO4 blog ennek járt utána.

MTI Gazdaság

MAL: veszélybe került a hazai timföldgyártás

Szorítja az idő a MAL Zrt-t: a timföldgyártási technológia sajátosságai miatt ugyanis ha sürgősen nem indul el újra a termelés a gyárban, később már az is lehetséges lesz, hogy a továbbiakban egyáltalán nem tud majd újraindulni.

Melania Trump a járvány ellenére megtartja a karácsonyi rendezvényeket

Melania Trump a járvány ellenére megtartja a karácsonyi rendezvényeket

„Abból nem indulhatok ki, hogy a magyar kormányfő bukásához szeretnék hozzájárulni átütő erejű drámával”

„Abból nem indulhatok ki, hogy a magyar kormányfő bukásához szeretnék hozzájárulni átütő erejű drámával”

Az OTP-től igazolt elnöke lehet az MKB Banknak

Az OTP-től igazolt elnöke lehet az MKB Banknak