Dirk Schulze-Makuch, a Washingtoni Állami Egyetem professzora és szerzőtársa, Paul Davies, az Arizonai Állami Egyetem fizikusa úgy érvel, hogy az emberiségnek el kell kezdenie egy másik bolygó gyarmatosítását, biztosítékképpen arra az esetre, ha a Földön egy kisbolygó becsapódása, szupernóva-robbanás vagy más okból katasztrófa következne be. Nézetük szerint a Marsra tartó "egyirányú utazások" két évtizeden belül el is kezdődhetnek, később pedig akár a Naprendszeren kívüli megtelepedésre is szükség lehet.

Schulze-Makuch szerint idősebb, 60 év körüli embereket lenne célszerű kiküldeni, mert a marsi lét egészen biztosan lecsökkentené a résztvevők élethosszát az egészségügyi ellátás hiánya és a sugárzás miatt. Utóbbi a nemi szervekre is káros hatással van, így szexuálisan aktív embereket semmiképpen sem lenne ajánlatos küldeni - magyarázza a kutató.

A Mars a jelenlegi technológia mellett hat hónapnyi utazásra van a Földtől, rendelkezik légkörrel, bőséges vízkészlettel, szén-dioxiddal és alapvető ásványi kincsekkel - emlékeztetnek a cikkben, amely szerint a kolonizáció kezdetben két kétfős csapattal indulna, amelyek külön helyen élnének a Mars felszínén egy-egy lakónegyedként szolgáló űrhajóban. Később további emberek és rendszeres ellátmány érkezhetne a bolygóra, amelynek lakói idővel önellátókká is válhatnának.

Schulze-Makuch és Davies hangsúlyozzák, hogy a javaslatuk megvalósításához szükséges technológia már rendelkezésre áll, vagy rövidesen elérhető lesz. Az akció költsége ugyanakkor 80 százalékkal csökkenthető lenne, ha az űrhajósok nem vinnének magukkal a visszatéréshez szükséges üzemanyagot és élelmiszert.

A kutatók szerint nem "öngyilkos küldetésről" van szó. "Az űrhajósok azzal a szándékkal érkeznének a Marsra, hogy életük hátralévő részét ott töltik mint egy állandó emberi Mars-kolónia előőrse" - fogalmaznak a cikkben. Schulze-Makuch úgy véli, hogy számos ember hajlandó lenne vállalni az áldozatot.

A szerzők persze elismerik, hogy a Mars-kolónia első lakói nagy pszichés nyomásnak lennének kitéve, ez azonban - azon túl persze, hogy az űrhajósok előzőleg szigorú kiválasztási folyamaton és felkészítésen esnének át - véleményük szerint enyhíthető lenne az állandó Földdel való kommunikációval. "Valójában erősebbnek éreznék az otthonukkal való kapcsolatot, mint az Antarktisz korai felderítői" - mutatnak rá az írásban.

A Holdat megjárt űrhajósok között legalább egy olyan akad, akit a vörös bolygó gyarmatosításának ötlete még nem győzött meg. "Ez még korai... Erre még nem állunk készen" - vélekedett Ed Mitchell, az Apollo 14 asztronautája.

Szintén elég hűvösen fogadta a felvetést az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA. Barack Obama amerikai elnök ugyan már vázolta azt a tervet, amely szerint a 2030-as évek közepéig embert küldenének a Marsra, arról azonban soha nem volt szó, hogy az űrhajósok ott is maradnának. "Vissza akarjuk kapni az embereinket" - hangsúlyozza Michael Braukus NASA-szóvivő.

A szerzők maguk is elismerik, hogy nehéz dolog lenne az akciót keresztülvinni a biztonságra oly sokat adó NASA-nál, ezért azt vetik fel, hogy a magánszektor talán jobb táptalaja lenne a kezdeményezésnek. "Valójában különc milliárdosra van szükségünk" - jegyzi meg Schulze-Makuch, és ez talán nem is áll olyan távol a valóságtól, mint elsőre tűnik: Richard Branson, a Virgin Group vezetője, Elon Musk, a PayPal alapítója és Jeff Bezos, az Amazon.com ügyvezetője már most szerepet vállalnak űrhajózással kapcsolatos magánkezdeményezésekben. A Merészen nekivágni (To Boldly Go) című cikk a Journal of Cosmology című tudományos lap legújabb számában jelent meg, amelyben több mint 50 írás taglalja a Mars felderítésének lehetőségeit.