szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Negyedszázada, 1986. február 19-én startolt el a Földről az a hordozóeszköz, amely a szovjet űrállomás, a Mir (Béke vagy Világ – ezt jelenti az orosz név) alapmodulja volt. A Mir igazi sikertörténetnek számított az űrkutatásban.

Sosem volt a szovjet űrkutatás története – még a nem katonai jellegű misszióké sem - az amerikaiéhoz hasonlítható, az eseményekről sokszor csak utólag értesült a nagyközönség. Így történt ez huszonöt évvel ezelőtt is, amikor Kazahsztánból egy Proton-rakéta elindult a világűrbe. A Bajkonurról felbocsátott hordozóeszköz akkor hagyta el a Földet, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen a XXVII. kongresszusát tartotta, így a hírekben csak mellékesen tűnt fel, és főleg utólag, hogy egy új űrállomás alapelemét viszi magával a Proton.

A szovjet űrkutatás az ötvenes-hatvanas években hosszú ideig megelőzte az amerikai hasonló programokat, aztán a Holdon való landolással az USA gyorsan behozta a hátrányát, és a nyolcvanas években az addig sikeresnek tűnő űrsiklóprogrammal megtartotta a technológiai elsőséget a szovjetekkel szemben. Ám a Challenger űrsikló 1986-os tragédiája után az űrversenyben megint a szovjetek vették át a kezdeményezést.

A Mir űrállomás 1996-os állapotában
©

Sőt, egyes területeken mindig is a szovjetek, illetve ma már az oroszok voltak előnyben - írja a német Die Zeit. Ez a terület pedig az űrállomásoké volt. A Szaljut-program során 1971 óta hét űrállomást állítottak pályára a szovjetek, míg az amerikaiak csak egy kisebbet, a Skylabot tudták csak ideig-óráig működtetni 1973-ban. (A Skylab már a startnál súlyosan sérült, és három misszió után feladták vele a küzdelmet.) Egy NASA-csapat 84 napot töltött ugyan a Skylabon, és ez akkoriban rekordot jelentett, de a Szaljut-legénységek egyike hamarosan felülmúlta ezt is: félévet voltak az űrhajósok a Szaljut-6-on.

Az első Szaljut-missziók

Az első szovjet Szaljut-missziók tragikusan vagy balsikerrel végződtek. A Szaljut-program elemei nehezen kísérhetők figyelemmel: a szovjetek sokszor álcázták a programot, részben katonai jellege miatt. A különböző kódnevek miatt is nagy a zavar a nemzetközi hírekben, így időnként nem is teljesen egyértelmű, hogy mikor és milyen típusú hordozóeszközön, mit és hogyan juttattak a világűrbe a szovjetek.

Mindenesetre a Szaljut-1 volt az első a program során, amelyet DOS-1-ként  (Dolgovremennaja Orbitalnaja Sztancija, vagyis a Hosszúidejű Orbitális Állomás) is emlegetnek. Ez az űrállomás 1971. április 19-én indult a világűrbe. A Szojuz 10 űrhajósai azonban nem tudtak bejutni az állomásra. A második legénység, a Szojuz 11 három űrhajósa pedig egy túl korán kinyitott szelep miatt halt meg a Földre való visszatéréskor az űrhajó landoló kapszulájában. Maga a Szaljut-1 - amely inkább katonai, mint polgári missziót próbált végrehajtani, mégsem a katonai űrállomások közé sorolják általában - 175 napig keringett a Föld körül, majd októberben elégett a légkörben.

A Szaljut-2B (OPS-1) tulajdonképpen egy álcázó művelet volt, katonai célokra fejlesztették ki az OPS-1 nevű űrállomást, amelyet csak névleg neveztek Szaljut 2-nek. 1973. április 3-án lőtték fel ezt az OPS-prototípust, amelynek a katonai neve Almaz-űrállomás volt. Az Almazok azonban nem bizonyultak hatékony eszköznek, és kiderült, hogy katonai felderítésre sokkal kifizetőbbek a személyzet nélküli műholdak – írja a Wikipedia.

A harmadik polgári, civil hasznosítású űrállomás a DOS 3 volt, amely 1973. május 11-én startolt el. Ez is elégett azonban a légkörben egy hét múlva. Végül is ezt a Kozmosz-sorozat balsikerei közé számították egy ideig a szovjetek: Kozmosz-557-es néven regisztrálták, s csak később derült ki, hogy ez is egy Szaljut volt.

Vlagyimir Cselomej
©

Az OPS-ek, illetve a Szaljutok első hordozóeszközeinek kifejlesztésében döntő szerepe volt Vlagyimir Cselomejnek. Az 1914-ben született szovjet rakétamérnök már a második világháború alatt pulzáló sugárhajtóművek kifejlesztésén dolgozott, kijevi tanulmányai után. 1944-ben a V-1-es német csodafegyverek mintájára elkezdte a szovjet robotrepülőgépek fejlesztését irányítani. Aztán pilóta nélküli repülőgépeken dolgozott, katonai műholdakat és hordozórakétákat fejlesztett.

A Szaljut-5 (OPS-3) 1976-ban startolt, és egy évig maradt Föld körüli pályán. 67 napig használta két csapat is. Ez volt a harmadik és egyben az utolsó Almaz-állomás. A Szaljut-6 (DOS-5) - melyet már fel is lehetett tankolni - 1977-ben hagyta el a Földet, s csaknem öt évig maradt az űrben. A Szaljut 7-et (DOS-6) 1982. április 19-én lőtték fel: tíz legénység használta, a leghosszabb ott tartózkodás pedig 237 napig tartott. A Mir startja után a Szaljut-7 űrállomás 1991-ig keringett kihasználatlanul a Föld körül, majd elégett a légkörben.

A Mir fellövése

A Mirt 1986. február 19-én lőtték fel. Központi magja, a DOS-7 alig különbözött a Szaljut-7-étől (vagyis a DOS-6-tól). A legfontosabb eltérés, hogy kettő helyett hat ponton volt csatlakoztatható szállítóűrhajókhoz. Moszkva igencsak büszke volt rá, s a Nemzetközi Űrállomás (ISS) tervezői sokat tanultak a Mir fejlesztőitől. Legénység nélküli Progressz teherűrhajók látták el a Mirt élelmiszerrel, vízzel és üzemanyaggal. Elvitték a szemetet és az elhasznált anyagokat is.

Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov űrhajósok a világűrben kipakoltak a Szaljut-7-ről, és átvitték a berendezéseket a Mirre. (Köztük a magyar Pille dozimétert is, amelyet Farkas Bertalan használt a Szaljut-6-on.) Ehhez a Szojuz űrhajót használták, amelyhez hasonlók 1967 óta állnak „hadrendben”, amivel a Szojuzok számítanak az űrkutatás történetében a legmegbízhatóbb járműveknek.

Egy világrekord a Miren

A Mirt több mint száz űrhajós látogatta meg 2001 márciusáig. A tudományos vizsgálatokra szolgáló Kvant modul 1987. április 9-én dokkolt az űrállomáson. Ez volt a Mir első bővítése, s a modult elsősorban asztrofizikai kutatásokra használták.

Valerij Poljakov 1994. januárjától 437 napot töltött a világűrben, s ezzel világrekordot állított fel. Az egykori űrhajós jelenleg az orosz egészségügyi minisztériumban dolgozik, aligazgatóként – írja a Wikipedia.

1997-ben a Mirt majdnem fel kellett adniuk az oroszoknak: június 24-én Vaszilij Ciblijev elveszítette az irányítást egy ellátó teherűrhajó dokkolásánál, s nekiment az űrállomásnak. Másodpercekkel később az űrhajósok szelelést hallottak: a levegő szökni kezdett a Mirről. Szerencsére gyorsan megtalálták a rést. Az irányítási rendszerek csak órák múlva kezdenek ismét működni, és miután a napelemek is megsérültek, az energiaellátás egyharmada kiesett.

Búcsú a Mirtől
 
1998. november 20-án a Nemzetközi Űrállomás (ISS) első modulját, a Zarját a világűrbe juttatták. A Mir ezt követően 1999 augusztusától 2000 áprilisáig üresen állt. Egy holland vállalkozás, a MirCorp magáncélokra használta, és ez finanszírozta az utolsó missziót 2000 áprilisától júniusig. 2000 októberében aztán Moszkva elhatározta, hogy feladja a Mirt. 

2001. március 23-án egy Progressz teherszállító űrhajó révén a Mirt földközeli légkörbe terelték, a nagy része elégett, kisebb darabok a Fidzsi-szigetek környékén a Csendes-óceánba hullottak. A Mir több mint 86 ezerszer kerülte meg a Földet (egészen pontosan 86 325-ször). Hét évvel tovább szolgált, mint tervezték, vagyis élettartama kétszer hosszabb lett az eredetileg vártnál.

Nemzetközi Űrállomás
©

A Mir-2-ből lett részben az ISS

A szovjetek 1976-tól tervezték a Mir-2 programot, amelyet időközben a Nemzetközi Űrállomás projektjévé alakítottak át, számos módosítás után. A Mir-2 központi magja a Zvezda lett volna, amely DOS-8-as kódnevén tulajdonképpen a Szaljut-program folytatásának is tekinthető, immár azonban nemzetközi együttműködés keretében működik.

A Zvezda (Csillag) 2000-ben jutott fel a világűrbe, és az orosz lakó- és navigációs modul a Nemzetközi Űrállomás egyik fontos részét képezi. Ugyanakkor a Zarja nevű orosz modul volt az ISS első része, ezt már 1998-ban Föld körüli pályára állították, így a Mir-2 és az ISS közötti „leszármazási” kapcsolat már igen összetett, nem beszélve a nemzetközi projekt amerikai, európai és japán részelemeiről.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
hvg.hu Tech

3D-nyomtatóval készülhet a következő űrállomás

A térbeli alakzatok előállítására képes 3D-printerekkel készült már bútor, ruhadarab, sőt, az orvoslásban is felhasználták a módszert. Egy amerikai cég most hasonló technológiával készülő űrállomás létrehozásához keres befektetőket.

hvg.hu Shake

Földünk a nemzetközi űrállomás ablakából

Soichi Noguchi a Soyuz TMA-17 űrhajósaként ékezett a nemzetközi űrállomásra. A tudós naponta készít felvételeket Földünkről, és ezeket a TwitPic segítségével megosztja az egész világgal. A március közepéig készült legszebb, legérdekesebb fotókból a Zöldtér készített összeállítást, ami HD változatban, zenével az igazi.

MTI Tech

Kikötött az Endeavour - képpel

Megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra az Endeavour amerikai űrrepülőgép. Közép-európai idő szerint 6 óra 6 perckor kötött ki, akkor, amikor Föld körül keringő létesítmény Portugáliától nyugatra, az Atlanti-óceán fölött tartózkodott.

A koronavírus-védőoltás után a BioNTech igazi nagyágyúja: a rák elleni vakcina

A koronavírus-védőoltás után a BioNTech igazi nagyágyúja: a rák elleni vakcina

Éveken át saját lakásukban kukkolta ügyfeleit egy dallasi bizonságikamera-technikus

Éveken át saját lakásukban kukkolta ügyfeleit egy dallasi bizonságikamera-technikus

Gyors otthoni net mindenkinek: olcsó wifi 6 routereket teszteltünk

Gyors otthoni net mindenkinek: olcsó wifi 6 routereket teszteltünk