„Úgyse lehetett megírni semmit, ezért igyekeztünk minél kevesebbet foglalkozni a dologgal. De legalább olcsón vettük a fejes salátát a Lehel téri piacon” – mondja a csernobili baleset idejére kis pontatlansággal visszaemlékezve egy 1986-ban vezető pozícióban lévő újságíró. (Akkoriban ugyanis Élmunkás térnek hívták a Lehet teret.) Ám az odavetett félmondat is érzékelteti: még az újságírók sem hittek el semmit az akkori tájékoztatásból, a hivatalos és a suttogó propagandából: még azt se tehát, hogy óvatosan fogyasszák a nagylevelű zöldségeket.

A csernobili balesetről a magyar napilapok három nappal az esemény után, április 29-én számoltak be először, és akkor is csak korlátozottan tájékoztatva a lakosságot. Az első nyugati híradások április 28-án érkeztek, elsősorban a skandináv országokban mért megnövekedett légköri radioaktivitás után. (A BBC után a Magyar Rádió éjszakai híreiben Bedő Iván turnusvezető – később és ma a HVG hetilap munkatársa – még aznap bemondatta a katasztrófát, amiből később hatalmas botrány lett. Erről csernobili összeállításunk másik cikkében olvashatnak.)

A hazai napilapok a nyugati híradások miatt kénytelenek voltak némi információt közölni április 29-én, de a katasztrófa utáni napokban szinte csak MTI-híreket hozhattak le. A cenzúra és a sajtóellenőrzés korában ez volt a legpraktikusabb irányítási módszer: senki sem térhetett el a hivatalos verziótól. Azt, hogy hírembargó volt és csak MTI-anyagokat lehetett közölni, az 1986-ban éppen Finnországban járó – és az ottani sugárzásméréseket is tanulmányozó – újságíró, Bánki András írta meg 1996-ban, a 168 Óra hetilap összeállításában.

Április 26.: Linda és Szikora a Városligetbe készül

A baleset napján, 1986. április 26-án a Népszabadság természetesen nem tudott volna beszámolni fizikailag sem a kora hajnali, szombati eseményről, amely a lapzártája után történt, és amelyet a szovjetek is napokig igyekeztek eltitkolni. Ám érdekes, hogy mit írt akkor az állampárt lapja a címoldalon: „A 42. szabad május elseje megünneplésére készülnek a fővárosi dolgozók.” „Délután a Városligetben, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán több érdekes program között válogathatnak a felvonulók. A Linda-show műsorában fellép Görbe Nóra és Szikora Róbert” – írta a pártlap, amely helyszíni riportot közölt Tripoliról is. Líbia fővárosát tíz nappal korábban ugyanis amerikai repülőgépek bombázták. A képaláírás ez volt: „Kadhafi ezredes képét emelik magasba a felvonuló tüntetők: a bombázás bevallott célja a líbiai vezető eltávolítása, megbuktatása volt.”

Az első hírek április 29-én jelentek meg

A magyar napilapokban április 29-én tűnt fel ugyanaz az MTI-sablonszöveg – ezek voltak az első híradások Csernobilról. A Népszabadság a második oldal közepén, a Népszava a 2. oldal bal alsó sarkában, a Magyar Nemzet pedig mindössze a nyolcadik (!) oldalán közölte a hírt: „szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor". A cikk szerint „a sérülteket orvosi ellátásban részesítik.” Az is kiderült, hogy „Csernobil Ukrajnában van, Kijevtől északra, a Pripjaty és az Uzs összefolyásánál. Itt kezdődik a Dnyeperen létrehozott Kijevi víztározó.”

MTI - Kallos Bea

Április 30.: a Népszava címoldalon foglalkozott Csernobillal

Másnap a Népszabadság már csak a negyedik oldalán foglalkozott a világtörténelem egyik legsúlyosabb atomerőművi balesetével. Az alcímek kissé gyanúsak: „Szovjet intézkedések a sugárszennyeződés ellen”, illetve „Hazánk légkörében nem növekedett a radioaktivitás”. A korabeli újságolvasók ilyenkor persze már gyanakodtak, hogy ha valami „nem növekedett” Magyarországon, az miért kerül egy hír címébe. (Később persze kiderült, hogy igenis nőtt a radioaktivitás, de az akkori hivatalos közlések szerint nem veszélyes mértékben.)

„Az előzetes felmérések szerint a szerencsétlenség az atomerőmű 4. számú energiablokkjának egyik helyiségében történt. Összeomlott a reaktor épületszerkezetének egy része, megsérült a reaktor, és radioaktív anyag szivárgott ki. Az erőmű további három energiablokkját leállították. Ezek sértetlenek, és jelenleg tartalékállapotban vannak” – írta a Népszabadság, amely szerint „A szerencsétlenség következtében két ember meghalt; a sérülteket megfelelő orvosi ellátásban részesítik.”

Az MTI szerint az Országos Meteorológiai Intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata folyamatosan végzett műszeres légköri vizsgálatokat. Ezek nem mutattak változást. Erről a Magyar Nemzethez – amely csak hatodik oldalán hozta a hírt – hasonlóan számolt be a Népszabadság. Ugyanakkor a Népszava a címoldalán közölte ugyanezeket az információkat: „TASZSZ-jelentés a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenségről” címmel.

Május elsején mit írtak a lapok?

Május elsején már más volt a helyzet: a Népszabadság – korábbi hírének ellentmondva – ezt állította: „Hazánk légterében nem növekedett számottevően a radioaktivitás”. A Népszabadság moszkvai tudósítója nézte a szovjet tévét is, ahol „fényképet mutattak a kiégett csernobili atomerőmű-egységről. A műszeres mérések tanúsága szerint sikerült megállítani a láncreakciót. Csökkent a sugárzó anyagok termelődése, kiáramlása, mérséklődött a sugárzás szintje az erőműben és körzetében.” Azt is megtudhattuk: „Szovjet hivatalos források cáfolták azokat a Nyugaton terjesztett híreket, hogy a balesetnél ezrek veszítették volna életüket. Megerősítették: két halottja van a csernobili szerencsétlenségnek, 197 embert kórházba szállítottak, közülük 49-et megfigyelés után már haza is engedtek.”

A Népszava május elsején ezt írta: „A Szovjetunió Minisztertanácsának a TASZSZ által szerdán ismertetett közleménye szerint a Csernobili Atomerőműben folytatódik a baleset következményeinek felszámolása. (…) A szakemberek által végrehajtott ellenőrző mérések azt bizonyítják, hogy a nukleáris fűtőanyag hasadási láncreakciója nem folyik, a reaktor lefojtott állapotban van.”

Május 4.: Jelcin szólal meg először hitelesnek tűnően

„A csernobili atomreaktor-szerencsétlenség térségében a radioaktivitás lényegesen csökkent – mondotta a nyugatnémet ARD televíziónak adott nyilatkozatában Borisz Jelcin, az SZKP KB PB póttagja, a moszkvai pártbizottság első titkára, aki Hamburgban részt vesz a Német Kommunista Párt kongresszusán.” Erről a Népszabadság számolt be május 4-én. Jelcin közölte, hogy a szerencsétlenség után a reaktort azonnal lekapcsolták, csakúgy, mint a komplexum másik három reaktorát. „Helikopterekről homokkal, ólommal, bórral teli zsákokat dobálnak le a szerencsétlenség térségébe, s így áthatolhatatlan kupolát képeznek, amely megakadályozza a levegő további szennyeződését’ – mondta Jelcin a Népszabadság szerint. Ezt május 10-én a HVG is idézte Borisz Jelcintől.

Május 4-én a Népszava címoldalán ezt írja: „Elszigetelik a környezettől a csernobili atomreaktort”. A cikk szerint „az atomerőmű és az atomerőműhöz tartozó település területén a radioaktivitás kétharmadára-felére csökkent.” A Népszava is idézi Jelcint. A Magyar Nemzet szerint Berki Mihály vezérőrnagy, a Polgári Védelem országos törzsparancsnoka elmondta: „az ellenőrző állomások péntek délelőtt hazánk néhány vidékén a környezet természetes háttérsugárzási szintéjénél magasabb sugárzást mértek, de a légtérben jelenlevő radioaktív szennyeződés mértéke mindenütt elmarad az élő szervezetre káros szinttől.”

hvg

Május 5.: a szovjetek elítélik a hisztérikus nyugati kampányt

A Népszabadság május 5-én ezt írta: „Csernobil körzetében, a baleset sújtotta atomerőműnél tovább folytatják a helyreállítási munkálatokat. A szovjet tömegtájékoztatási eszközök elítélik a szerencsétlenség ürügyén indított, helyenként hisztérikus hangú nyugati kampányt. (…) A csernobili atomerőmű környékéről negyvenkilencezer embert költöztettek el, a mezőgazdasági tevékenységet beszüntették, az állatállományt pedig levágták” – erről megint Borisz Jelcin beszélt. Szerinte „a lakosság kitelepítését az atomreaktor körüli 30 kilométeres sugarú körzetben hajtották végre. Húsz-huszonöt ember még mindig súlyos állapotban van; a súlyos esetek listájára esetleg még további 10-15 név felkerülhet.”

Mintegy tíz nappal a baleset után a Magyar Nemzet első ízben címlapján foglalkozott Csernobillal: május 5-én hétfőn a Pravda cikkét ismertette a magyar újság: „A Szovjetunió kész együttműködni az atomerőművi balesetek elhárítására”. A Pravda a Magyar Nemzet szerint rámutatott arra, „hogy a Szovjetunió sok ország kormányát, több nemzetközi szervezetet és a közvéleményt is tájékoztatta az atomerőműben történtekről. A felelősségteljes magatartást tanúsító politikai vezetők, a tárgyilagosan gondolkodó újságírók komolyan, felesleges hűhó nélkül kezelték az eseményeket.”

Május 6.: Eloltották a tüzet, amiről nem is lehetett nagyon tudni, hogy ég

Másnap, május 6-án a Magyar Nemzet címlapján ezt olvashattuk: „Csernobilben eloltották a tüzet” – csak megjegyezzük, hogy mindeddig a hivatalos magyar sajtóban nem nagyon írtak arról, hogy folyamatosan tűz lett volna Csernobilban, bár arról, hogy tűz ütött ki, a cikkek legkevésbé feltűnő helyein lehetett találni néhány utalást. A Magyar Nemzet mindezt egyébként szintén a későbbi orosz elnökre, Borisz Jelcinre hivatkozva írta: „a csernobili atomerőműből már csökkenő mértékű a radioaktív anyagok szivárgása a légkörbe és a radioaktív felhő már a szerencsétlenség helyszínén is oszlóban van. A tüzet eloltották, a hasadóanyagok láncreakcióját leállították. Az erőmű körzetében fokozatosan csökken a sugárzás erőssége.”

hvg

Május 7.: "Véleményünk szerint..."

„Véleményünk szerint a környező országok, köztük Magyarország lakosságát nem veszélyeztette a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség, majd a sugárzó anyagoknak az atmoszférába jutása – mondta kedden Moszkvában, a Népszabadság kérdésére válaszolva Jurij Szedunov, a szovjet Meteorológiai Állami Bizottság elnökhelyettese” – erről a pártlap május 7-én számolt be. Borisz Scserbina, a mentési és helyreállítási munkálatokat irányító kormánybizottság elnöke pedig arról beszélt nemzetközi sajtótájékoztatóján, „hogy még pontosan nem tudják, mi okozta a szerencsétlenséget. A vizsgálat még tart, de az bizonyosnak látszik, hogy vegyi robbanás történt, amely megsértette magát a reaktor magját is, és emiatt nagy mennyiségű sugárzás szabadult fel.”

A tudósításból kiderül az is, hogy „A baleset során két ember veszítette életét. Egyikük a testfelülete nyolcan százalékát elborító súlyos égési sérülésekbe halt bele, a másik személy halálát pedig a robbanásnál lezuhanó tárgyak okozták. A baleset folytán 204 ember kapott sugárfertőzést; közülük tizennyolcan vannak súlyos állapotban. Április 28. óta mindannyiukat Moszkvában kezelik, s minden, az orvostudománynak jelenleg rendelkezésére álló eszközt felhasználnak a megmentésükre.”

AP - Szergej Ponomarjov

Május 13.: az emberi tényező

Egész más a hangneme néhány későbbi tudósításnak. Ekkor már a katasztrófa emberi oldala kapott hangsúlyt. Az Esti Hírlap 1986. május 13-án arról írt, hogy az amerikai milliárdos, Armand Hammer különleges gyógyszereket küldött Moszkvába, hogy segítsen Robert Gale amerikai professzornak, aki csontvelő-átültetéseket hajtott végre a csernobili sugárfertőzötteken. A Magyar Nemzet címoldalán arról írt, hogy leváltották két szovjet közlekedési vállalat vezetőjét, mert „közömbösek maradtak az evakuáltak nem kevés gondja iránt”. Az ukrán fővárosban, Kijevben csak május 19-31. között „áll vissza a háttérsugárzás a normális életre” – idézte szintén a Magyar Nemzet a szakértőket.

Május 17.: nem különbözik a sugárzás

A HVG-nek adott interjúban Sztanyik B. László, a sugáregészségügyi kutatóintézet főigazgatója azt mondta: a friss adatok szerint a Magyarországon mért sugárzás mértéke alig tér el a csernobili reaktorbalesetet megelőző időszak átlagos sugárzási értékeitől.

Június 24.: Betonkockában a sérült blokk

A Magyar Hírlap által idézett MTI-hír szerint „a Csernobili Atomerőmű megsérült negyedik blokkjában dolgozó bányászok és építőmunkások tegnap befejezték  a reaktor alábetonozását. Az erőművi blokkot ezzel lényegében betonkockába zárták, megszüntetve annak veszélyét, hogy a baleset következtében felhevült reaktor beolvadjon a talajba. Ez a művelet végleg megszüntette annak veszélyét, hogy az erőműből további radioaktív szennyezőanyag jusson ki a környezetbe.”

MTI - Kallos Bea

December 12.: lényegesen nagyobb pénzügyi terhek

A gazdasági napilap, a Világgazdaság szerint a katasztrófa pénzügyi terhei lényegesen nagyobbak a Moszkvában korábban hivatalosan közzétett 2 milliárd rubelnél (2,9 milliárd dollár). Ezt a norvég miniszterelnök, Gro Harlem Brundtland mondta, Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel folytatott megbeszélései után. A lap idézi az OECD jelentését, miszerint a nyugat-európai országok közül Ausztria, az NSZK és Finnország lakosait érte a legnagyobb sugármennyiség Csernobil után.

December 15.: az év végi összesítés

A Magyar Hírlap ismerteti a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet minisztertanács közös határozatát. Eszerint a reaktor nem szennyezi tovább a környezetet. 28 ember vesztette életét a katasztrófában és 237 esetben találtak sugárbetegséget. „Más lakhelyre kellett költöztetni 116 000 főt.” Sugármentesítést 500 lakott településen, 60 ezer lakóépületen végeztek.

Mik voltak a valódi következmények?

A Csernobilban bekövetkezett baleset máig nem teljesen tisztázott körülmények között történt. Valójában legalább két robbanás rázta meg a létesítményt, amelyek közül az első egy gőzrobbanás lehetett a szakértők szerint. A második robbanás pedig a reaktor magas radioaktivitású anyagait szórta szét a levegőben. Az ekkor keletkezett tűzcsóva 750 méteres magasságig jutott, és ebben olyan urán- és plutóniumoxid-részecskék voltak, amelyek erős sugárzást bocsátottak ki, és amelyek a széllel eljutottak Belorusszia, Ukrajna, Oroszország és sok más európai állam légterébe. Mindemellett grafittűz is keletkezett, ami a reaktor anyagainak további szétszóródását okozta. (A baleset részleteiről a hvg.hu külön cikkében olvashatnak, csernobili összeállításunk részeként.)

Az áldozatok száma máig vitatott: közvetlenül körülbelül félszáz ember halála róható hivatalosan a baleset terhére. Áttételesen viszont 4-5 ezer is lehet a rákban és más betegségekben elhunyt személyek száma, ezt azonban részben csak statisztikai módszerekkel következtették ki a tudósok.