Vízi szavannák a Csendes-óceánon

A kutatók szerint a legtöbb faj a víz hőmérséklete alapján tájékozódik. Csakúgy, mint az afrikai szavannákon élő állatok, a tengeri ragadozók is a legbőségesebb tápláléklelőhelyek, illetve a párzásra, valamint az ívásra a leginkább alkalmas tengeri területek mentén haladnak. A legtöbb tengeri vadcsapás a Kaliforniai-áramlat útját követi. A világ legnagyobb (állat)nyomkövető projektjében – az angol kifejezés szavainak kezdőbetűiből: a TOPP-ban – öt országból mintegy 75-en, biológusok, óceanológusok, mérnökök és informatikusok próbálták feltérképezni 23-féle csendes-óceáni predátor élőhelyét és szokásait. Körülbelül 1800 állatra szereltek jeladókat, amelyek adataiból kiderült, hogy a kaliforniai oroszlánfókák az egész életüket az Egyesült Államok nyugati partjai mentén élik le, a kék tonhalak csak kétéves koruk körül érkeznek a Japán-tengerből, viszont – a költöző madarakhoz hasonlóan – a kérgesteknősök és a lazaccápák évről évre akár 2000 kilométert is megtesznek.