Áttörés: most már kitapinthatók a virtuális valóságban lévő tárgyak – videó
A virtuális valóság már önmagában is a következő évek elég látványos és lenyűgöző újítása lesz. De ha még meg is érinthetjük majd a valójában nem is létező tárgyakat, az mindent visz majd.
A heptikus visszajelzés (haptic feedback) fogalmát kevesen ismerik, pedig legtöbbek életében jelen van. Arról a technológiáról van szó, amit például a telefonunk használ, amikor egy virtuális billentyű megérintésére egy picit megrezzen, de ugyanezt használja például a PlayStation 4 kontrollerje is, amikor egy lövésünk leadásakor "visszarúg", mint egy igazi puska. A heptikus technológia tehát érintésalapú visszajelzést jelent: az objektum valamilyen érintéssel érezhető módon reagál.
Bristol Interaction and Graphics Group, University of Bristol
Hogy az érintés mennyire fontos a virtuális valóság esetében, az könnyen belátható. Hiába veszünk fel egy virtuális valóság szemüveget, és hiába nézhetünk körbe (csupán fejünket mozgatva) egy virtuális világban – mindez nem tűnik túl valóságosnak, ha egy tárgy felé indítjuk a kezünket, és mivel fizikailag nincs ott, egyszerűen átnyúlunk rajta.
Ezért aztán igazi áttörésnek nevezhetjük, hogy a Bristoli Egyetem kutatóinak sikerült érinthetővé tenni a virtuális valóságot. A kutatók ehhez ultrahangot használnak: megvizsgálták, hogy a hanghullám miként viselkedik, amikor egy tárgynak ütközik, a kapott eredmények alapján pedig – a hullámok módosításával – könnyen szimulálni tudják azt a helyzetet, mintha tényleg ott lenne az adott alakú és méretű objektum. A szimuláció olyannyira működik, hogy ezek az "odavetített" tárgyak megérinthetővé is válnak. A felhasználók pedig – ahogy az alábbi videón is látható – tényleg úgy érzik, mintha ott lenne az adott tárgy, hiszen kép alapján meg is tudták mondani, hogy melyik tárgyat érzik, tehát meg tudták különböztetni az alakjukat.
A szakemberek szerint az ultrahangos technológia nem szimpla érdekesség, a megérinthető hologramok mellett ugyanis komoly előrelépést jelenthet a már említett virtuális valóság területén: segítésével minden sokkal valóságosabbá válhat. Az IFL Science példája remek: képzeljen csak el egy focis videojátékot, amelyben valójában érzi a labdát, miközben végig a szobájában van, pár négyzetméternyi területen mozogva.
1978 óta egy és ugyanaz a kérdés: lehet-e valaki olyan jó Superman, mint amilyen Christopher Reeve volt Richard Donner filmjében? Bryan Singer és Zack Snyder bicskája beletört, most James Gunn a kutyakártyát is kijátssza, hátha neki sikerül a lehetetlen. Mozikban a 2025-ös Superman.