Az internet sötét oldala

Csupán az FBI és az Europol figyelmeztetése fogadja néhány napja az internet egyik legnagyobb titkos gyűjtőoldalára, a The Hidden Wikire (rejtett wiki) érkezőket. A weblapnak semmi köze sincs az online enciklopédiához, a Wikipédiához, hanem a láthatatlan internet egyik legfontosabb csomópontjaként a drog, a fegyverkereskedelem, a pedofília vagy bármiféle illegális irodalom iránt érdeklődőknek szolgált ugródeszkául. A sötét üzletek iránt nem csupán a hatóságok érdeklődnek: Amerikában a napokban mutatják be a világháló rejtett zugaiban zajló feketekereskedelem titkait feltáró Deep Web című dokumentumfilmet.

Bármilyen beláthatatlanul soknak is tűnnek olykor, a teljes internetnek csupán a töredékét teszik ki az átlagemberek által nap mint nap böngészett nyilvános oldalak: magazinok, hír- és közösségi portálok, kereskedelmi honlapok. A Google, a Bing vagy a Yahoo! által működtetett keresőmotorok is csak ezeket a tartalmakat „látják”. A keresőprogramok felfedezői, a „pókok” linkről linkre mászva tárják fel a világháló tartalmát, a linkek végtelen hálózatával összekötött honlapokat. Elég egyetlen ilyen kapocs, hogy valami a felszínre, az úgynevezett surface webre emelkedjen. Ha viszont nincs egy sem, akkor az oldal láthatatlan marad a pókok és így a keresők számára.

A Selyemút-alapító Ulricht hamis igazolványai. Alámerülnek

hvg

Becslések szerint ez a „maradék”, az úgynevezett deep web a nyilvánosnak legalább az ötszázszorosa. Idetartoznak például a nem nyilvános adatbázisok, melyeket egyetemek, kormányzati és egészségügyi intézmények tartanak fenn. A tartalom jó részét azonban nem lelakatolt adattárházak teszik ki, hanem kifejezetten az anonimitást és a rejtett működést kereső illegális oldalak.

A titkos és névtelen internetezés legerősebb bástyája a Tor program. Ez egy ugyanolyan böngésző, mint a Chrome vagy a Firefox, ám azokkal ellentétben teljes anonimitást kínál a felhasználó számára: a meglátogatott honlapok képtelenek beazonosítani vagy követni a felkeresőjüket, megfejteni annak hollétét. Ez alaposan megnehezíti az interneten zajló nyomozásokat és lehallgatásokat, hiszen sem a felhasználók, sem a weboldalakat üzemeltetők nem hagynak digitális nyomot maguk után. Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség és a brit titkosszolgálat többször is megpróbálta feltörni a hálózatot, ez idáig sikertelenül.

A sors fintora, hogy a Tort eredetileg, az 1990-es évek derekán, az amerikai haditengerészet szakemberei fejlesztették ki titkos információcsere céljára. A dolog jól sikerült, és miután 2004-ben nyilvánossá tették a kódját, ma már önkéntes felhasználók működtetik a hálózatot, akiknek külön „kilépési pontokat” kell létrehozniuk, ahol a felszínre lehet jutni a deep webből. A Tor amúgy bárki által szabadon (és nem is túl nehezen) hozzáférhető, ráadásul az utóbbi időben a szólásszabadság egyik zászlóshajójává lépett elő, olyan partnerekkel, mint a WikiLeaks vagy a The New Yorker magazin. Mindkettő fenntart kizárólag a Tor által elérhető anonim oldalt azok számára, akik olyan információ birtokába jutnak, amelyet nyilvánosan nem mernek a világ elé tárni.

A Tornak nagy szerepe volt a 2011-es arab tavasz tüntetéssorozatában is – állítja Ian Walden, a Queen Mary University of London jogászprofesszora. A lehallgathatatlanság ugyanis elemi fontosságú olyan országokban, ahol az interneten zajló kommunikációt a kormányok árgus szemmel figyelik. A Toron keresztül voltak először elérhetőek a szíriai polgárháborúról készült felvételek, de kínai politikai üldözöttek is előszeretettel használják e csatornát. Rendre feltűnnek rajta kicsi, de összetartó közösségek is, amelyek a „felszínen” nem találják a helyüket: szcientológiafórumok, tiltott könyveket megosztó klubok (a paletta a zárfeltörés szakanyagaitól Orwell 1984-éig terjed), de külön oldaluk van például a Virginia Tech egyetem kusza, föld alatti barlangrendszerébe lemerészkedő titkos és titokzatos expedícióknak is.

Anonimitásra és rejtőzködésre viszont nemcsak az elnyomó hatalmak elleni küzdelemhez vagy különleges hobbikhoz lehet szükség, hanem az emberi természet legsötétebb oldalának kiéléséhez is. A Tor önmagában ugyan teljesen legális, ám mivel a felhasználók korlátok nélkül a saját képükre formálhatják, kialakulhatott a hírhedt dark web, azaz a sötét világháló. Ez az internet legveszélyesebb szeglete, ahol fegyverek, drogok, hamis papírok, lopott áruk cserélnek gazdát, bérgyilkosok kínálják szolgálataikat. A Tor melegágya minden elképzelhető (és elképzelhetetlen) perverziónak és aberrációnak is. Külön könyvtárban lehet például fiatal lányok adatait – életkor, cím, fénykép alapján – böngészni, amit főként a közösségi oldalakon általuk közölt nyilvános adatokból állítanak össze, de a személyiségképet egyéb, az internetes tevékenységükből kiszűrhető információkkal is kiegészítik. Az anonimitás garantált, ezért nem lehet tudni, hogy mennyire megbízhatók a kereskedők, vagy hogy valóban elteszi-e láb alól a célszemélyt a felbérelt gyilkos.

Mivel a világhálónak ezen a fertályán nem lehet a megszokott módon keresni, a Toron az internet hőskorára emlékeztető könyvtárak és listák szolgálják az eligazodást. A webcímek neve sem egyértelmű, és nem .hu vagy .com, hanem .onion áll a roppant hosszú és értelmezhetetlen szám- és betűsorok után. Ezek a lenyomozhatatlanság miatt rendszeresen változnak is. A dark weben sem teljes azonban a biztonság, bűnüldözők és biztonsági szakértők továbbfejlesztett keresőmotorokkal folyamatosan „támadják” a Tort. Emiatt rendszeresek a letartóztatások, az oldalbezárások.

A Hidden Wiki ellehetetlenítéséhez hasonló sorsra jutott még 2013-ban a dark web legellentmondásosabb oldala, a Silk Road (Selyemút) is. Ezen az online feketepiacon főleg drogokkal kereskedtek, de gond nélkül hozzá lehetett ott jutni gyermekpornográfiához, fegyverhez és lopott hitelkártyákhoz is. Két és fél éves fennállása alatt több mint 1,2 milliárd dollár értékű üzletet ütöttek rajta nyélbe a 2008-as gazdasági válság nyomán létrehozott digitális, bankoktól nem függő pénzzel, a bitcoinnal, ami teljes anonimitást kínál minden használója számára. Az oldalt alapító Ross William Ulbricht a napokban kezdi meg drogkereskedelem, szervezett bűnözés és pénzmosás miatt kapott életfogytiglani börtönbüntetését. A pályáját napelemek kutatójaként kezdő fiatalember történetének, valamint a sötét internet működésének jár utána az említett Deep Web című dokumentumfilm.

A zavarosban halászók – már ha kilétükre egyáltalán fény derül – előszeretettel állítják be magukat a szabadság hőseinek. Az egyik legnagyobb Tor-szervercsoport, a német Zwiebelfreunde alapítója, az önmagát emberi jogi harcosnak tituláló Moritz Bartl szoftverfejlesztő például, amikor arról kérdezték, hogy viseli, hogy a szerverein gyermekpornó fut keresztül, cinikusan így válaszolt: „Sehova nem vezet, ha korlátozzuk a vélemények szabadságát. Szerintem jobb, ha tudjuk, milyen beteg emberek vesznek körül minket. Ha nem tudhatom, mi van körülöttem, akkor én leszek a cenzúra áldozata.”

SZEPESI ANDRÁS