Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Egy zsák dollár, amint éppen szárnyra kel. Ez lett volna Hillary Clinton jele – nem az óvodában, hanem a tavalyi választási kampányban. Legalábbis így képzelte el Donald Trump az általa tisztességtelennek, tolvajnak, korruptnak bélyegzett ellenfelét, ezért ezzel a kis ábrával, ezzel az emodzsival helyettesítette volna a #CrookedHillary (BűnözőHillary) címkét a Twitteren. Az üzenetküldő szolgáltatás nem volt azonban hajlandó ezt az emodzsit is bevenni az általa használt ábrák ezrei mellé. Döntésének meg is lett a böjtje: elnökké választása után Trump pont a Twitter főnökét nem fogadta, amikor számítástechnikai cégek vezetőit hívta meg a Trump Towerba.
Eggyel több vagy kevesebb – igenis számít tehát, amikor arról van szó, bekerül-e újabb emodzsi a képes szótárba. A politika mellett a reklám világából is akad hasonló példa. Hiába próbált óvszeremodzsit meghonosítani az egyik vezető márka tavalyelőtt, az ötletből semmi sem lett, de önmagában az elképzelés is kiváló hírverésként szolgált a biztonságos szex segédeszközéhez. Annál is inkább, mert a reklámfilmben szereplő képüzenet tartalmazta a szóban forgó helyzet két legfontosabb résztvevőjét, az emodzsis üzenetek világszerte legnépszerűbbjei közé tartozó ábrákat: a padlizsánt és a barackot. Az előbbi főképp angol nyelvterületen vált a képszótárban a férfi nemi szerv szimbólumává, háttérbe szorítva a klasszikusabb banánt. Talán azért is, mert a törökparadicsom neve arrafelé eggplant, azaz tojásnövény.
Emodzsidíszítésű éplet. Kőbe vésett pofikák
Attika Architekten
Azzal, hogy az emodzsik szereplésével immár film is készült (a nem éppen lelkes kritikákkal fogadott alkotás a napokban kerül a magyar mozikba), korunk hieroglifái végképp a popkultúra részeivé váltak. Vagy, ahogyan a The New York Times írta a múlt héten: „A film megszilárdítja az emodzsiknak azt a szerepét, hogy ők a globális kapitalizmus meghatározó jelképei – olyan kifejezési formák, amelyek nyelvi határokon átnyúlva érzelmes ragyogást kölcsönöznek a hideg, érzéketlen eszközöknek.” Az okostelefonok és számítógépek világán jóval túlmutató szerepüket jelzi az is, hogy tavaly óta építészeti viták tárgya az a hollandiai épület, amelynek homlokzatát emodzsik díszítik. Ahol klasszikus esetben medalionok dekorálnák a falakat, ott a mosolygó, síró, bosszankodó arcok felnagyított, kőbe faragott példányai tekintenek a járókelőkre. Az amúgy korrekt épületegyüttes az Attika Architekten építésziroda munkája, és Amersfoort belvárosában áll. Az már nem is újdonság, hogy pólókon, pulóvereken díszelegnek a szimbólumok. A Versace luxuscég még ingyenes alkalmazást is kínál, amellyel a kuncsaftok kiválaszthatják a ruhájukra kerülő, az olasz divatcég logójába ágyazott emodzsit.
Mivel emodzsiküldő alkalmazást bárki készíthet, a felhasználható jelképek tára jóval nagyobb annál, mint amit a hivatalosnak mondható lista tartalmaz. A Manchester United híveinek rendelkezésére áll például a focicsapat egyik sztárjának, Paul Pogbának a fizimiskáját mutató jel. Kim Kardashianról, a főképp domborulatai miatt világhírű celebnőről képecskék egész sorozatával árnyalhatók az üzenetek. A kollekció Kimoji néven tölthető le. Ben Gillin amerikai webtervező azzal a provokációval tiltakozott a Kim-kultusz általa kártékonynak tartott kinövése ellen, hogy Kimunji cím alatt kis emodzsikészletet alkotott egy másik Kim-kultuszról. A képek Kim Dzsong Un észak-koreai diktátort ábrázolják, de a portrék mellett lehet választani ballisztikus rakétát és atombombát is. „Kim Dzsong Un szörnyű személy, de bizonyos tekintetben az is szörnyű, amit a Kimoji tesz a társadalommal” – magyarázta Gillin a maga kis kultúrharcát.
Emoji opera
Politikai és kulturális hangsúlyt kap az is, hogy milyen képek kerülnek az általánosan használt emodzsik tárházába, a Unicode-listára. Az már magától értetődő, hogy női és férfi változatban egyaránt fellelhetők tanárok, vízszerelők, tudósok, tűzoltók, űrhajósok és mások képei. Az is természetes, hogy minden arc – a csecsemőtől a Mikuláson és a lebegő üzletasszonyon át a kínaiig – a fehértől a csokiszínűig hatféle bőrszínben jeleníthető meg. A lista újabb személyei és tevékenységei is mutatják a sokszínűségre törekvést: közéjük tartozik a fejkendős nő, a szakállas férfi és a szoptató anya.
Aki azonban azt hinné, hogy az emodzsik bárhol érthető világnyelvvé váltak, az téved. A sokértelműség egyik oka éppen a kulturális sokféleség. A kakihalom (amelynek a filmben Alföldi Róbert a magyar hangja) Európában gusztustalan lehet, ám sok ázsiai országban a szerencse egyik jelképe. A félreértések másik oka, hogy operációs rendszertől, platformtól függően az emodzsik a betűtípusokhoz hasonló variációkat mutatnak. Míg azonban egy A betűt mindenféle formájában A betűnek lehet olvasni, az arcokkal más a helyzet. Az emodzsikutatás egyik eredményeként Hannah Miller amerikai számítógépnyelvész és társai a vigyorgó arcról (kódja szerint: 1F601) megállapították, hogy aki a Microsoft interpretációjában látja meg, az nem mosolygó, hanem vicsorgó, ezért harcra kész emberre gondol. Tanulmányukból kiderül továbbá, hogy még azonos (vagyis a kutatók által felmért amerikai) kultúrkörben is alaposan eltér a két kezét magasba emelő figura (1F64C) és jó néhány más emodzsi megítélése is.
Komolyabb szövegek átültetése így alighanem végképp játék marad. Igazából csak kísérletnek szánták Herman Melville regénye, a Moby Dick emodzsiváltozatát is, és ezen nem sokat változtat, hogy a „szöveg” immár az amerikai Kongresszusi Könyvtár állományába is bekerült. A magas- és a popkultúra egyik legutóbbi találkozása is bevallottan játék: a tekintélyes londoni Királyi Opera tette fel honlapjára híres balettek és operák emodzsi-összefoglalóját, köztük a Rómeó és Júliáét, késsel, szerelemmel, altatószerrel, halállal.
BEDŐ IVÁN
