Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
Melyik hollywoodi sztár lennél? Ki felel meg neked az ókori görög mitológiában? Időt agyonütő szórakozásra invitáló bugyuta kvízkérdések, amelyeket boldog-boldogtalan kitölt a Facebookon, majd lelkesen posztolja az eredményt. Miközben nem is sejti, hogy valójában egy róla készülő profil elemeit szedte össze a vírusszerűen terjedő alkalmazás, amelynek kérdéseit nem véletlenül állították össze. A cél egy személyiségrajz vázlata, amely a felhasználó által kedvelt oldalak, megtett bejegyzések összegyűjtésével együtt olyan arcélt eredményezhet, ami aztán jó pénzért milliószám eladható rendkívüli pontosságúnak szánt direkt marketing számára.
Vagy éppen politikai kampánycélokra. Ugyanezt csinálta ugyanis, csak sokkal nagyobb mintavétellel és komolyabb tudományos háttérrel a Cambridge Analytica (CA), amelyről kiderült, hogy a módszerrel Donald Trump amerikai elnök 2016-os elnökválasztási kampányát segítette. A CA igyekezett minél nagyobb jelentőséget tulajdonítani a maga szerepének, ami szakemberek – és főleg a Trump-kampány résztvevői – szerint korántsem volt olyan befolyásoló. Ám mindettől függetlenül világraszóló botrányt kavart, hogy a cég mintegy 50 millió Facebook-felhasználó adataiból próbálhatott meg célzott kampányhirdetésekhez használható profilt alkotni.
A szándék persze megvolt arra, hogy a begyűjtött tengernyi információ felhasználásával Trump felé noszogassák a potenciális szavazókat. Hiszen a viselkedéskutatással és stratégiai kommunikációval foglalkozó brit SCL Group amerikai leányvállalataként létrehozott CA-ba 15 millió dollárral szállt be a republikánus pártot és annak elnökjelöltjét támogató Robert Mercer milliárdos. A Cambridge Analytica nevet pedig az a szintén Mercer által finanszírozott Stephen Bannon találta ki – és igazgatótanácsi tagként is működött benne –, aki előbb Trump kampányfőnöke, majd a váratlan választási siker után tavaly augusztusig az elnök stratégiai tanácsadója volt. A CA végzett munkát – a módszerét tesztelve – karibi és afrikai országoknak, és kapott megbízást az EU-ból kilépést akaróktól is a 2016-os brit Brexit-népszavazáson. A cég vezérigazgatóját, a gyors egymásutánban ellentmondó állításokat tevő Alexander Nixet felfüggesztették a pozíciójából, miután egy rejtett tévéfelvételen azt ajánlotta a magát Srí Lanka-i megbízónak beállító újságírónak, hogy a szex és korrupció révén besározás is a kínálatuk része.
AFP / Daniel Leal-Olivas
A CA magyarázatára Brüsszelben, Londonban és Washingtonban is kíváncsiak, ám még inkább arra, mit tud felhozni a maga védelmében és a hasonló esetek megakadályozására a története legnagyobb válságába sodródott Facebook alapítója és irányítója, Mark Zuckerberg. A Facebook ugyanis előbb per kilátásba helyezésével próbálta megakadályozni a The New York Times napilap és a The Observer brit vasárnapi lap által összehangoltan végrehajtott leleplezést. Majd a jogi csűrcsavarral érvelő magyarázkodást beosztottjaira bízó Zuckerberg hallgatásba burkolózott, később a sajnálatát kifejezve interjút adott a CNN hírtévének. Végül pedig hétfőn, immár a bizalom sérülését emlegetve, amerikai és brit napilapokban egész oldalas hirdetésben rögzítette: „Az a felelősségünk, hogy megőrizzük az információidat. Ha erre képtelenek vagyunk, nem is érdemeljük meg azokat.”
A Facebook ugyanis az egész üzleti modelljét az ismerősi hálóba rendezett felhasználói által önként átadott adatokra, képekre, videókra, bejegyzésekre, kedvelésekre – és általában véve a mindennapos aktivitásra – építette, és a bizalom vesztével ez kerülhet veszélybe. Ahogy a botrányhoz is a mohósága és a felületessége vezetett. Zuckerberg 2007-ben adott hozzáférést külső alkalmazásfejlesztőknek a közösségi hálót használókat egyszerre laza és bonyolult szálakkal összefűző információrengeteghez. Az applikációkkal olyan big data jellegű adatbázist lehetett összeállítani, amiből a megfelelő algoritmusokkal értékesíthető szolgáltatást hozhattak létre. A Facebook-felhasználók információira éppúgy épültek társkereső, mint állásajánló vállalkozások, de választói mozgósítására a demokrata Barack Obama elnök is kihasználta a lehetőséget 2012-ben.
Az adatbányászat elharapózását és a személyes információk jogosulatlan felhasználásáról érkező panaszok áradatát látva a Facebook 2015-ben szigorított a feltételeken. És a botrányt kirobbantó egykori CA-adatguru, a kanadai Christopher Wylie közlése szerint akkor szembesült azzal is, hogy a CA-nak dolgozó Aleksandr Kogan professzor visszaélt a felhasználóktól szerzett információkkal. Az orosz származású Kogan a Cambridge-i Egyetemen tanít – de ő és Bannon is csak a nagyobb hitelességért használta a pszichológiai profilalkotás módszerét kifejlesztő intézmény nevét –, és azt állította, csak tudományos célokra szánja a 2014-ben begyűjtött adathalmazt. És erre is csak 270 ezer Facebook-felhasználótól kapott engedélyt, ám Kogan a számára nyitott résen keresztül az ő ismerőseik azonosítóit, bejegyzéseit és kedveléseit is kiszivattyúzta. Mivel egy Facebook-felhasználónak átlagosan 190 ismerőse van, így jött ki a botrányos profilépítésben érintettek bő ötvenmilliós száma. A Facebook Kogant és a CA-t felszólította, hogy semmisítse meg a jogosulatlanul szerzett adatokat, ám Wylie szerint semmit sem tett annak ellenőrzésére, hogy ez megtörtént-e.
HVG
A botrány nyomán a Facebook részvényei nagyot estek, és a 33 éves Zuckerberg – aki a közösségi háló 2004-es indításakor még keresetlen szavakkal „hülye faszoknak” nevezte azokat a harvardi diáktársait, akik a róluk szóló információkat, képeket és a véleményüket önként kiadták – azt ígéri, átfésülik a felhasználók adataira építkező alkalmazásokat, és megakadályozzák a visszaéléseket. Bár mozgalom indult arra, hogy az emberek, közösségek és cégek töröljék a profiljukat a Facebookról – az útmutatók ehhez ellepték a világhálót –, a naponta átlagosan 1,4 milliárd aktív felhasználót számláló közösségi hálót ez aligha rendíti meg.
Zuckerberg és a Facebook sokkal jobban tarthat a politikusok és a szabályozó hatóságok haragjától. Az USA-ban ugyanis a szövetségi kereskedelmi bizottság (FTC) egy hasonló, ám kisebb hatókörű adatvisszaélési ügyben már vizsgálódott, és 2011-ben a jogosulatlan felhasználás megakadályozásáról kötött megállapodást a Facebookkal. A washingtoni kongresszus mellett az FTC is kérdéseket tehet fel a CA-botrány kapcsán, s ha úgy találja, hogy a cég nem tett eleget a hét éve vállaltaknak, akkor érintett felhasználónként (!) akár 40 ezer dolláros büntetést is kiszabhat. A Facebook jogászai ezért ragaszkodnak körömszakadtukig ahhoz, hogy nem ők, hanem az alkalmazást készítők éltek vissza az információkkal.
Az EU számára szinte kapóra jön a májusban életbe lépő Általános Adatvédelmi Rendelet (General Data Protection Regulation, GDPR), amelyhez a Facebooknak és amerikai társainak alkalmazkodniuk kell. A számos szigorú szabályt tartalmazó GDPR legfontosabb eleme, hogy az amerikai törvények szöges ellentéteként a személyes adatok tulajdonosa a felhasználó, aki engedélyt adhat azok átadására (opt in). A tengerentúlon, a Google és a Facebook által is alkalmazott megoldás szerint azonban a felhasználó alapesetben hozzájárul ahhoz, hogy az adataival a szolgáltató rendelkezhessen, ebből gyakran elég eldugott helyen adják meg a kilépési lehetőséget (opt out). Arra számítanak, ha a tengerentúlon nem is váltanak a botrány hatására adatvédelmi filozófiát, a szabályozás alaposan szigorodni fog. A Facebook-felhasználók százmilliói pedig újra mérlegelhetik, meddig éri meg nekik a fausti alku, amiben személyes adataikat adják át önként valóban fontos – de a jelek szerint manipulálható – kommunikációs és információs szolgáltatásért cserébe.
