Az izraeli szakemberek szerint az aszcídiák (Ascidiacea) ugyanolyan remekül boldogulnak az ipari területeket övező szennyezett vizekben, mint az érintetlen óceánban, lehetőséget adva a kutatók számára, hogy feltérképezzék és elemezzék a vízben lévő hulladékot és annak hatásait a különböző régiókban.
"Az aszcídiák egész életüket egy helyben töltik és szűrik a vizet, akár egy szivattyú. Eppen emiatt értékes információkat nyújthatnak az otthonukként szolgáló zátonyok és egész ökoszisztémák állapotáról" – mondta Gal Vered, a Tel-avivi Egyetem munkatársa.
Vered a dél-izraeli kikötőváros, Eilat mólóit és szikláit vizsgálva bukkant rá egy aszcídiatelepre. A laboratóriumba visszatérve a kutató óvatosan megnyomta az egyik állat gyomrát és a kilövellő vízben szabad szemmel nem látható mikroműanyagokat mutatott ki. A kutatók később ilyen részecskéket találtak minden általuk megvizsgált területen az izraeli partok mentén.
A Marine Pollution Bulletin című folyóiratban publikált tanulmány szerint az aszcídiák evolúciós szempontból rokonságban állnak az emberrel, ami azt jelenti, hogy ezeknek az élőlényeknek és a bennük lévő műanyagrészecskéknek a tanulmányozása sokkal hasznosabb lehet, mint például a halak vagy kagylók vizsgálata.
"Annak ellenére, hogy a legkevésbé sem hasonlítunk rájuk, hasonló rendszerünk van" – mondta Noa Shenkar, az egyetem munkatársa.
Az 5 milliméternél kisebb műanyagdarabokból a tudósok becslése szerint egy szemétszállító teherautónyi kerül a világ óceánjaiba – percenként. Vannak, akik szerint 30 éven belül több hulladék lehet a nyílt vizekben, mint hal.
A műanyag soha nem tűnik el teljesen. Idővel mikroműanyagokká bomlik le, amelyek bekerülnek a vadállatok szervezetébe, eltömítve a gyomrukat, és akár a táplálékláncba is bekerülhetnek. A műanyagszemét, különösen a mikroműanyagok hosszú távú hatásairól azonban még keveset tudnak a kutatók.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.
