Instant fényképezőgéppel készít magának emlékeket a különleges amnéziában szenvedő Leonard, hogy fel tudja idézni valahogy az elmúlt napok eseményeit, és megtalálja feleségének kegyetlen gyilkosát. A Christopher Nolan rendezte thriller, az ezredfordulón bemutatott Memento alaphelyzete ugyan meglehetősen bizarr, ám a közelmúlt történéseinek fotókon való rögzítése, őrzése és az azok alapján való emlékezés egyre többek számára hétköznapi gyakorlat. Becslések szerint évente százmilliárddal gyarapszik az adott évben világszerte elkészített fényképek száma, 2018-ban már 1300 milliárdnál is többet kattintottak az emberek. A digitális képek felfoghatatlan özöne kapcsán pedig újabban nem egy kutató teszi fel a kérdést: miként hat ez a rengeteg fotó az emlékezés folyamatára?

A memória megtámogatására az emberiség mindig használt „mankókat”, maga az írás is ilyen szerepet tölt be – ismerte el év eleji cikkében Giuliana Mazzoni, az angliai Hull Egyetem pszichológusa. Feltűnő azonban, tette hozzá, hogy manapság az emberek mennyire keveset bíznak az emlékezetükre: nemhogy verseket vagy telefonszámokat nem jegyeznek már meg, de életük legapróbb részleteit is inkább a felhőben tárolják, mint a fejükben.

De miért baj, ha valaki lefényképezi, mit evett ebédre, ha kattint párat a kiállításon, vagy szelfizik a barátaival az esti bulin? A problémát többek között a fényképezésnek (videókészítésnek) a memóriára gyakorolt, kimutatható hatásában látják a szakértők. A témáról a HVG hetilap friss számának Tech + tudomány rovatában olvashat.