Az irreális elvárás, hogy a víz egyáltalán ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek nagy koncentrációban szennyeződésnek minősülnek. A jó ivóvíz legfontosabb jellemzője, hogy biztonságos és egészséges, sem kórokozókat, sem kémiai anyagokat, sem radioaktív anyagokat nem tartalmaz olyan mennyiségben, ami az ivóvizet fogyasztók egészségére ártalmas lehetne – írja tanulmányában Vargha Márta, a Nemzeti Népegészségügyi Központ vízhigéniáért felelős főtanácsosa.

Az ivóvízminőség határértékeit elsődlegesen egészségvédelmi szempontok alapján határozzák meg. Ugyanakkor vannak olyan anyagok, pl. a rákkeltő vegyületek, amelyeknek nincs biztonságos szintjük. Így az ivóvízre is érvényes a „társadalmilag elfogadható kockázati szint” fogalma, amely azokat a kockázatokat jelenti, amelyek egymillióból legfeljebb egy ember megbetegedését okozzák.

A tanulmányban olvashatók szerint a hálózatban bekövetkező másodlagos vízminőségromlás egyik legfontosabb tényezője az ólom, amely az ólomtartalmú szerkezeti anyagokból (a legnagyobb mértékben ólomcsövekből, emellett egyes ötvözetekből, pl. bronzöntvényekből, rézcsövekből és szerelvényekből) oldódik ki. Ólomcsöveket jellemzően 1945 előtt építettek be az ivóvízhálózatokba, habár még az 1945–1975 közötti épületekben is előfordulhat. Az újabb építésű vagy az elmúlt 40 évben felújított ivóvízhálózatokban azonban nem találni ilyeneket, noha a háború előtt épült házakban elég gyakori, hogy a lakások vezetékeit kicserélték, de a közös tulajdonú felszálló vezetékeket nem.

Illusztráció

Fazekas István

Ugyanakkor az ivóvíz-eredetű ólombevitel az ólmozott benzinből, illetve az ólomtartalmú edénymázakból, festékekből adódó ólomterhelésnél jóval alacsonyabb, de, teszik hozzá, a magzatok, csecsemők, kisgyermekek szellemi fejlődésére gyakorolt káros hatása miatt így is törekedni kell a minimalizálására. Felnőtteknél a hosszú távú fogyasztás pedig tápanyag-felszívódási zavarokat okozhat. A tanulmány azonban megjegyzi,

a hideg vizet a fogyasztás előtt kifolyatva még ólomcsövet tartalmazó hálózatokban is sokszor határérték alá csökkenthető az ivóvíz ólomkoncentrációja.

A hálózati vizet utókezelő kisberendezések alkalmasak lehetnek egyes szennyezők eltávolítására (a készülék típusától függően), célzott ólomeltávolításra engedélyezett termék viszont nincs.

A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a szolgáltatott ivóvíz minősége szempontjából Magyarország megfelel az európai átlagnak, a legtöbb vizsgálandó paraméter esetén 99-100 százalékos a megfelelőség.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.