A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Guillermo Restrepo, a lipcsei Max Planck Intézet tudósa vezette kutatócsoport elemezte, hogy 1800 óta milyen új kémiai kötéseket kivonatoltak vagy szintetizáltak, és melyekről számoltak be a tudományos folyóiratokban. Ennek alapján rekonstruálták a kémia történelmi fejlődését – derül ki a PNAS szaklapban bemutatott tanulmányból.
A kémia tudományának kezdete óta évente 4,4 százalékkal növekedett a kémia univerzuma, ilyen sok új anyaggal bővült 1800 óta, meglepő rendszerességgel. Bár a 20. században a két világháború idején rövid időre megállt a fejlődés, a békeidőkben hamar behozta a "lemaradást" – írták a kutatók.
[Tudományos szenzáció: "megkerülték" a kémia törvényeit a Harvard kutatói]
A szakemberek felosztása szerint a kémia története az úgynevezett proto-organikus korszakkal kezdődött, amikor a legkülönbözőbb anyagokat állították elő. Hosszú távon a növekedés már ekkor is egyenletes volt.
A második éra a "szerves" korszak. Szerkezetelméleteket dolgoztak ki, ezek adták a kémikusoknak az alapot, amelynek segítségével tervszerűen tudtak dolgozni. Az eredményeket ekkor már kevésbé befolyásolta a véletlen, mint egy korszakkal korábban.
Nagyjából 1980-tól számítható a fémes-organikus korszak. A fémes kötések nyersanyagként és végtermékként is modernné váltak. A jelenlegi korszakban több kémikus van, mint valaha, akik az eddiginél sokkal több kötést hoznak létre.
Ha máskor is tudni szeretne a kémia érdekességeiről, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.
